Azt gondolom, hogy jó termék készítéséhez megfelelő alapanyagra van szükség; magyarul, bele kell tenni, ami bele jár. Fontos a tisztaság, a jó főzőedény és, persze, a szeretet.
Hiszem, hogy a készítés során egy kis „energia” is belekerül a termékeimbe, attól lesznek olyan „katásak” – fogalmazott Horváth Katalin, aki főállású kistermelő-őstermelő, és egyebek mellett gyümölcsökből, zöldségekből és fűszerekből készít egyedi termékeket a Veszprém vármegyei Tapolcán.
– A természethez, a gazdálkodáshoz való viszonyom még gyermekkoromban alakult ki. Édesapám szülei Somogy vármegyében laktak egy picike faluban, Libickozmán. Talán mondanom sem kell, hogy a legszebb nyarakat náluk töltöttem, a háztáji gazdaságban, tehenek, disznók, a baromfiudvar és a mama kertje között. Erre a mai napig szívesen emlékszem vissza. Csodálatos élmények voltak még úgy is, hogy viszonylag sokat kellett segítenem nekik – idézte fel a motivációjáért felelős korai emlékeit a Kata Ízműhelye nevű vállalkozás alapító-tulajdonosa.
– Anyukám is a mai napig műveli konyhakertjét. Kislányként csodálattal figyeltem, hogy mennyi finomság kerül a kamrába a kezei közül, onnan pedig a család asztalára. Ezek után talán nem akkora csoda, hogy élelmiszeripari technikusként végeztem középfokú tanulmányokat, amiket aztán agráregyetemen is folytattam.
Egy elhibázott döntésem miatt a diplomát, sajnos, nem szereztem meg, viszont így is bekerültem egy kereskedelmi lánchoz, ahol pár év elteltével személyzeti igazgatói pozícióba kerültem. Közel tizenöt éven keresztül dolgoztam a kereskedelemben, de egyre inkább úgy éreztem, hogy nem a megfelelő helyen vagyok. Úgy éreztem, valami inspirálóbb kellene, hogy valami élhetőbb és emberibb munkát kellene végeznem.
Nemsokára kaptam egy „jelet”: a vállalati karácsonyi ünnepségen saját készítésű „kamracsomaggal” leptem meg egy kolléganőmet. Ez a munkatársam már a két ünnep között felhívott, hogy van-e még esetleg pár üveg a kamrámban, amit hajlandó volnék eladni, mert a fia pillanatok alatt eltüntette az ajándékokat, annyira ízlettek neki. Tulajdonképpen ez adta az indító löketet tíz esztendővel ezelőtt, hogy kiváltsam az őstermelői és a kistermelői engedélyt, és hogy kisvállalkozást indítsak. Már ehhez is nagyobb területre volt szükség, mint a háztájim, sőt, a szülőktől örökölt csobánci kert és szőlő mellé megvettünk még egy birtokot a hegyen.
Horváth Katalin elmondta, hogy az első évben főleg klasszikus lekvárokat, szörpöket és befőtteket készített, úgy, ahogy az anyukájától és a mamájától tanulta. Elkezdett velük piacra és rendezvényekre járni, hogy minél szélesebb körben megismertesse és megkóstoltassa a termékeit.
Szerinte az a legjobb reklám, ha az érdeklődők megízlelhetik a készítményeit.
– Hamar kialakult egy kis törzsvásárlói kör, de közben a többi vásárló igényeire is figyeltem. Ezért kezdtem teljesen cukor- és édesítőszer-mentes lekvárokat is készíteni. Azután egyre bátrabb lettem és kísérletezgettem, így kerültek be a repertoáromba az édes-pikáns és a csípős chutney-k. Persze, előfordult, hogy melléfogtam, még az is, hogy már a próbafőzés a komposztban landolt. Nagyon nehéz, de nagyon inspiráló időszak volt. A kereslet aztán annyira megnőtt, hogy szintet kellett lépnem, és feladtam a menedzseri állásomat.
Már csak ezzel foglalkozom főállásban, a mai napig. Igyekszem minden évben készíteni valami újdonságot, valami különlegességet. A vegán zöldségkrémekre, szószokra és zakuszkára a legnagyobb a kereslet, és idényjelleggel pestókat is készítek.
Sokat olvastam és tanultam időközben a fűszernövényekről, pozitív élettani hatásukról, és azóta minden évben főzök zöldfűszer-szörpöket is, például rozmaringból, zsályából, kakukkfűből. A legnagyobb kedvencem a bazsalikomszörp. Szárítva mindegyik fűszert teaként és fűszerkeverékként is kínálom a vásárlóimnak. Szezonális termékeket is készítek, húsvétkor például tormás termékeket, a nyári grillszezonban különféle hagymalekvárokat. Karácsonyra egyre többen választanak gasztronómiai ajándékokat, olyankor többféle sült teát és télies fűszerezésű lekvárokat szoktam kínálni.
Horváth Katalin azt mondja, nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy ilyen munkája lett, hogy azt teheti, amit igazán kedvvel csinál.
– A természet nagy mértékben meghatározza a napi tevékenységet, úgyhogy volt alkalmam megtanulni, hogy hogyan számítsam ki a kiszámíthatatlant. Vannak napok vagy hetek, amikor sokat kell dolgozni, de mindig akad mellettük olyan időszak is, amikor jut időm a pihenésre és a tervezgetésre. Gyakorlatilag nem más ez, mint egy különleges, de csodálatos életmód. Az ember reggel kimegy a kertbe vagy a birtokra, körbenéz, konstatálja a tennivalókat, örül az első gyümölcsöknek, és már be is indul a fejében, hogy idén mi lesz mindebből.
Az évek során megtanultam, hogy jó termék készítéséhez megfelelő alapanyagra van szükség, magyarul, bele kell tenni, ami bele jár. Ezért használok például étolaj helyett olívaolajat.
Mi a titok? Fontos a tisztaság, a felszereltség – például jó főzőedény –, és persze nem hiányozhat a folyamatból a szeretet. Hiszem, hogy a készítés során egy kis „energia” is belekerül a termékekbe, és attól lesznek olyan „katásak”. Mivel én magam értékesítem a termékeimet a piacokon, tehát a nevemen kívül az arcomat is adom hozzá, sokat számít nekem, hogy mindig a megszokott kiváló minőséget nyújtsam.
A házilag készített termékekre egyre nagyobb az igény Katalin szerint. Úgy látja és úgy gondolja, hogy ez jó irányba visz. Van jövő, vagyis érdemes dolgozni. A vásárlók, ha minőségi és finom termékeket kapnak a pénzükért, bizony visszatérnek a készítőjükhöz, felkutatják maguknak a termékeit.
– Szerencsére sok embernek fontos, hogy megbízható forrásból tudjon egészséges élelmiszert beszerezni, főleg azoknak, akiknek valamilyen élelmiszer-érzékenysége van.
Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy szívesen áldoznak a házilag készített termékekre. Sokan hajlandóak inkább kevesebb élelmiszert venni, ha jobb a minősége.
Annak ellenére, hogy az infláció bennünket kistermelőket is érint – példaként csak az üveg drágulását említem, amit elkerülhetetlenül be kell építeni az eladási árba –, azt tapasztalom, hogy a családok még mindig hajlandóak áldozni rá – még ha kevesebbet is –, hogy megvegyenek egy-egy kézműves szörpöt, padlizsánkrémet vagy eperlekvárt.
Mindezek alapján, a tapasztalatokat „feldolgozva”, továbbra is ebben a tevékenységi körben képzelem el a jövőmet, annak ellenére, hogy tudom: nehéz időszak jön. De úgy gondolom, hogy mivel enni kell, a folyamatosan jó minőségű és szeretettel készült termékeknek mindig lesz vevőköre.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Fotó: Magyar Mezőgazdaság