Aki járt már a Tisza-tónál és véletlenül a talpába állt egy sulyom, az örök emléket őriz erről a szúrós növényről. Van azonban ennél kellemesebb oldala is, a szúrós héj finom magot rejt, amelyet csokoládé formájában is megkóstolhatunk.
A sulyom évszázadok óta ismert vadon termő vízinövény, jellemzően a tiszai árterekben növekedett. Régen rájöttek arra, hogy a termésben lévő mag ehető és energiát ad, ezért sokáig például az igavonó lovaknak is adták, kezdi a növény történetének ismertetését az Abádszalókon élő Szabó István, aki ma egészen másra használja a növény termését.
Gyerekkorában nyáron kimentek a Holt-Tiszára, és rendszeresen ették a sulyomtermést, az volt nekik a rágcsálnivaló, emlékszik vissza.
Vittek mindig a nagymamának, aki megfőzte és különféle ételekhez használta. Lisztet is készítettek belőle, ami jó ízt adott a lepényeknek, kenyereknek.
Az 1960-70-es években megfeledkeztek erről a növényről, akkorra már az üzletekben mindenhez hozzá lehetett jutni, a sulyom kiszorult a köztudatból. Már csak problémaként tekintettek rá, ugyanis invazív növény, nagyon gyorsan terjed, kiszorítja maga körül a többi élőlényt. A Tisza-tóban nagyon jól érzi magát, ha nem tartanák karban, gyorsan benőné az egész vízfelületet. Egy tő évente 100-120 termést hoz, amelyből legalább 80-90 termő, ennyi új növény lesz belőle.
A sulyom védett növény, ennek ellenére az Európai Unió engedélyezi a gyérítését a Tisza-tavon.
Szabó István a helyi Tourinform iroda vezetőjeként évekkel ezelőtt kereste azt a marketingeszközt, ami egyedi és a legjobban kifejezi a Tisza-tó jellegét. Sok mindenre gondolt, de a sulyomra semmiképpen, pedig naponta találkozott vele, hiszen a nyaralók legfőbb panasza a sulyom okozta szúrás volt. A nézőpontot az általa üzemeltetett panzió egyik vendége fordította meg, akit rajztanár lévén a növény különleges formája, az ábrázolás lehetőségének sokfélesége fogott meg. Hamarosan el is készítette logó formájában. Eddig megvoltak, viszont nem volt mire használni.
Ezután arra gondolt, ha már annyira egyedi ez a növény, akkor valami nagyon különleges dolgot kell kitalálni, olyat, ami valóban a sulyomra épül, meséli az ötlet megvalósításának kezdeteiről. Szabó István eredeti szakmája szakács, a vendéglátásban is eltöltött jó néhány évet, így nem meglepő, hogy a csokoládé jutott az eszébe. Ezzel elindult a kísérletezés rögös útján.
Befőtt helyett dzsem
Öt kilogramm terméssel kezdte a kísérletezést, különféle konyhatechnikai eljárásokat próbált ki, de semmi nem működött. Végül a befőtt mellett döntött, hasonló módon képzelte el, ahogyan a kandírozott zölddió-befőtt készült. Nyolc hónap várakozás után kíváncsian nyitotta fel az első üveget, és csalódottan vette tudomásul, hogy se az íze, se az állaga nem hasonlít az elképzelt csodálatos zölddió-befőttre.
Rájött, hogy a sulyom magas víztartalma és a kemény héja megakadályozza, hogy felszívja a cukorszirupot és kandírozódjon, ahogyan azt a zöld dió teszi.
Nem tudott belenyugodni a kudarcba. A bevált szakácsmondást hívta segítségül, azaz, „ha valami nem működik darabosan, akkor pürésítsd”, és tovább dolgozott a problémán. Végül dzsem készült belőle. Ezt követően meg kellett keresni még azt, amihez társítani lehetne a különleges ízű termést, és a csokoládét találta megfelelőnek. Jött a következő dilemma, melyik az a csokoládé, amivel harmonikus ízeket alkot, ahol a két anyag és textúra szépen kiegészíti egymást. Rátalált egy aromás, kellemes ízű spanyol csokoládéalapra, így 2015-ben elkezdte a sulyomkrémes bonbonok készítését, amihez átalakította a panzió konyháját csokoládékészítő műhellyé.
Szüretelés csónakból
A készítményekhez egyre nagyobb mennyiségű sulyomra van szüksége. Ehhez meg kell szerezni a hatóságok begyűjtési engedélyét, utána kezdődhet a szüret. István jelenleg évente 1000 kilogramm sulymot szüretelhet.
A begyűjtés általában július 20. után kezdődik, és kisebb megszakításokkal két hónapig tart, avat be a részletekbe. A szüretelők csónakba ülnek, beeveznek a sulyommező sűrűjébe, fölemelik a víz fölött lévő levélrendszert, és az alatta található termést kézzel szedik le. Szerencséjük, hogy ebben az időszakban még nem szúrnak a csillag alakú termések, és szabad kézzel lehet érezni a magok fejlettségét.
Ismerni kell a szüretelés fortélyait, ugyanis a sulyom folyton termő növény, így egy tövön többféle fejlettségű termések találhatók, amelyek közül csak az érett darabokat érdemes leszedni. Egy nap alatt körülbelül 70 kilogrammot gyűjtenek be.
Ezt követi a feldolgozás: tisztítja, aprítja, vízzel felönti, 4-5 órán keresztül lassú tűzön hagyja főni, majd leszűri, és ezt a natúr sulyomesszenciát keveri az étcsokoládé-krémhez, ami a bonbonokba kerül. Kezdetben tejszínt használt a krémekhez, viszont a további kísérletezések eredménye, hogy
ma már tejszín és cukor nélkül készülnek az édességek, amelyek semmilyen adalékanyagot nem tartalmaznak. Így még szélesebb vásárlóközönségre számíthat.
Egy csepp Tisza-tó
A sulyomkrémmel töltött csokoládék és bonbonok az Egy csepp Tisza-tó nevet kapták. Már az első évben nagy sikere lett, a helyi termékek boltjában elkapkodták a nyaralók, ajándékba vittek haza egy csepp Tisza-tavat. 2017-ben már a szolnoki csokoládéfesztivál díszvendégeként mutatkozhattak be a bonbonok és készítőjük. Ezután sorban jöttek a felkérések, több település is szeretett volna saját csokoládét, hogy fel tudják mutatni a település esszenciáját.
A bonbonokba a hozzájuk köthető, rájuk jellemző termékekből készült krém kerül, például Szarvaskőben csipkebogyó, Mezőkövesden és a kilenc matyó településen a matyó rózsa jelképet követve rózsaszirom, Tiszaderzsen levendula, Újszászon pedig kökény. Jelenleg 16 Egy csepp van.
A különböző gyümölcsökből vagy növényekből dzsemet vagy szörpöt készít István, ez adja a krémek alapját.
Közben rájött arra is, hogy van néhány gyümölcs, amihez az étcsokoládé íze nem passzol, ezért van olyan Egy csepp, amihez fehér csokoládét választ. Ezt a végtelenségig lehet folytatni, mert minden településen van egy csepp valami, mondja István. Kijelenthetjük tehát, hogy a sokáig keresett marketingötlet bevált.
A további tervekről azt mondja, nem célja országos termékké bővíteni az Egy cseppet, annak örül, ha térségi szinten lesz keresett, hiszen ott van értelme, ott tölti be a szerepét. Aki Abádszalókon vagy Tiszafüreden vásárol sulyomkrémmel töltött bonbont, az onnét a Tisza-tó esszenciáját viszi haza.
Közben egész sulyom-termékskála van kibontakozóban, amit egyébként a csomagolóanyagok árának emelkedése inspirált, hiszen az exkluzív bonbonosdoboz szinte többe kerül, mint maga a csokoládé. További kutatást igényelt, hogy az íze mihez passzolhatna még a csokoládén kívül, István szerint ugyanis annak mindenféleképpen kissé kesernyés anyagnak kell lennie.
Így talált rá a sörre és egy környékbeli kézműves sörfőzdére, ahol elkészült a sulyommal ízesített sör, és arról számolt be, hogy nyáron igen nagy keletje volt.
A tervek szerint ennek mintájára jövő nyáron lesz sulyom- és tonikkoktél, amit a parton iszogathatnak a fürdőzők. Fejlesztés alatt áll egy kávéhoz adható sulyomszirup is. De ne szaladjuk ennyire előre, a karácsony sem maradhat sulyom nélkül, idén már sulyomkrémmel töltött szaloncukorral is lehet díszíteni a fát.
Ha még távolabbra gondolunk, akkor egy olyan műhely és látogatóközpont létrehozása a terve, ahol a sulyommal és a termékeivel közelebbről is megismerkedhetnek az érdeklődők.
Forrás: Kertészet és Szőlészet/ Sárközi Judit
Fotó: Kertészet és Szőlészet