Szőlész, borász, házigazda, közösségi ember: mindez Miklós Csabi. S, ha saját szavaival élve nem is a legjobb szőlész, borász vagy házigazda, de mindenképpen jövőépítő. A móri szakember meghívására a Magyar Bor Akadémia szűk küldöttsége járt a településen, hogy kicsit beleszippantson a borvidék – és természetesen házigazdánk – különleges világába.
Kicsiny családi borászat, alig 8 hektár, 9 fajta, 12 féle bor, 40-50 ezer palack évente, nem akarnak nagyobbak lenni, ezt a mennyiséget szeretnék biztosan értékesíteni. Kompakt gazdaság, minden a helyén, ha további területet vásárolnának, felborulna az egyensúly, gyökeresen át kellene alakítani a rendszert. Ehhez a kis területhez is két traktor, két szüretelőkombájn(!) tartozik, a borok 10 százaléka kerül hordóba, a többi acéltartályban végzi.
Az első kóstolási tétel egy Királyleányka, 11 százalék alkohollal, igazi nyitó bor, ami meghozza a kedvet a borozáshoz, az étkezéshez. Az elmúlt esztendő a kompromisszumokról szólt, így a 30 hektós tartályba, mivel nem volt elegendő a Királyleányka, mellé Leányka is került. A szakember kiemelte, tudatosan készülnek a fiatalok megszólítására, nem csak a megfelelő borok elkészítésével, hanem programokkal is. Meglátása szerint a borok legnagyobb konkurenciáját a könnyű drogok jelentik.
Bár kedveli a Királyleánykát, mégis inkább Sárgamuskotályt telepített, ami tartalmasabb, és jól házasítható az Ezerjóval. A Királyleányka szőlőt a jövőben vásárolni fogja.
Miközben kóstoljuk a könnyed bort, Miklós Csabi kis családtörténeti kurzust tart. A Móri árokban letelepedő felmenőikről az 1698-ban épült pince tanúskodik. Bár édesapja tűzoltóként szolgálta a közösséget, Csabi szőlészként kapott diplomát, sőt szakdolgozatában a közösségi bormarketinget vette górcső alá. Gyakorlati tapasztalatokat a Napa völgyben szerzett, s egyik meghatározó élménye a 2012-es londoni olimpiához kötődik, amikor a magyar standon kilencszer énekelték el a magyar himnuszt, miközben 600-an itták a borukat. Alapítója a DiVino borbárnak, amit a Junibor ambiciózus tagjai jegyeznek.
Bor, szőlő, szüret
A Sauvignon blanc kapcsán megtudtuk, a tavalyi volt az első év, amikor – a korábbi kézi szüret után – kombájn alól jött be a szőlő. Természetesen hidegen, és ha a gazdát kérdezzük, stresszmentesen. Természetesen ő volt stresszmentes, hiszen nem volt kitéve a szüretelők kénye-kedvének. Úgy tartja, a kombájn ma már nem luxus, a borvidéken 3 dolgozik, ebből 2 a saját tulajdona. Meglepetésemre elmondta, nem végeznek bérmunkát.
Csaba beszél, halkan, higgadtan, olyan a mondanivalója, hogy oda kell rá figyelni. A birtok 3-4 embernek ad egész éves munkát, napelemparkot telepített, hogy az erjesztés idején keletkező hűtés energiaigényét kielégítse. Fontosnak tartja a fenntarthatóságot, de ma csak középtávú tervek léteznek. Évente 7-8 ezer vendéget fogadnak, felük előre bejelentkezik, a többiek csak „beesnek”. Nem véletlen, hogy az éves termésük harmadát helyben értékesítik, s ugyanennyi megy Budapestre is.
Mór és az Ezerjó elválaszthatatlan egymástól, Miklós Csabi tudatosan építi a brandet. Mint mondja, céljuk, hogy a fiatalokat a bor, az Ezerjó mellett kötelezzék el, hogy átadhassa mindazt, ami számára a legfontosabb. Miközben kóstoljuk az Ezerjót, az új címkecsaládra hívja fel a figyelmet. Nem csak ő lett érettebb – szerencsére nem komolyabb, hiszen humorát megőrizte –, a borok megjelenése is konzervatívabbá, felnőttesebbé vált. Itt minden a vendégekről szól, a hely, a borok, de még az asztalra tett tányéralátét is, melyen a stilizált Mór térképen a sajátján kívül 9 helyi borászatot is bejelölt. Az összefogás számára alapállás, minden kollégájáról pozitívan nyilatkozik.
Mint kiderült, Miklós Csabi móriként dísznövénykertésznek készült, majd a főiskolán szervezett borkóstolók formálták át a terveit, hogy a végén szőlészként végezzen. Alig 25 évesen – 23 évvel ezelőtt – vásárolta meg a pincéjét, lépésről-lépésre fejlesztett, s 2013-ban érzett rá igazán az ízére. Valójában szőlésznek tartja magát: „Amikor kihajt a szőlő, az ültetvényben a helyem”. A világon bárhol letehetik egy szőlőben, otthon érzi magát.
Az ország egyik legkisebb borvidéke
Móron alig tíz-egynéhány család él a borból, de tudjuk be, az ország egyik legkisebb borvidékéről van szó. Igyekeznek a fogyasztók figyelmét magukra irányítani, aki eljön hozzájuk, élménnyel telve távozzon, hiszen csak a bor önmagában nem elég. Ráadásul a helyben fogyasztó nem érzi meg a 10 százalékos áremelést, miközben a kereskedők néhány forinton is kiakadnak. Véleménye szerint azok a rendezvények már jónak mondhatók, melyek a végére nullára jönnek ki. Példaként a We Love Mór Outdoor-t hozza, amire 1500 fizető vendég jelentkezett, s a másik oldalon alig egymilliós volt a költségük.
A pince előtt sárga Volkswagen Bogár, rajta felirat: Mór és Miklós Csabi. Néha kiviszi a szőlőbe is. Mindenki a kisautóval fényképeszkedik, helyette végzi a marketing munkát. Pedig Miklós Csabi – szavait idézve – a szakmáját annyira szereti, hogy bármikor cserélne saját magával.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu/ Viniczai Sándor
Fotó: magyarmezogazdasag.hu