Németh Tibor közel hetven esztendeje méhészkedik, a gyakorlaton kívül az elméleti vetületeivel is. Hét évtizede folyamatosan figyeli és elemzi a történéseit, annyira szívügye a szakma.
– 1953 óta űzöm ezt a foglalkozást – kezdte bemutatkozását. – Az első vele kapcsolatos élményem meghatározónak bizonyult. Egy idős, már bottal járó nagyradai néni állapotán az orvos nem tudott segíteni – de egy méhész igen.
Nagy Kálmán plébánostól tanultam el az alapokat, akinél sokan kezdtünk méhészkedni gyerekként, mígnem egyedül maradtam közülük. Csináltam mindent, amit kellett.
A plébánostól kaptam életem első méhészkönyvét 1954-ben, azzal a megjegyzéssel: „Te már méhész vagy”. Tudtam, hogy ez nem igaz, de jólesett, és lökést adott a méhészkedés folytatásához. Folytatásként édesapám vett nekem tizenhat méhcsaládot. 1989-ben Hévízre kerültem, ahol az akkor még szabad területeken tartottam méheket, ötven családot. Végül a közeli Nemesbükön állapodtam meg, ma is ott vannak a kaptáraim. Akkora állománnyal dolgozom, ami elég hozzá, hogy a családot ellássam mézzel. A méhészkedés során mindig arra törekedtem, hogy a legpraktikusabb, leggyakorlatiasabb módon végezzem.
A magyar méz minőségével szerinte nincs probléma, hiszen minőségi az alapanyaga, és méhészeink túlnyomó többsége érti a dolgát. Na de maga a magyar méhészet milyen állapotban van Németh Tibor szerint?
– Röviden? Úgy látszik, tartós válságban van.
A magyar méhészek legtöbbje még ma sem találkozik a valós piaccal, és még mindig a kipörgetett méz mennyiségének a növelését tekintik a legfontosabbnak. A magyar méhészek a gyarmati termék-előállítás korai szintjén vannak, szinte kizárólag a méz előállítása foglalkoztatja őket
Termelj többet, mondják. Ebből adódóan nem sokat számít nekik a minőség. Ezt csak egyre nagyobb méhállománnyal lehet megvalósítani. Csakhogy a százféle kaptár, amikkel a magyar méhészek dolgoznak, gátolja a fejlődést. Ebből adódik, hogy a szabványosítás ismeretlen fogalom. A magyar méhészet gyakorlatilag a háztáji előállításon alapszik.
A felvásárlók és a mézkiszerelők tartják kézben a méhésztársadalmat, a legtöbb méhész számára ők jelentik a piacot, ezáltal az árakat is ők diktálják. Megjegyzem, hogy 2015-ben a magyarországi mézfelvásárlási árak voltak a legalacsonyabbak az akkor még 28 tagállamot számláló Európai Unióban. Ez alig változott azóta, annak ellenére, hogy a magyar mézet úgynevezett javító mézként tartják számon. Ezáltal lesz a kiválónak kikiáltott magyar méz „kínaivá”.
A méhészek? Úgy látszik, beletörődtek az áldatlan állapotba. Elfogadják, hogy tudásuk, munkájuk, természeti adottságok által is megsegített, valóban elsőrangú termékük a legpocsékabb áru szintjére süllyedt.
A múlt évben kipörgetett méz még mindig a méhészeknél van raktáron. A kereskedelem az egész világra kiterjedt, ami alól a mézkereskedelem sem kivétel.
Mivel a magyarországi mézvásárlók „csak” mézet ismernek, és „magyar mézet” nem – mert nem ismertettük meg velük –, így az áruházláncok polcairól levett üvegek tartalmáról nem lehet tudni, hogy valódi-e.
A magyar mézfogyasztók felvilágosításával, miszerint a magyar őstermelőktől vásárolt méhészeti termékek teljes biztonsággal megbízható minőségűek, javítani lehetne a helyzeten.
– A hazai infláció csökkentése érdekében a kormány nem sokat tesz a nagyon alacsony áron beérkező idegen mézek mennyiségének mérséklése ügyében. A beszállított mézek valódiságát már a határra érkezésükkor meg kellene vizsgálnia szakembereknek, és a nem megfelelő minőségű termékeket meg kellene semmisíteni.
Egyébként a napokban került nyilvánosságra az EU 2021. októberében kezdett mézvizsgálatának az eredménye. Eszerint a húsz országból származó mézminták 46 százaléka hamis volt.
Az Egyesült Királyságban vett minták 100 százaléka, a török mézek 93 százaléka, a kínaiak 74 százaléka, az ukrán méz 17 százaléka bizonyult hamisnak.
Az általam megkérdezett élelmiszertechnikusok egyértelműen állítják, hogy teljes biztonsággal meg lehet állapítani még az úgynevezett gyantaszűréses technikával gyártott, „méznek” nevezett édes anyagok minőségét is, és még a hamisítás módját is.
Az éghajlat változása is gondokat okoz a méhészeknek.
– Tudomásom szerint mintegy 80 millió éve élnek méhek az északi földtekén. Ezalatt sokféle időjárási viszontagságot átvészeltek, lényeges változások nélkül. Rájuk nézve sokkal veszélyesebb a mai ember jelenléte a mértéktelen vegyszerhasználat, és a méhek mértéktelen kizsákmányolása miatt. Ezek következtében a kihalás szélére kerültek a méhek és más megporzó rovarok itt Európában. Egyre csökken a számuk, annak ellenére, hogy végre tudatosult bennünk: a világ mezőgazdasági termelésének 70 százaléka tőlük függ.
A méhek a 21. század legfontosabb élőlényei a The Earthwatch Institute szerint is. Ha van valami, ami gazdasági szempontból nézve befolyásolja a mézelőállítást, akkor manapság ez az időjárás.
Egyes megfigyelések szerint a Kárpát-medencében hét, mások szerint tizenegy éves ciklusban ismétlődik az időjárás. Kedvezőtlen időjárás esetén alig vagy szinte semmi felesleges mézet nem volna szabad elvenni a méhektől.
Tizenegy éves ciklus esetén ez általában két évben fordul elő, bár esetenként két-három évet is felölelhet. Igazán kimagasló eredmény a tizenegy éves ciklusban egyszer fordul elő, kevésbé kiugró pörgetési eredmény pedig váltakozva tapasztalható.
A mézértékesítésben, a piaci hatások érvényesülése szerint, ha több a megajánlott mennyiség, akkor alacsonyabb az ár, ha nincs megvásárolható termék a piacon, akkor akár az égbe is szökhet. Ez rendszeresen ütközési helyzetet eredményez a felvásárlók és a termelők között. Itt kellene közbelépnie a mindenkori kormánynak, hogy csökkentse köztük a feszültséget. A magasabb terméseredményekből adódó gondok enyhítésére be kell vezetni az iskolamézet, az idősotthonok, a kórházak, a kollégiumok étkeztetésében kizárólag magyar őstermelői mézet volna szabad fölvásárolni.
A méhpusztulás mérséklése érdekében gondoskodni kellene viszonylag egyenletesen virágzó növénytársulások, úgynevezett „méhlegelők” létrehozásáról. Fokozni kellene a gyógynövénytermelést, mézelő és virágport adó útszéli fasorokat kellene létesíteni, a füves területeket méhbarát módon kellene hasznosítani.
Németh Tibor szerint a boltban valóban megdrágult a méz, csakhogy nehéz megállapítani, hogy valóban magyar mézről van-e szó.
– A hordós értékesítési ár ma is ugyanott van, ahol az előző években: a legalacsonyabb az EU-ban. Az őstermelők által kapott felvásárlási ár a mézek és a többi méhészeti termék esetében sem éri el a bolti árak felét.
Az 1800-as évek végéig a méz nemcsak édesítőszer, hanem gyógyszer is volt. A mézen kívül a méhpempő és a méhek által készített méhkenyér, a propolisz szintén gyógyhatású. A méz természetes antibiotikum, a propolisz gyulladáscsökkentő, a méhpempő természetes immunerősítő. Ha a legismertebbet vesszük közülük, a mézet, abból egy felnőtt embernek napi egy evőkanál, 30–35 gramm bőven elég. Ennek körülbelül napi 100 forint a költsége. Márpedig különféle táplálékkiegészítőkre, gyógyszernek nem minősülő készítményekre ennél többet költünk.
A szakember szerint a magyar méhészet válságát közös akarattal kezelni tudnánk.
– A szereplőknek, közülük is elsősorban a méhészkedőknek, el kellene végezniük önmaguk és az ágazat egészének értékelését.
El kellene dönteni, hogy maradnak-e a mostani termelési és értékesítési szerkezetnél. Ha igen, akkor ennek a következményeit is vállalniuk kell, miszerint gazdaságtalan tevékenységet a társadalom nem tud elfogadni. Akkor a méhészetek megszűnnek.
Szükséges volna átalakítani a jelenlegi egyesületi formát, mert ez érdekvédelemnek nem nevezhető. A jobbítás érdekében be kell vonnunk más társadalmi szereplőket, elsősorban gazdálkodókat, nem kihagyva a politikusokat. A mindenkori döntéshozóknak el kellene fogadnia, hogyha a megporzó rovarok zömét adó háziméhek a kipusztulás utolsó szakaszába kerülnek, vállalják-e az ezzel járó élelmiszerhiányt, vagy beteljesedik az a szomorú jövőkép, ami szerint állami pénzen tartjuk el a méhészethez értő szakembergárdát, afféle méhész természetvédelmi őrként.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Bella Huba
Fotó: Bella Huba