Nyárádiné Balázs Anita először csak barátai kérésére készített pár játékot, csendeskönyvet, interaktív játszószőnyeget, falfestést. Majd egyre többen keresték meg, hogy készítse el az általuk megálmodott díszt vagy gyerekjátékot. Egyre többen kezdték el megismerni munkáit, így jöttek az újabb felkérések és az újabb kihívások.
Anita kreatív énje már az iskolában megmutatkozott, hiszen nagyon szerette a rajz és technika órákat, amit a tanára is értékelt, így megalapozta a szenvedélyét az alkotásra. Kiskamasz korában szobája falát lovas indiánokkal festette ki, és a festés iránti szenvedélye azóta is él. Számos kisgyermek szobáját díszítette fel az átaluk megálmodott mesejelenetekkel. Így volt ez akkor is, mikor a foktői Védőnői Szolgálatnál felajánlotta, hogy szívesen elkészít egy mesejelenetet, egy szabad falfelületre. Sikerült egy teljes falat lefedő Bogyó és Babóca jelenetet megfestenie, ahol a fa lombján évenként felkerülhetnek a megszületett gyermekek nevei.
Termékei között szerepelnek oviszsákok, maszkok, filcből „ölelni való” kedvencek, lakásdekorációk, húsvéti tojások, festett porcelán tányérok, filc anyagból készített virágok, textil virágok, esküvőkre papírból készített virágfalak, karácsonyi dekorációk, manók és Anita nagy kedvence a sópárna. Jelenleg mellékállásban dolgozik, ami elmondása és szíve szerint is a főállása, hiszen élvezi és szereti minden pillanatát a munkának, a kreatív alkotásoknak. Általában rendelésre készíti el alkotásait, hiszen mindenkinek vannak saját elképzelései, ízlése, és próbálja egyénre szabni az elkészített munkáit.
Most az ünnepre rendelhetők meg munkái. Nagy szeretettel készül a karácsonyi vásárra, hiszen ez lesz az első vásár, amin részt vesz. Így lehetőséget kap, hogy még többen megismerjék őt és munkásságát. Nagy álma, hogy termékeivel még több gyermeket és szülőt tegyen boldoggá, ahogy fogalmaz „olyan jó érzés az, amikor kapom a visszajelzéseket, hogy a gyerkőc milyen boldogan játszik, vagy a megajándékozott milyen meghatódottan fogadja a neki kézzel készített ajándékot.”
Szerző: Szigeti Tamás
Fotó: Nyárádiné Balázs Anita