A matyó hímzés igazi hungarikum, ami időszakosan eltűnik ugyan, de tulajdonképpen soha nem megy ki a divatból. Manapság ismét egyre nagyobb teret hódít, és a legtöbb nő örömmel és büszkén viseli azokat a ruhadarabokat, amiket ezzel a különleges mintával díszítettek.
Csak kevesen tudják, hogy a motívum története közel 200 éves múltra tekint vissza, és egészen pontosan Matyóföldről, azaz az Alföld északi részéről származik. Ám, ha még jobban szűkíteni szeretnénk a kört, akkor Tard, Szentistvánd és Mezőkövesd térségét foglalja magában.
Régen a legtöbb helyen egyszerű vászon anyagra, fénytelen kék és piros pamut fonallal hímeztek, majd ezeket felváltották az erőteljes színű selyemből és gyapjúból készült fonalak. A matyó hímzés színeit senkinek sem kell bemutatni, ám ez a színösszeállítás nem csak a kellemes kompozíció miatt alakult így, hanem azért is, mert minden színnek kiemelt és fontos üzenete van. A domináns piros szín az öröm színe. A sárga a Nap és a nyár, a kék az elmúlás és a bánat szimbóluma. Mindezek mellett néhol megjelenik a fekete is, ami a termést hozó földre utal.
A matyó hímzés legendája szerint, egyszer egy matyó legényt elrabolt maga az ördög, és azzal fenyegette meg a síró menyasszonyt, hogy csak akkor kapja vissza a szerelmét, ha a kötényében elviszi neki a nyár legszebb virágait. Nyáron ez lett volna a világ legegyszerűbb feladata, ám ekkor éppen a tél leghidegebb napjai voltak. A szerencsétlen lány teljesen kétségbeesett, nem tudta, mitévő legyen. Bánatában elővette a hímzőkosarát és ráhímezte a virágokat a kötényére.
Csodák csodájára az ördögnek a lélegzete is elakadt a gyönyörűségtől. Ígéretét betartva elengedte a szegény matyó fiút, aki feleségül vette a leányt, hisz bátor tettével megmentette az életét. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ettől a naptól kezdve élő népszokássá vált, hogy a lányok és a legények matyó virágokkal díszített, cifra kötényt viselnek azért, hogy távol tartsák maguktól az ördögöt.
A matyó hímzés legismertebb motívumait szinte mindenki ismeri. A leggyakrabban feltűnő virágok a a hímzéseken: a szívrózsa, a matyórózsa, azaz a pünkösdi rózsa és a cserfarózsa. Megtalálhatóak még a csigavonalak, a tulipános levelek, a bimbók és a virágtövisek is.
A hímzéstípus igazi mezőkövesdi motívummá vált az évek alatt, a térségben egészen az 1950-es évekig a matyó hímzéssel díszített ruhákat és kiegészítőket viselték az ott lakók, akár hétköznapokon is. Ahogy teltek az évek, fokozatosan kikopott a mindennapi viseletből, de ma tagadhatatlanul a reneszánszát éli. Egyre több magyar tervező alkalmazza a motívumot, emellett használati tárgyakat, sőt, még motorokat és autókat is díszítenek ezzel a gyönyörű mintával.
Az UNESCO kulturális örökségmegőrzéséről szóló egyezményét 2003-ban hozták létre és Magyarország 2006-ban csatlakozott a paktumhoz. Ezt követően megkezdődött a szellemi kulturális örökségvédelem hazánkban is. Ez azért nagyon fontos, mert az ősöktől örökölt szóbeli hagyományokra, ünnepekre és népi motívumokra koncentrál, egyszóval arra hivatott, hogy minél tovább megőrizze a múlt értékeit. A matyó hímzés pedig 2012 –ben lett a kulturális örökség része.
Forrás: life.hu
Fotó: mezokovesd.hu