Cák egy alig 300 lelket számláló eldugott falucska az Alpokalján, a Kőszegi – hegység lábánál, amely a műemlékvédelem alatt álló pincesoráról vált országosan is ismertté. A több mint 200 éves cáki műemlék pincesor, a Vas vármegyei értéktár egyik ékkőve.
A pincesor, festői szépségű tájban, eredeti állapotukban és környezetükben megőrzött, felújított épületekkel mutatja be a dunántúli népi építészet emlékeit. A népszerű túraútvonalak közelsége miatt, rendkívül közkedvelt a természetjárók körében, több túraútvonal (például az Alpannonia) át is haladnak a pincesor területén.
Egy Szabadtéri Néprajzi Múzeum és Kiállítás is várja az érdeklődőket, ahol eredeti berendezési tárgyakat, eszközöket valamint egy kádárszerszám - gyűjteményt is találnak. A berendezések talán legérdekesebb és egyben legértékesebb darabjai a prések, melyek közül a kősúlyos prés szinte egyedülállónak számít. A környéken fellelhető konglomerátum (vagy kavicskő) kőzetfélét használták építőanyagnak, és a prések is ebből készültek.
A legrégebbi itt található darab, 1778-ban készült.
A cáki műemlék pincesor épületei az 1800-as évek elején épültek. A környéken akkor még a szőlőtermesztés volt a népszerű, mindemellet gesztenyés és egyéb gyümölcsös volt megtalálható a hegyen. ( Érdekesség, hogy a szőlőt és a gesztenyét a rómaiak hozták magukkal, erre a vidékre.) Ebben az időben, ezekben az épületekben préselték és tárolták a szőlőt. A pincék jól szellőző, de fagymentes kialakításának köszönhetően, nagyon hosszú ideig eltárolható volt a gyümölcs és a bor. A gyümölcsöket az épületen belül, vesszőből font polcokon tárolták. A padláson szénát tároltak, majd erre terítették ki a szelídgesztenyét még gubacsos állapotban; így jól szellőzött és hosszan eltartható volt a termés. Majd a filoxéra vész után, kaszálók alakultak ki a szőlők helyén, amelyeken időközben megjelentek többek között védett orchideafélék (például az ujjaskosbor) a széleslevelű harangvirág és a szártalan bábakalács is.
A épületeknél a tájolás is nagyon fontos szempont volt, a bejáratok dél felé néztek, így érte a legkevesebb napsütés a falakat, ezáltal az nem tudott felmelegedni.
A pincék tölgy és gesztenyefa gerendákból készült, boronafalú épületek, amelyek falait agyaggal tapasztották be. Rendszerint egy helységből állnak és döngölt padlóval rendelkeznek. Tetjükön zsúpfedelek találhatóak, elöl nyitott orommal. A tetők 45° -os lejtéssel készültek, így a víz nagyon hamar lecsorgott róla. A zsúptető csonka kontyolt kialakításának köszönhetően nyitott a padlás és esővédett tér található a bejárat előtti részen.
A pincesor végében található a hordómosó forrás, melyet régen a hordók tisztítására, mosására használtak. A forrás vize tiszta, iható és a fölé épített faház, kellemes pihenőhelyet biztosít a túrázóknak. A cáki Hordómosó-forrás a 9. állomása a Források útja tanösvénynek.
A pincék felújítását és megőrzését Bárdosi János néprajzkutató, muzeológus kezdeményezte. A zsúptetők felújítására első körben 2013-ban, majd 2020-ban került sor, pályázati forrásból.
Tavasztól őszig nagyon sok programmal várják a látogatókat, többek között: nyitott pince napok, kézműves vásárok, lovas kocsizás, gesztenyesütés, borkóstolók, gesztenyefesztivál…
Szerző: Sulyok Enikő
Fotó: Sulyok Enikő