„Milyen kevés gond van a méhekkel, s milyen nagy hasznot hajtanak!” – legalábbis egy magyar népmese szerint. A valóság viszont ennél kicsit árnyaltabb. A „nagy haszonhoz” megfelelő időjárási és egészségügyi körülmények kellenek, de még ezek sem elegendőek a méhész állandó odafigyelése és munkája nélkül. Erről a kitartó munkáról mesélt a Nyíregyházán élő Magyar Gábor, a Magyar-Méz vezetője.
Gábor nyolc évvel ezelőtt kezdett el méhészkedni. Kiegészítő foglalkozást keresett munkája mellé, s mivel szereti a természetet és a mézet is, egy rokona méhészetében tett terepszemle után ezen elfoglaltság mellett döntött. Először 10 méhcsaládot vásárolt, méhészetét pedig Cigándon rendezte be, ahol anyósa segített neki a munkában. Meglévő ismereteit tanfolyamon egészítette ki, amit Hok József elismert szabolcsi méhész vezetett.
A 10 családból a következő évre 16, abból egy újabb év elteltével 25 lett, mára pedig már 100 méhcsaláddal foglalkozik. Gábor méhei jelenleg egy akácerdő szélén élnek. Itt könnyen lelnek akác- és repcelegelőre, de évente egyszer napraforgóra is kiviszik őket.
A méhészetnél szó szerint értendő, hogy saját bőrén tanul az ember. Gábort is érte kellemetlen tapasztalat a kezdetekkor, s bár erre ma már talán a sajgó csípések emléke nélkül gondol vissza, úgy tartja, a méhészetben mindig van mit tanulni. Ezért folyamatosan bővíti ismereteit olyan témákban, mint atkairtás, anyanevelés, mézeltetés, és szívesen próbál ki új eszközöket, módszereket is.
A Magyar-méhészetre állandó fejlődés jellemző. Az első néhány évben a különböző mézeket csak nagy tételben értékesítették. Később kisebb kiszerelésben is elérhetővé tették, termékeik sora pedig azóta is folyamatosan bővül. Ebben Gábor legnagyobb segítsége felesége, Boglárka, aki a „csapatban” az új ötletekért és azok megvalósításáért felel. A házaspár hagyományos termékei az akác-, repce-, napraforgó- és vegyes virágméz. Vannak ízesített mézeik is, mint a mandulás, diós, diákcsemegés, rumos-kávés, levendulás, gyömbéres, valamint citromos, aszalt- és kandírozott hibiszkuszos akácméz. Mesterséges ízfokozót vagy színezéket nem használnak. Kifejezetten egészségügyi célra készült termékeik között találjuk a propoliszos tinktúrát, mézet, nyalókát, kenőcsöt, a virágport és a virágporos krémet. Boglárka keze alatt készül még viaszos kendő, méhviaszos gyertya fűszeres narancs illattal, akácméz felhasználásával pedig tisztálkodási szerek, ajakápoló, testápoló és csokoládé. A termékek vegyes összeállításban ajándék- és díszdobozban is megvásárolhatók.
Árusítás tekintetében is jelentősen fejlődött a házaspár méhészete. Gábor rendszeres résztvevője a Sóstói Múzeumfaluban tartott vásároknak, vasárnaponként pedig Nyíregyházán, a Búza-téri piacon árusítja termékeiket. Nemrégiben a Leveleki Kézműves Delikáteszben is elérhetőek lettek Gábor és Boglárka termékei.
Hogy az elmúlt években ilyen szépen fejlődött a méhészet, az nemcsak az ötletek, hanem a folyamatos és lelkiismeret munkának is köszönhető. A „nagy haszon kevés gonddal” ugyanis csak a mesében van így. A téli hónapok jelentik az egyetlen olyan időszakot az évben, amikor a méhésznek viszonylag kevés dolga akad. Karácsony előtt atkairtással zárul az éves munka, s bár tavaszig a méhek pihennek, a méhésznek ez idő alatt is oda kell figyelnie, rendben kell tartania a kaptárakat.
A természet és a méhek szeretete a családban nemcsak Gáborra jellemző. Kislánya, Gréta rendszeresen jár ki vele a méhesbe, s amennyire egy hatévestől telik, segít is apjának. Mióta szélesebb körben is ismertebb lett méhészetük, egyre több ismerős kezdett érdeklődni a méhek iránt. Kíváncsiak a méhek életére, még a méhesbe is kimennek. S hogy még közelebb hozzák a nagyközönséghez a méhek fontosságát, közösségi oldalukon népszerűsítik a méhlegelők telepítését, s ehhez speciális méhlegelő virágmagot is osztanak tavasszal a vásárlóknak.
Aki érdeklődik a Magyar-Méz termékei iránt a méhészet mindennapjait pedig Facebookon is követheti. https://www.facebook.com/profile.php?id=100066172667717
Forrás: Tájgazda
Fotó: Facebook/ Magyar-Méz