A Zalai Borút Egyesület elnöke, Martincsevics István szerint a jövő szempontjából az a legfontosabb, hogy a vármegye borai visszakapják régi, háború előtti patinájukat. Az idén jubiláló szervezet ezért is tevékenykedik huszonöt esztendeje.
– Még az 1990-es évek végén a Zalaszentgrót környéki polgármesterekkel, civil szervezetek képviselőivel, közszereplőkkel térségfejlesztési tanulmányúton voltunk Baranyában. Számunkra egyszerűen lenyűgöző volt a Villány-Siklós Borút szervezettsége és a helyi borok eredményes marketingfejlesztése – fogalmazott a Zalai Borút Egyesület elnöke.
A jó példák inspirálták a zalai résztvevőket, hogy a megyében kezdeményezzenek hasonló összefogást. Ennek hatására 1999-ben megalakult a Zalai Borút Egyesület, melynek célja a zalai borok méltó rangjának visszaállítása, a bor segítségével a megye turisztikai kínálatának bővítése – idézte fel a kezdeteket Martincsevics István. – A villányi példa azonban nem másolható, hiszen ők más és kedvezőbb adottságokkal látványosabb eredményeket értek el. Mi apró sikerekkel igyekeztünk az akadályokat leküzdeni.
Az összefogás, együttgondolkodás, kiadványok, képzések, kiállításokon való részvételek formálták a tagok érzékenységét az együttműködésre.
Az egyesület fővédnöke, dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő, a Cserszegi fűszeres atyja volt, aki az alakulást követő néhány évben segítette a szakmai munkánkat. A Zalai Borút Egyesület jelenleg mintegy százharminc szőlősgazdát számlál, a tagság lefedi az egész vármegyét – fogalmazott. – De van olyan is, aki a Pilisben él, s Zalában termel.
Martincsevics István azt mondja: kétségtelen, hogy a megalakuláskor kitűzött célért, jelesül, hogy segítsék a tagságot minden téren és erősítsék a marketingmunkát, illetve széles körben megismertessék a zalai borokat, sokat próbáltak, s tudtak tenni.
– Az elmúlt évtizedekben az egyesületünk életében meghatározóak voltak a pályázati támogatások. Az Interreg programok keretében például jó kapcsolat alakult ki szlovén és horvát borászokkal és civil szervezetekkel, több közös rendezvény, kiállítás, tanulmányút segítette az együttműködések erősítését.
A Zalai Borút Egyesület székhelye hivatalosan Zalaszentgróton van, de a szervezetünk életében kiemelten fontos szerepet játszik Dötk.
A falu mintegy negyven állandó lakosával Zala megye egyik gyöngyszeme. E településen állítottuk fel újra a Noé Borházat, ami egy zsuppfedeles négyderekú boronaház. Az épület körül 85 szőlőfajtából kialakított bemutatókert található. Több sikeres kulturális program helyszíne a település.
Dötkön a Noé Borház sok rendezvény helyszíne
Az évente megrendezett borversenyek a Zalaszentgróti Hegyközséggel és a Zalai Borvidékkel együtt történnek, melyeken a szlovén és a horvát partnerek is rendszeresen versenyeztetik boraikat. Az oklevelek átadása rendszeresen Dötkön, a Noé Borházban, szakmai nap keretében történik. Egy pályázat segítségével egyébként nemrég cseréltük ki az épület héjazatát. Ugyancsak pályázati támogatással, szlovén-magyar kiírás segítségével indítottuk be a Szőlőhegyi Piknik nevű programot. Ennek keretében, a villányi szakiskola közreműködésével, borminősítő képzés indult, harminc fővel. Igyekeztünk, hogy a kisebb pincészeteket segítsük e téren, hiszen a nagyobbak könnyebben boldogulnak, több lehetőségeik vannak e téren.
A pályázat legnagyobb hozadéka azonban kétségtelenül a Hegyke nevű bor életre hívása volt.
Ez nem csúcsbor, hanem tulajdonképpen egy „átlagos” nedű. Egy szakmai leírás szerint – a megfelelő zalai, leginkább a dr. Bakonyi Károly által nemesített keszthelyi szőlőfajtákat a kért arányban használva – bármelyik gazda elkészítheti. Sokan éltek is a lehetőséggel. A palack címkéjén pedig zalai szokások leírásai kaptak helyet. Mindezzel dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő előtt is tisztelgünk. Az új bor kedvelt, viszi Zala hírét.
Az elnökkel az idei évről is szót ejtettünk, mint elmondta, a szőlőtermés megfelelő volt. Kedvezően alakultak a cukorfokok és a savtartalmak, így a borokkal sem lesz gond, azok jók lesznek.
Az idén kedvezően alakult a cukorfok és a savtartalom
– Amikor iskolába jártunk, azt tanították, hogy a bortermelési határ északi szélén fekszik az országunk, mint időjárási zóna.
Ez akkoriban azt is jelentette, hogy a szüret időpontja október végére, közepére esett. Egy ideje ez már nem igaz
Az időjárás változása, a felmelegedés miatt a betakarítások – minden területen, nem csak a szőlő esetében – jócskán előrejöttek. Sokkal korábban kellett leszedni a szőlőt, a rizlingszilvánit például idén már augusztus közepén szüreteltük. A cukorfok kiváló, a savtartalmak is megfelelőek, igaz, utóbbival Zalában a kötött talaj és az Alpokaljának köszönhető levegő miatt nem szokott gond adódni. Úgy látom, hogy sem minőségileg, sem mennyiségileg nem lesz probléma, az idén megfelelő lesz a termés minden szempontból.
A szőlőtermelésben vannak gondok, melyek mielőbbi megoldásra várnak.
– Az ágazatban az egyik legnagyobb problémát az amerikai kabóca nevű kártevő okozza, ami ellen nagyon nehéz a védekezés. Sajnos emiatt egyre több gazda fontolgatja vagy dönt úgy, hogy felhagy a szőlőtermesztéssel. A Zalai Borút Egyesület megalakulásakor a vármegyében mindenkinek volt egy „hegye”, azaz szinte minden család foglalkozott szőlőtermesztéssel és borelőállítással.
Többnyire az önellátás volt a cél. Néhányan követték a borászatban a technológiai fejlődést, ezek alkalmazása az elmúlt évtizedben érezhető minőségi változást hozott. Sajnos sokan kiöregedtek és generációváltás nem történt.
Ez meglátszik a zártkertek állapotán, rengeteg olyan kisparcella van, amit már visszafoglalt a természet. A néhány hektártól 15-20 hektáros területen szőlészkedők a jelenlévő nagyüzemek mellett meghatározó szereplőivé váltak a zalai bortársadalomnak. A borfogyasztásra amúgy van igény. Veszik a folyó borokat, ezek literjét 6-700 forintért kínálják jelenleg. Azt gondolom, hogy ez kevés, de tudom azt is, hogy soha nem fogunk értük annyit kapni, mint amennyit az előállításukba fektettünk. A minőségi nedűk is kelendőek. A tendenciák változnak. Néhány éve például a rozék voltak a csúcson fogyasztás szempontjából, slágerterméknek számítottak. Ma már leáldozóban vannak. Úgy látom, hogy a kulturált borfogyasztásra van igény. A gasztronómiai rendezvényekkel összekötött boros programok népszerűek, biztos vagyok benne, hogy komoly marketingmunka mellett ezek is sokat segíthetnek abban, hogy a zalai nedűk visszakapják a régi, még a háború előtti időszakra jellemző patinájukat.
Erre egyébként minden esély adott, a Zalai Borút Egyesület ennek érdekében dolgozik továbbra is – tette hozzá Martincsevics István elnök.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Bella Huba
Fotó: Magyar Mezőgazdaság