Eleink a karácsonyi ünnepkör kapcsán is számos népszokást és népi hiedelmet tartottak, abban bízva, hogy azokat betartva, elvégezve, egészségesek lesznek, gazdag lesz a termés, férjhez megy a lány és még sorolhatnám. Mindezen népszokások és hiedelmek megtalálhatóak Hódmezővásárhely néprajza 2. kötetében, melyből érdemes szemezgetni a közelgő ünnepek előtt.
A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum őrzi a helyi népszokásokat és hiedelmeket, köztük a karácsonyi ünnepkörre vonatkozókat is. Ezzel kapcsolatban kaptam útmutatást a múzeum munkatársától, Terendi Viktória néprajzkutatótól . A Hódmezővásárhely néprajza 2. kötetében az alábbiakat olvashatjuk az ünnep kapcsán:
Karácsony
Szokás volt karácsonykor fokhagymával keresztezni az ablakot, a magyarázat szerint rontás elhárítására és egészség megőrzési céllal. Ez azt jelentette, hogy két fokhagymafüzért tettek az ablakba úgy, hogy keresztet formázzon. Ezt a füzért karácsony után a kakassal etették meg, hogy harcias legyen. Karácsony estéjén fokhagymával kenik meg az istálló ajtaját, küszöbét, azért, hogy meg ne ronthassák a jószágot.
Karácsony szombatján szomorúfűzfa alá mennek fésülködni, ha azt akarják, hogy hosszú legyen
a hajuk. Ha karácsony első napján ebéd után alusznak, sok kotló lesz.
Karácsonyeste a család minden tagjának meg kellett ennie egy szép, piros almát, hogy egészségesek legyenek. Pohár vízbe szép piros almát tettek és úgy ittak belőle, hogy egészségesek legyenek.
A lovakkal is elvégzik: Karácsony éjszakáján 12 órakor a lovakat megitatják piros almáról (az itatóvályúba piros almát tesznek), hogy egészségesek legyenek. Olyan is vót, hogy karácsony szombat éccakáján almárú itatták a lovat, hogy në lögyön a ló torokfájós. Az itatóvályuba töttek ëgy almát.
A lovat pirosalmárúl éjfélkor mögitatták. Karácsony éjjelén éjfélkor a lovakat meg kell itatni, az itatóvízbe előbb pirosalmákat tenni, hogy arról igyanak a lovak és olyan gömbölydedek legyenek, mint az alma.
Ilyenkor fokhagymát is ettek, hogy ne legyenek torokfájósok. A reggelinél először egy gerezd fokhagymát mézzel kell lenyelni, hogy torokfájósak ne legyenek. Karácsonykor étkezésnél minden családtagnak minden ételből kellett ennie. Ugyanakkor kaptak a távollevők (az asztalon hagyták éjszaka), a halottak (a tűzbe dobták). A karácsonyi kalácsból mindenkinek törtnie kellett, hogy összetartson a család. A fokhagymából is mindenkinek enni kellett, indoklás nélkül.
Angyalbögyörőt (mákos nudlit) készítettek, sok mákkal, hogy az eladó lánynak sok kérője legyen. Főzésekor fakanállal nem volt szabad belenyúlni, különben a lány soká fog férjhez menni. Ügyelni kellett arra is, hogy merőkanállal se nyúljon bele, mert akkor az anyósa nagyszájú lesz. Ha a lány kanalat nyal: pörölős napa lesz. Csináltak diós tésztákat is, hogy zsíros legyen a következő év. Ilyenkor éjfélkor a kiskaputól a pitarajtóig beszórják az utat mákkal azért, hogy sok kérője legyen a lánynak.
A karácsonyi asztalon mindig volt alma, dió, néhol mogyoró is. Úgy tartották, hogy karácsony estéjén aki nem eszik diót, az gilvás lesz.
A karácsonyesti ételmaradékokat a tyúkokkal etették meg, eredendően baromfivarázsló céllal. A hiedelem elhalványulását jelzi, hogy adatközlőink indoklás nélkül emlékeznek erre a „szokásra”. „A karácsonyi kalácsból az állatok is kaptak.
A karácsonyi szemetet gyümölcsfára kell szórni, a morzsát, asztal alá tett takarmányt újévkor a jószágnak adni. Köleskásával kell beszórni a szoba földjét, hogy sok pénz legyen a háznál. Ez utóbbi azonban inkább a primitív halottkultusz maradványa. A felsorolt télkezdeti szokások egyébként a téli napforduló kozmikus időszakával függenek össze.
Karácsony szenteste az asztal alá minden terményből tettek, hogy a következő évben is minden meglegyen, de ugyanezt sokan cél és magyarázat nélkül is megtették. Az is ëgy babonaság vót, hogy szögén édösapám karácsony szombatján ëgy szakajtóba belerakott búzát, árpát, kukoricát, szénát, szalmát, fölül csutkalevelet, akkó almát, vöröshagymát, ami ilyesmi létezik. Abba mindön vót: takarmány, vót abba krumpli, bab, mindön. Oszt akkó ëgy fekete kalappal lëtakarta és akkó az vízkörösztig a szobába az asztal alatt vót. Azt avval tartották, hogy úgy lösz bő termés jövőre.
Szombat éccakájánb be köllött vinni ëgy hétre való búzát, kukoricát, onnan hordtuk kifele a tyúkoknak az önnivalót, hogy jobb szöröncse lögyön. A karácsonyi asztal alá tött búzát, árpát, kukoricát, napraforgómagot másnap mögötették a baromfiakkal, hogy sok tojás lögyön. Ha nyújtófa került a karácsonyi asztal alá, azt az asszonyok helyezték oda, hogy a férjük ne verje őket. Határozott mágikus céllal még a közelmúltban is végezték: A karácsonyi asztal morzsáját [...] disznó vödrébe szórták, hogy ne legyen hangya a háznál.
Karácsony estéjén az asztalon maradt ételt éjszakára is ott kellett hagyni: „ott hált az önnivaló az asztalon. Karácsonyi ebéd és vacsora után a maradék ételeket nem szabad eltakarítani, hogyha jönnek az angyalok, találjanak ételt az asztalon. Vásárhelyen ismerik azt a magyarázatot is, hogy „Szenteste Jézust várták vendégségbe, ezért mindenből tettek az asztalra, illetve az asztal alá. Karácsony szombatján este az asztalon maradt kenyér- és kalácsdarabot nem szedik össze, csak más nap és elteszik, hogy veszett kutyának adhassák, melytől az meggyógyul.
Az alább következő adatok még inkább a karácsonyi vacsora ünnepélyes, szertartásos jellegével függnek össze, bennük már mindenképpen csak a szokásszerűség ragadható meg. A karácsonyi morzsa szerepe hasonló a szentelt tárgyakéhoz: mint ünnepről származó eszközt használják füstölésre és más gyógymódok eszközeként is. A morzsa, illetve az ünnepről származó minden asztali hulladék őrzi az ünnep kultikus telítettségét, idézi az Úrnak a hívő környezetben való jelenlétét, gondoskodását. Éppen ezért elteszik, és a következő év folyamán [...] paraliturgikus szentelményként használják föl: ember és állat gyógyítására használják, gyümölcsfákra szórják. A gyümölcsfák tövébe szórt karácsonyi morzsa a jobb termést segíti elő.
Szerző: Benkő Zsolt
Forrás: Hódmezővásárhely néprajza 2. kötet
Fotó: Benkő Zsolt