A település rendhagyó módon támogatja az ottlakókat, építi a közösséget az összefogás jópéldájával járva elől, szinte anyagi ráfordítás nélkül. A Hosszúlétra eszközkölcsönző projekttel nem csak a falu lakosságánál arattak sikereket, hanem nemzetközi szervezetek is elismerik munkájukat.
Gondolkodjunk egy kicsit! Mikor volt szükségünk vagy lett volna szükségünk utoljára egy hosszabb létrára? Olyan hat-hét hónapja?
Ha csak szükségünk lett volna rá, akkor nyilvánvalóan nincs otthon ilyen létránk, mivel ritkán kell(ene). Ha pedig van, akkor évente egyszer-kétszer elővesszük, addig pedig különböző tárolóhelyeken kerülgetjük. Milyen jó lenne, ha ott lenne, amikor kell, nem lenne ott, ha nem kell, sőt, még egy fillérünkbe sem kerülne…! Ne mondjuk, hogy ilyen nincs, mert Ipolytölgyesen van! A Hosszúlétra eszközkölcsönzőt pont emiatt hozta létre az önkormányzat, de nem ez az egyetlen dolog, aminél közösségi megoldásokban gondolkodnak és cselekednek.
Ipolytölgyes polgármestere, Radnai Bertalan válaszolt a kérdéseinkre.
Hogyan jön a Hosszúlétra eszközkölcsönző ötlete?
Ez nem ötlet, ez az élet: először a közmunkásaink kértek el munkaidő után hol ezt, hol azt, ami a ház körüli munkáikhoz éppen kellett. Azokat a szerszámokat, amikkel napközben az önkormányzati ingatlanokon, közterületeken dolgoztak, azok nyilván otthon is jól használhatók. Miért ne adtuk volna kölcsön a munkatársainknak? Ebből adódott a gondolat, hogy ne csak a munkatársainknak, hanem bárkinek adjuk meg ezt a lehetőséget a faluban.
Hogy fogadták a helyiek a kezdeményezést?
Lassan indult be, különösen azért, mert a képviselők ellenezték a kölcsönzést, féltették az önkormányzat felszerelését. Ezért csak hallgatólagosan bővült ez a gyakorlat. Pár év múlva kijelenthettük, hogy semmilyen hátránnyal nem jár a kölcsönzés. Aki kölcsönzött valamit, nagyon vigyázott, hogy a nevéhez rossz tapasztalat ne fűződjön, később is bátran kérhesse, amire szüksége van. Így aztán meghirdettük a helyi újságban, kialakítottuk a kölcsönzés egyszerű és munkaidőtakarékos menetét, valamint a nyilvántartást.
Milyen eszközöket lehet kölcsönözni? Melyek a legkelendőbbek?
Legkelendőbb a hosszúlétra, amivel mindenki legalább évente egyszer kitakarítja az ereszcsatornát. Éppen ezért lett ez a névadója a kölcsönzőnek.
Jelképesen is tetszett: eszköz, amivel mindannyian kicsit magasabbra jutunk.
Eredetileg csak a ház körüli, házfelújítási munkák eszközeit tudtuk kölcsönözni. Később tudatosan fejlesztettük a kölcsönözhető eszközök körét a legkülönfélébb élethelyzetek egyszerű megoldására. Így – ajándékba kapott, máshol feleslegessé vált, – házi ápolás eszközeivel is felszereltük magunkat. A mankótól a kerekesszéken át a fürdetés és ápolás egyéb eszközei is kölcsönözhetők szükség esetén.
Ezenkívül a nagyobb családi eseményekhez székek, asztalok, evőeszközök is rendelkezésre állnak. Önkormányzatunk fontos szereplő az Ipoly víziturizmusában. Kenuink, kajakjaink a tölgyesieknek ingyenesen a rendelkezésükre állnak, szállítással együtt, de vannak más sporteszközeink is.
A legutóbbi fejlesztésünk, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő pedálos gokartokat is kölcsönözzük a szülőknek. Ezeket a gokartokat a szervezett rendezvényeinken szoktuk épített pályán használatra kiadni. Nincs annyi munkatársi kapacitásunk, hogy a gyerekeket igényét kielégítsük ilyen alkalmakkal. A gokartokat vihetik a szülők, vállalva a biztonsági felelősséget. Egyik szülő bölcsen meg is jegyezte: vennénk a gyerekeknek ilyet, de egy hét után megunnák, és csak tárolhatnánk a garázsban. Valóban, élvezzék, akár egy hétig is, aztán engedjék át másnak. Így mindenki jól jár. Ettől persze azért vannak még épített pályás alkalmaink, amiknek főleg a környékről érkezők örülnek.
Milyen előnyökkel jár a kölcsönző a lakosoknak? És az önkormányzatnak?
Talán nem kell magyarázni, hogy egy városoktól, piaci alapú szolgáltatásoktól távol élő falusi ember számára mit jelent az, hogy a mindennapi élet problémáinak megoldásához helyben, egyszerű módon kap segítséget, ráadásul akár (nálunk) ingyen.
Önkormányzati szemmel akkor van igazán jelentősége, ha az önkormányzat, élén a polgármesterrel, támogatva a képviselőkkel, valóban elkötelezett a lakosság szolgálata mellett. Ha így gondolkodnak, akkor rájönnek, hogy ők csupán az adott település-közösség vagyonának kezelői. Az önkormányzat az együttélést a törvényileg is szabályozott keretek között tartó, kötelező feladatokkal megbízott helyi szervezet, de ugyanakkor a lakosság szolgái is. Márpedig ennek a szolgálatnak egyre több olyan módja van, amit közösségi megoldásként lehet igazán hatékonyan végezni.
Ezek sorában első az eszközkölcsönzés. Az eszközkölcsönzés nem kerül pénzbe. Azokat az eszközöket kölcsönözzük, amik a saját feladataink ellátáshoz egyébként is megvannak. A többit pedig lakossági felajánlásból kaptuk.
Erre a szolgálni akarásra épül aztán sok más közösségi megoldás. Nálunk például bevált és hatékony, hogy a konyhakerteket az önkormányzati traktor szántja ősszel és készít minőségi magágyat tavasszal.
Ha már traktor: akinél olyan zöldhulladék keletkezik, amit nem akar helyben komposztálni, akkor a munkaidő végén nála hagyjuk a pótkocsit, másnapra megrakja, amit reggel elviszünk a közösségi mulcslerakó helyünkre. Így nincs szervesanyag égetéséből eredő levegőszennyezés. A hulladékszállítási szolgáltatás részét képező zöldhulladék elszállítással sem él a falu. Szégyennek tartanánk, ha faluhelyről műanyagzsákokban, teherautón szállítanák el a későbbi tápanyagot adó zöldhulladékot.
A rágcsálóirtás is hatékonyabb, ha települési szinten egységesen, minden háztartásnál el van végezve önkormányzati szolgáltatásként. Lehetne sorolni a lehetőségeket, amikkel a kistelepülésen élők komfortját fokozhatjuk.
A projekttel nem csak a falu lakosságánál arattak sikereket, hanem nemzetközi vizeken is: az osztrák székhelyű SozialMarie nevű szervezet szociális innovációkról szóló versenyén megszerezték az első díjat, mellyel 15 ezer euró is járt. Mire használják ezt az összeget?
Óriási meglepetés volt az eredményhirdetés végén, hogy miénk a fődíj. Tudtam, hogy majd a színpadon megkérdezik, mire fogjuk felhasználni, de ekkora díjra nem készültem. Hirtelen azt válaszoltam, hogy az első, amit vennénk, egy kisállat szállító doboz. Gyakori, hogy kutyát, macskát állatorvoshoz vagy állatkórházba kell szállítani autóval. Egy speciális ketrec nélkül elég kalandos tud ez lenni. Viszont ezért birtokolni egy ilyet luxus lenne. De nem egy egész falu számára! Egy nappal az eredményhirdetés után jelentkezett egy idegen személy Vácról, hogy náluk, otthon feleslegessé vált egy ilyen doboz, felajánlja az ipolytölgyesieknek. Ez végtelenül megható volt.
Visszatérve a kérdésére: a 15 ezer euró felét eszközparkunk fejlesztésére fordítottuk: vettünk egy ölfa hasító gépet, egy körfűrészt és egy ágaprítót. A cél a szociális tűzifa feldolgozása mellett, hogy mindenki, aki fával fűt, minél előbb, még ölfa állapotában hasítsa fel a tűzifát, hogy minél több idő legyen a kiszáradásra a felhasználásig. Ezzel nem csak a fűtőértéket növeljük, hanem a levegőszennyezést is csökkentjük.
Az összeg másik felét a módszer terjesztésére fordítjuk. Hamarosan elkészül egy applikáció, ami mind a kölcsönvevő, mind a kölcsönadó munkatársunk dolgát megkönnyíti és egyben az adminisztrációt is elvégzi.
Ezen kívül összeállítunk három induló eszközcsomagot, amit olyas szegényebb településeknek adunk át, ahol falugondnoki szolgálat működik. Nálunk is alapvetően a falugondnokunk feladata a kölcsönzés intézése.
A közösségben való gondolkodás más programokban is megmutatkozik: például az anyagbankban. Mesélne ezekről?
Az önkormányzatunknak nemcsak eszközei, de anyagkészletei is vannak. Például sóder és cement mindig van készleten. Ezért arra intjük a lakosokat, hogy csak annyit szerezzenek be betonozáshoz, amennyi biztosan elfogy, és ha éppen – mondjuk szombat délután – elfogy a sóder vagy a cement, akkor a szükséges mennyiséget megkaphatja a községházáról. Ami pedig megmarad, azt adja a közösnek, ne dögöljön be a fél zsák cement, ne nője fel a fű a talicskányi sódert. Ugyanígy tudunk segíteni gázpalackkal, fűnyírónyi benzinnel, stb.
A Hosszúlétra gondolatnak két fő üzenete van a közvetlen előnyein túl: a jobb eszközkihasználtság a fenntarthatóság irányába tett hatékony lépés. Ne birtokoljunk olyan eszközöket, amiket ritkán használunk. A másik szempont, hogy a kistelepülési önkormányzatoknak alapvetően a közösségi szolgáltatások felé kellene elmozdulni. Minimális anyagi ráfordítással roppant nagy anyagi támogatást tudnak adni a helyi lakosságnak. Gyakorlatilag mindenkit gazdagabbá tesznek: Mindenkinek rendelkezésére áll a sokféle eszköz, csak akkor, amikor szükség van rá. Nem kell megvenni, nem kell tárolni, nem kell javíttatni, csak használni. Ilyen egyszerű.
Forrás: Sokszínű Vidék/ Morvai Linda
Fotó: Wikimedia Commons