A rábcakapi Győrig Zoltán 1993-ban alapította meg gazdaságát családjával, miután elvégezte a győri Veres Péter mezőgazdasági iskolát. Nem ott ismerkedett meg persze a gazdálkodással, hiszen szülei, nagyszülei mindig is tartottak állatokat, műveltek földet. Tősgyökeres tóközi parasztcsaládba születve számára sem volt kérdés, hogy az agrárium adja majd neki is a kenyeret.
– Szüleim korábban is gazdálkodtak háztáji keretek között, tőlük örököltem ennek a munkának a szeretetét és megbecsülését. 1993-ban elkezdtem az önálló vállalkozást, ők folyamatosan mellettem voltak és segítettek. Tulajdonképpen közösen gazdálkodtunk – idézte fel a kezdeteket Győrig Zoltán. – A rendszerváltás után visszakaptuk a földjeinket és próbáltuk mindig gyarapítani a területet. Közben tartottunk állatokat, szarvasmarhát, disznót. Hamarosan viszont láttuk, hogy kicsi lesz az udvar és az istálló.
Győrigék 2000-ben egy faluszéli telken önálló telep kialakításába fogtak. Rövidesen elkészültek az új istállók és a szükséges épületek, így kiköltöztették a gazdaságot. Ekkor már csak szarvasmarhákkal, tejtermeléssel foglalkoztak.
– Ez komoly változás volt az életünkben, hiszen a háztáji gazdaság után nagyot léptünk. A tejtermelés mellett 2004-ben a húshasznú marhatartásba is belevágtunk – jegyezte meg a kitüntetett gazda. A fejlesztéssel azóta sem álltak le. Napjainkban 800 szarvasmarhát tartanak. 200 fejőstehenet gondoznak, 130 a hústehén, a többi a szaporulat. Közben 450 hektáron termelnek takarmányt, elsősorban saját állományuk ellátására. Győrig Zoltán azt mondja, a mezőgazdasághoz, főleg az állattartáshoz kitartás és nagy elszántság kell.
— Az, hogy a mezőgazdaságot nem hagyom el, egyértelmű volt mindig. Az észszerűség ugyan néha az állattenyésztés ellen szólt, de végül maradtunk a régi utunkon. Úgy néz ki, a folytatás is biztosított, hiszen három gyermekem is a mezőgazdaságot választotta. Egyikük már itthon dolgozik velem, ketten még tanulnak – vázolta Győrig Zoltán. A Presztízs-díjról elmondta: jólesik neki az elismerés, ami azt jelzi, hogy a komoly, csendben végzett munkát is észreveszik és értékelik.
Forrás: Kisalföld
Fotó: Molcsányi Máté