Őrizzük örökségünket: A Hortobágyi Tisza mente szakrális építészeti öröksége

majort
2023. 01. 29., v – 12:10

A Hortobágyi Tisza mente térség településein élők életében máig fontos szerepet töltenek be a szakrális épületek, építmények. A római katolikus és a református közösségek ma álló templomai jórészt a 18. század második felében épültek. A feszületek közül a legrégebbieket még a 19. század első felében állították.


Ároktő


A település római katolikus temploma 1779-ben épült késő barokk stílusban. Az egyhajós templom tornya a főhomlokzat előtt áll. Főoltára, szószéke és padjai 1790 körül készültek. Műemléki védelem alatt áll. A templomkertben álló kőkeresztet 1818-ban állították.


A református közösség temploma 1788-90 között épült késő barokk stílusban. Az épület homlokzata előtt lévő, eredetileg alacsonyabb tornyot 1834-35-ben, egy revonálás alkalmából magasították meg mintegy hat méterrel.


Egyek


A 16. század második felében a falu lakosságának nagy része református hitre tért. A református lakosság a 18. század folyamán – a növekvő földesúri terhek és a rekatolizációs törekvések miatt – tömegesen költözött el a faluból. A falut az egri káptalan 18. század végén római katolikus vallású palócokkal népesítette be újra. Az 1620-as évek elején már bizonyosan álló református templomban az 1960-as években – a református közösség lélekszámának folyamatos és gyors csökkenése ellenére – még tartottak istentiszteletet. Később az 1990-es évekig üresen állt, azóta más célra hasznosítják.


Egyek kiemelkedő szakrális építészeti értéke a település történelmi központjában, egyes források szerint egy mesterséges eredetű halmon álló, Szent József tiszteletére felszentelt római katolikus templom. A jelenlegi szakrális épület a lebontott régi templom helyén, 1818-ban épült klasszicista stílusban. Az egyhajós templom bejárata felett egy 33 méter magas torony emelkedik. Műemléki védelem alatt áll.


A templomkertben, a templom bejárata előtt álló, 1806-ban állított feszület a település legrégebbi épített eleme. A vörösre festett terméskő anyagú feszület alapzatán fehér márványtáblán a következő felirat olvasható: NEM ISTEN/SEM EMBER/A KÉP MELYET/NÉZÜNK/DE ISTEN ÉS/EMBER KIT AZ/JELENT NÉKÜNK. Az alatta lévő kisebb tábla a feszület állítatóinak állít emléket.


A templomkert másik ékessége Nepumoki Szent János szobra, ami a település központi teresedésének északi részén, a Tisza felé vezető utca elején áll. A vízen járók védőszentje a Tiszán való átkelést hivatott segíteni. A 2010-es évek első felében, a közkert rekonstrukciója során helyezték át erre a helyre.


A település belterületén és határában álló számos feszület közül különösen míves a Fő utca nyugati oldalán, a Kurucz utca torkolatával szemben emelkedő ház előkertjében álló, amelyet Szalóki István szomolyai népi kőfaragó mester faragott. A bükkaljai eredetű terméskőbe vésett felirat szerint 1906-ban állíttatta Szekeres János és neje, Deli Borbála. Szintén a bükkaljai kőfaragó műve a Szöghatár halom oldalában álló, terméskő anyagú feszület, amit 1929-ben állíttatott Ádám József és Puzsár Zsuzsánna.


Egyek különleges szakrális örökségi értéke a Kálváriás temető. Első írásos említése 1783-ból származik: az akkor készült térképen a temetkezési hely a település déli részén található. Hajdú-Bihar megye egyetlen, tisztán katolikus temetője, amely egy kettős halmon létesült. Az északnyugati halmon álló feszületet 1885-ben állították. Az egyik halom belsejében 1891-ben alakították ki a három részre tagolt, oltárral ellátott ún. Jézus sírboltot. Egyek módosabb, katolikus családjai is ide temetkeztek. A kápolnától balra található id. Szekeres János és neje, Deli Borbála 1928-ban épült családi sírkápolnája. A másik halom tetején az Erhardt család kriptája áll. A feszület mögötti részen temették el Tárkányi Béla egykori egyeki plébános, a Szentírás fordításának megújítója édesapját, Viparina Ádámot. A kálvária stációi a halom tetejére vezető út mentén helyezkednek el. A temetőt 1965-ben zárták le. 2001-ben kerítéssel vették körül a területet és felújították a Jézus sírboltot. 2011-ben egyházközségi és önkormányzati összefogással elkezdődött a temető állapotának javítása. Több család örökbe fogadta a 14 stációt, vállalva annak rendben tartását.


Tiszabábolna


A község római katolikus temploma 1872-ben épült barokk stílusban. A Fő út mentén álló szakrális épület a település és a környező táj markáns eleme.


Tiszacsege


A város legrégebbi fennmaradt kőépülete a 14. vagy a 15. században, erődített kialakítással épült református templom. A Fő utca déli oldalán álló épület eredeti gótikus stílusjegyeit már csak néhány szépen helyreállított elemében őrzi. Mai barokkos stílusjegyeit a 19. század második felében kivitelezett átalakítás során kapta. Műemléki védelem alatt áll. A templomkerthez csatlakozó, a 18. század második feléig használt temető különlegessége, hogy a kereszténység előtti időkből származó, itt továbbélő szokás szerint a sírok keleti tájolásúak.


Szintén a Fő utca mentén, annak déli oldalán áll a település római katolikus temploma. Az 1939-41-ben, barokk stílusban épült, egytornyos templom különleges dísze a bejárat feletti fülkében elhelyezett Jézus-szobor.


Tiszadorogma


A falu barokk stílusú református temploma a középkori eredetű, a 17. század végére romos állapotba került templom helyén 1789-92 között épült. A keleti homlokzat előtt lévő tornyát 1854-55-ben építették hozzá.

 

Szerző: Nagy Csilla
Forrás: Hortobágyi Tisza mente Natúrparki Tájegységi Értéktár
Fotó: Hortobágyi Tisza mente Natúrparki Tájegységi Értéktár