A mesebeli szóló szőlős, csengő barackos édenkertre emlékeztet Reith János és felesége, Marika sombereki gazdasága. Illatozik a japán lonc, teli fürtöket dajkál a szőlő, sok-sok zöld szem pislog a sárgabarackról, ami alatt még látszanak a füstölés nyomai.
Mosolyognak a császárfák, a gránátalma, parádézik a pipacs és ezer más vadvirág. Némelyiket kirándulások során ásta ki a méhészházaspár, akik számára nagyon fontos, hogy az állomány kora tavasztól késő őszig bővelkedjen természetes táplálékban.
Mohácsi otthonukban egy, a szőlőhegyen további kéthektáros gyümölcsöst gondoznak. A termést eladják, részben saját készítésű lekvárként, de nem a gyümölcs, hanem a virág az elsődleges a számukra, amely 140 méh¬családjuknak biztosít élelmet.
Nem tömeget, hanem minőséget termelnek és nagyon ügyelnek a méheikre. Kezdő méhészként idősebb, tapasztaltabb kollégáktól kérdeztek a szakmáról.
A legjelentősebb tanács, amit kaptak, az volt, hogy gondolkozzanak úgy, mint egy méhecske. Sokat kirándulnak, megkeresik a legjobb méhlegelőket. Ügyelnek, hogy mindig beszélgessenek a gazdákkal, aminek köszönhetően ők is odafigyelnek a kaptárakra és időben jelzik, ha például vegyszerezést terveznek.
A megtermelt mézet nem pörgetik túl, és nem táplálnak hozzá. Mindössze február végén adnak a méheknek egy kilós cukorlepényt, amely serkenti a petézést és megalapozza a generációváltást. Ez határozza meg ugyanis az egész évi eredményességet.
Bár a méhkímélő, minőségi termelés költségesebb, a vásárlók hajlandók megfizetni. „Nincs annál kellemesebb érzés, mint amikor kimész a piacra, és keresnek a vevők, ha pedig nem vagy ott, akkor hiányolnak. Ehhez ismerniük kell a termékeket, vagyis kóstolókat kell számukra szervezni és beszélgetni kell velük! Ahová meghívnak, oda el kell menni – hangsúlyozza János –, mert rajtunk kívül is van jó méhész!”
Azokat a vevőiket, akik az ország távolabbi helyén élnek, csomagküldéssel szolgálják ki.
Mézeik Perzsiába is eljutottak, és az algériai miniszterelnöknek is vittek belőlük, amikor Baranyát képviselték a Budapesti Mézfesztiválon. Rendszeresen részt vesznek a megyei és országos versenyeken, óvodákba és iskolákba járnak bemutatókkal. Interaktív bábjátékkal tanítják meg a gyerekeknek, amit a méhekről és a mézről tudni érdemes.
Jólesett, amikor az utcán hallották, ahogy egy kislány felkiált: „Anyu, itt a mézes néni meg a mézes bácsi!” János szerint az a boldog ember, aki azt csinálhatja, amit szeret. Ők pedig nagyon boldogok, mert más emberek öröme is visszatükröződik rájuk.
Számos szakmai elismerésük közül a legkedvesebb a 2018-as Aranykaptár-díj a Sombereki vegyes virágmézért. Tavaly a vegyes virággal elnyerték a Baranya megye lejobb méze címet, a gyulai országos versenyen a vegyes virágjuk harmadik, míg a repcéjük második helyezést kapott, majd a vegyes virág a Horvátországban rendezett regionális nemzetközi versenyen is győzött.
A méhészkedés előtt bikákkal, disznókkal foglalkoztak, egy ideig fával kereskedtek, majd egy mezőgazdasági szolgáltató és kereskedelmi kft.-t alapítottak, amely egy villányi szőlészetben tevékenykedett.
Mindig keresték a jobb anyagi lehetőségeket, de egy idő után „varázsát vesztette a pénz”, és fontosabbá vált a nyugalom. Önállósodásra törekedtek, olyasmit szerettek volna, amit csak maguk felügyelhetnek, így jött létre a családi méhészet, amibe két felnőtt fiuk is besegít.
2013-ban kezdték 12 családdal, amelyeknek évente duplázták a számát. Jelenleg 140 családot gondoznak, és úgy tervezik, hogy 200-ig bővítenek, mert ez tenné lehetővé, hogy egész évben tudjanak árulni.
Különlegességeik közé tartozik a csipkebogyós akác. Szerencsére két nagyobb csipkebogyó-ültetvény is található a község határában, a méhészet közelében. Sok japán loncot ültettek, amit nagyon szeretnek a méhek, és különleges, vaníliás illatú lesz tőle a méz. A repce iránt általában nincs nagy érdeklődés, náluk azonban egy tonna is elfogy belőle, mivel nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy népszerűsítsék az egészségre gyakorolt hatásait. Elmondják a vevőknek, melyik méz mire jó. Az édeskömény például a vese- és húgyúti bántalmakra, göcsoldásra, tejserkentésre, ráadásul igazán finom.
A gyümölcsösökben 1200 fán terem „minden, ami szem-szájnak ingere”. Igyekeznek rezisztens fajtákat ültetni, de megfigyelték, hogy 5-10 év alatt magától is kialakul a fák természetes védekező képessége, ha nem kapnak vegyszereket. Keveset és csak kénalapú szerekkel permeteznek, nem használnak gyomirtót. Természetes növényvédőket alkalmaznak, például a narancsolajat, amibe beleragad a légylárva. A füstölést levendulaőrleménnyel végzik, amibe szárított taplógombát kevernek, mert távol tartja az atkákat.
„Minél tisztább a talaj, annál egészségesebb a növény – magyarázza János –, a betegség ugyanis alulról jön.”
Náluk természetes pázsit nő a szőlő és a gyümölcs alatt, amit kaszálással tartanak karban. A nyesedéket, leveleket pedig nem távolítják el, hogy táplálják a talajt.
Mit tanácsolnának annak, aki fontolgatja, hogy belevág a méhészkedésbe?
– Először próbálja ki, tud-e azzal a sok kalanddal együtt élni, ami a méhekkel történik – mondja János –, és ne vegye zokon, ha olykor futni kell! Nézze meg, tudja-e szeretni a méheket, mert anélkül nem megy, ez szimbiózis! Tíz családdal érdemes kezdeni, és fokozatosan bővíteni az állományt, amivel együtt nőhet a vevőkör is. Nem szabad túlszedni, érdemes odafigyelni a téli felkészítésre, de a legjobb keresni egy mentort, akitől tanulni lehet! El kell fogadni, hogy csak lépésről lépésre, fokozatosan fog fejlődni a kezdő méhész tudása, mint ahogyan azt is, hogy egyetlen ember csak meghatározott méretű állományról képes megfelelően gondoskodni! „Legfontosabb, hogy ne a pénzt lássa benne, hanem az örömöt. Mi az első pörgetés másfél hordójának jobban örültünk, mint azóta bárminek.”
Az állami támogatások közül eddig csak a beporzási támogatást vették igénybe, de idén először pályáztak kisüzemi támogatásra is, amiből raktárt szeretnének bővíteni és kisgépeket venni a munkájuk könnyítéséhez.
Értékes információkkal támogatja őket a Pécsi Méhész Egyesület, aminek heti találkozóira rendszeresen járnak. Sokat köszönnek May Gábor szaktanácsadónak, és nagyon büszkék arra, hogy egy éve a szántóföldi növénytermesztőket összefogó Somberek és Környéke Gazdakör is meghívta őket a tagjai közé.
Aggódnak a gyurgyalagok miatt, amik ott jártunkkor fedezték fel a kaptárokat. Nagy ellenségei a méheknek, a levegőben vadásszák le őket, hatalmas károkat okozva az állományban. Ráadásul védettek, így szinte lehetetlen kordában tartani őket.
Forrás: Kistermelők Lapja
Fotó: Medgyesi Milán