Székelyföldön a gazdálkodás apáról fiúra száll, mint ahogy egy jó családban a név. Az örökség kötelez, még akkor is, ha nem mindig éri meg gazdálkodni. Az agyagfalvi Csomor család jó példa rá, hogy a nehézségek ellenére is érdemes mezőgazdasággal foglalkozni, állatokat tartani és továbbvinni a hagyományt.
A gazdaság motorja Csomor Imre, előmozdítója felesége, Irén, de már mellettük van felnőtt fiúk, Imre és lányuk, Noémi. Mindkét gyerek segítőkészen mellettük áll, mi több, ők is farmerként képzelik el a jövőjüket.
Csomor Irén tudósítónknak elmondta, hogy a szülei is a mezőgazdaságban dolgoztak, ugyanis édesapja állat-egészségügyi technikus volt, édesanyja pedig az egykori helyi termelőszövetkezet könyvelője. Nekik nem volt ugyan gazdaságuk, de 20 évesen hozzáment „egy gazdaemberhez”, aki
18 éves kora óta állattartással foglalkozott a szüleitől örökölt gazdaságban.
Házasságuk után nem volt kétséges, hogy csak akkor érhetnek el eredményt a gazdálkodásban, ha mindent saját maguk teremtenek elő családi vállalkozásban, és ha fejlesztik a gazdaságot.
Csomor Irén Székelyudvarhelyen dolgozott a készruhagyárban, de a gyerekek nevelésére hazament, és utána már nem tért vissza az üzembe.
„Férjem a gazdaság motorja, én pedig a támasza lettem” – mesélte a kezdetekről.
Növendékborjakat vásárolnak, amiket vágósúlyig nevelnek és továbbadják őket. A farm a házukhoz közel van Agyagfalván, a falu szélén, így volt lehetőség a fejlesztésére.
Húsz bikaborjúval kezdtek, jelenleg 110-et tartanak. A környéken fekvő 30 hektárjukról teremtik elő az állatoknak adott szénát. Szántóföldjük nincsen, mert nem olyan a környék, vásárolják a takarmányt. A fedett istállóban negyven állatot tartanak, félig szabad tartásban pedig további hetvenet.
A borjakat egész kis korukban vásárolják, 100 kilogramm körüli élősúlyban, és 300–500 kilogrammig nevelik őket, majd eladják. Csak az állatok 70 százaléka törzskönyvezett, mert a törzskönyvezés bonyolult, és emiatt sok állattartó inkább túlad a borjakon, mielőtt bejegyeztetné őket. A Csomor-farmra így kerülnek ilyen állatok.
De az utóbbi időben egyre több szarvasmarha-tenyésztő törekszik rá, hogy genetikailag bevizsgált állatokat tartson, aminek köszönhetően egyre jobban letisztul az állomány.
A Csomor-farm állományának 30 százaléka szürke belga, a többi pirostarka. Az állomány egészségét a községi állatorvos felügyeli, de a kezeléseket vagy szükség esetén az injekciózást a család végzi. Mi több, a legifjabb Csomor Imre már ezt is kitanulta.
Tekintettel arra, hogy a romániai húsfeldolgozó üzemek alacsony árat adnak a borjúért, ők romániai közvetítő cégeken keresztül, de külföldre értékesítik az állatokat. A belföldi vágóhidak alig 10 lejt fizetnek élősúlyban a húsmarha kilogrammjáért, míg az exportáló viszonteladók 15 lejt is megadnak érte. Általánosságban a 250 kilogrammos állatokat vásárolják, és ha egy állat eléri az 500 kilót, akkor csökkentik az árat. Mivel megvásárolt takarmánnyal tartják az állatokat, ennél olcsóbban nem éri meg értékesíteni. További hátrány, hogy Románia nem támogatja a hazai feldolgozóipart, ezért is kényszerülnek exportra az állattenyésztők. Eddig két céggel is dolgoztak Csomorék, amiket megbízhatónak találtak.
Tudomásuk szerint Törökországba és arab országokba exportálták az állataikat.
„A szakmát „menet közben” tanultuk meg” – mondta el Irén. Hozzátette: az alapokat az édesapjától tanulta el a férje, aztán a többit magától, és azoktól a farmerektől, akiktől a borjakat vásárolják: időnként elárultak egy-egy titkot, máskor pedig ellesték a tudományt.
„Kérdeztünk, szétnéztünk” – folytatta Irén. Elárulta, hogy részt vett ugyan gazdatanfolyamokon, de inkább a pályázatokhoz kellett a papír.
Valahányszor kihívás előtt találták magukat, volt merszük belevágni. Több alkalommal is pályáztak. Először a 40 évesnél fiatalabb farmereket támogató, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) által lebonyolított pályázaton nyertek 40 ezer eurót, amiből egy multifunkcionális munkagépet vásároltak, aztán a magyar állam által támogatott Pro Economica Alapítványhoz is pályáztak.
Abból a pénzből traktort vásároltak, és még egy traktort sikerült vásárolniuk önerőből.
Önrészt igénylő pályázattal nem próbálkoztak, ugyanis annyira képlékeny és kiszámíthatatlan a piac, hogy nem maradhatnak forgótőke nélkül, mert akkor nem tudnának borjakat vásárolni. A banki kölcsön pedig egyenlő a csődbe jutással.
Egy magáncéggel készíttették a pályázataikat, eddig olyan jól, hogy mindegyik sikeres volt, tette hozzá a gazda.
A gazdaságot sem éri meg fejleszteni, ugyanis a százasnál nagyobb állomány esetén külön környezetvédelmi engedélyt kell kérni: az „unió szerint” a szarvasmarhák szennyezik a levegőt és károsítják az ózonréteget, mondta el Csomor Imre.
A fejlesztésekről szólva elárulta, hogy a fiának különálló farmot hoznának létre, mert jó az, ha a gyerek segíti a szülőket, de eljön a pillanat, amikor el kell válnia.
Ha családja lesz, hát legyen külön gazdasága is, mert meg kell tapasztalja a nehézségeket is. Székelyföldön így szokás.
Fia, Imre mezőgépészeti szakiskolát végzett, és hát gazdálkodóként nőtt fel. Azt tervezi, hogy ő majd tejhasznú szarvasmarhákat tart. Igaz, ez egyelőre bizonytalan, hiszen az utóbbi években előbb a pandémia, aztán az orosz–ukrán háború miatt ingatag a tej ára. A napokban is arra kényszerültek egyes gazdák, hogy maguk adják el a termelt tejet, mert annyira alacsony árat adnak értek a felvásárlók, hogy azért nem éri meg előállítani. Ennek ellenére Csomorék bizakodóak, már kiszemelték a legénynek szánt farm helyét, és hát gyűjtik hozzá az anyagiakat.
Noémi, lányuk se „gurult messze az almafától”, ahogy mondják, hiszen a kilencediket állat-egészségügyi szakosztályban kezdte. Így minden jel arra mutat, hogy lesz, aki folytassa a szülők munkáját.
Oda fejlődtek, hogy mindent gépesítve végeznek. Így fizikailag nem fárasztó a munka, de még így is 24 órás készenlétet igényel.
Hiszen a borjak megbetegedhetnek, ha nem figyelnek oda, és nagy lehet az állományveszteség. Eddig azonban nem volt járvány, sem más betegség, ami megtizedelte volna az állományt. Mindezt családként tudták rendezni, immár húsz esztendeje.
– Ha a legényt elindítjuk, akkor talán kell egy napszámos, de addig bírjuk, hiszen az örökség kötelez minket, hogy továbbvigyük a gazdaságot, amit apáink reánk hagytak. Amikor a férjem feladta volna, nem engedtem. Amikor én elfáradok, akkor nem szól semmit, csak hagyja, hogy pihenjek. Most, hogy a gyerekek megnőttek, egy kicsit fellélegezhetünk, nem kell itthon ülnünk az év minden napján. Jó érzés, hogy a húsz év munka, amit befektettünk, megtérül, és van, aki a nyomunkba lépjen. Pedig nem mindig éri meg. Volt olyan év, amikor jól zártunk, máskor veszteségesen jöttünk ki. De mindennek a kitartás, az állatok szeretete és az ősi föld megtartása a titka – fogalmazott Csomor Irén.
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Vajda György
Fotó: Magyar Mezőgazdaság/ Vajda György