Régi ízek húsmestere

majort
2022. 08. 13., szo – 06:02

A legtöbb gyerek, aki házi húskészítményt kóstol – legyen az akár kolbász, hurka, kenőmájas vagy sonka –, nemcsak udavriasságból mondja, hogy finom, hanem kér még belőle. Ez számomra a legnagyobb elismerés. Annyit tennék hozzá, hogy a felnőttek alapból kedvelik ezeket a termékeket. Desits Zoltán húsfeldolgozó fogalmazott ekként a rábapatyi termelői piacon, ahol szombatonként kínálja termékeit, kóstolóként és megvételre egyaránt. 


Mint mondta, főleg régi élményei miatt választotta a húsfeldolgozó szakmát.


– Gyermekkoromban állatokat tartott a családom, disznót és baromfit is. Ebből eredt a vállalkozás ötlete – tette hozzá, megjegyezve: évtizedekkel ezelőtt e tekintetben is teljesen más volt a világ. Falun szinte nem volt olyan család, amely ne tartott volna állatokat. Disznók röfögtek és híztak az ólakban, az udvaron pedig tyúkok kapirgáltak, liba-kacsa „korzózott”. Az emberek csodásan gondoskodtak róluk, aminek eredményeként napról napra finom falatok kerültek az asztalra, hiszen az etetésükhöz maguk termelték a búzát-kukoricát a kertekben. A zöldségeskertről meg ne is beszéljünk! Mindezzel a maguknak és a családjuknak szükséges eledelt meg tudták termelni, ráadásul olyan minőségben, hogy az semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Hiszen nemcsak felnevelték az állatokat, hanem fel is dolgozták őket.


Nehézségei ellenére a disznóölés csodálatos esemény, családi program volt.


Mindenkinek volt a nagyszülőktől örökölt receptje, ami alapján a kolbászt, a hurkát és a disznósajtot készítették. A gondos sózásnak vagy füstölésnek köszönhetően a termékek sokáig elálltak, amire azért is szükség volt, mert ritka volt az olyan ház, ahol egyetlen disznót vágtak volna a télen.


– Mindebből mára nem sok minden maradt – fűzte hozzá Desits Zoltán. – Az emberek leszoktak az állattartásról, a feldolgozásról, inkább megveszik a termékeket az üzletekben. Talán nem kell mondanom, hogy az ízek között mekkora a különbség. A családunk még 1984-ben kezdett el nagyobb méretben sertést tartani, ami egyre jobban kinőtte magát az évek során. Mindig arra törekedtünk, hogy minőségi húsból „korabeli” házi termékeket állítsunk elő. Ez a kolbászra, a szalámira, a disznósajtra és az egyéb füstölt húsokra egyaránt igaz. Azonkívül sonkát, szalonnát, hurkát és kenőmájast készítünk. Virslit és parizert nem, mert azok nem házi termékek, teljesen más technológiát igényelnek.


Mindent hagyományos módon, tartósítószer nélkül készítünk. Nem is részletezném, hogy ez mekkora értéket jelent.
Azt tapasztaljuk, hogy az emberek keresik a régi ízeket, amiket szüleik, nagyszüleik idején kóstoltak, vagyis amit gyerekként megszoktak. Évi száz-százötven disznót nevelünk és dolgozunk fel, és van még ezerkétszáz csirkénk is.


Desits Zoltán azt mondta, ahogy az állatok felnevelése, gondozása és feldolgozása mind-mind felelősségteljes és komoly munkát igényel.


– Nyugodtan mondhatom, hogy ez hivatás, amihez komoly szakértelemre és kitartásra van szükség. Időigényes, hogy mindent kézzel készítünk, nem gyártósoron, viszont az eredmény igazolja a többlet időráfordítást. Szem előtt kell tartani, hogy az ízek ne változzanak, minden tétel esetében ugyanaz legyen. Az emberek csak azokat ízeket keresik, amikkel elégedettek voltak. Sokszor csak kéthetente vagy akár havonta vásárolnak, vagy előfordult olyan is, hogy egy év elteltével tértek vissza a piacra, hogy a mi termékeinket keressék, és akkor távoznak elégedetten, ha megint a már kóstolt ízeket találják. Márpedig a visszatérő vásárló nagy elismerés számunkra.


Szerencsére egyre jobban keresik a házi ízeket, talán azért is, mert sokan csalódtak a nagyüzemi termékekben.
Az idősebbek jól emlékeznek a készítmények régi ízére, és ha meglátnak egy ilyen terméket, szinte biztosan vesznek belőle kóstolót. Akkor térnek vissza érte, ha elégedettek voltak. Egyébként ők nemcsak vásárolnak, hanem nosztalgiáznak is: elmesélik, hogyan zajlott náluk annak idején a disznóölés, hogyan dolgoztak. Néha még a recepteket is felidézik.


A gyerekekkel más a helyzet. Ők a modern világban nőttek fel, más ételekhez vannak szokva. Disznóölésről, a hús házi feldolgozásáról legfeljebb hallottak. A bolti húsokat és töltelékárut ismerik, a háziakat nem. Ezért is tartom fontosnak a kóstoltatást, hogy őket megismertessük a hagyományos ízekkel. Tapasztalataim szerint a gyerekek vevők rájuk, mind a kolbászra, mind a hurkára, mind a kenőmájasra. Egy héttel később rendszerint visszajönnek, hogy kérjenek még „abból a kolbászból”. Ugye nem kell mondanom, hogy milyen elismerést jelent számomra, amikor egy ötéves jön repetázni a szüleivel? Ráadásul ő beszélte rá őket, hogy újra látogassanak el a piacra, a húsoshoz.


Röviden, vásárlóink túlnyomó többsége visszatérő vendég. Ismerjük őket, tudjuk, hogy mit vásárolnak, vagy hogy milyen terméket ajánljunk nekik. Ez pedig igazán családi jellegűvé teszi nálunk a vásárlást.


A termelői piac különben is jó hely Desits Zoltán szerint. Azt mondja, termékei 90 százalékát itt és hasonló helyeken értékesíti. Azért otthon is keresik, rendszeresen.


– Rábapatyon kívül Szombathelyen és Bükfürdőn is árulunk. Nemcsak magyarok, hanem külföldiek is gyakran veszik a termékeinket. Itt újra meg kell jegyeznem, hogy milyen sok a munka, hiszen az állatok felnevelése és feldolgozása mellett az értékesítés is időigényes. Ennek ellenére úgy gondolom, a piac csodás hely, mert nemcsak kínálni és árusítani lehet, hanem beszélgetni is. Úgy látom, ezt a vásárlók is értékelik. A kamra – vagy már inkább csak a hűtőszekrény – feltöltésének a gondjával együtt jár, hogy nézelődnek, felmérik a terepet. Mivel a termelői piac éppen arról szól, hogy háztájiban előállított termékeket, zöldségeket, gyümölcsöket, mézeket és miegyebet kínálnak, tudni lehet róluk, hogy egészségesek. Manapság pedig – szerencsére – egyre többen elkötelezik magukat a házi termékek mellett. Ezt nagyon biztatónak tartom a jövőre nézve. Ez alapján a mi fő dolgunk, hogy a vásárlók által megszokott és már keresett minőséget mindenképpen biztosítsuk.


Annak érdekében, hogy még gyorsabb és gördülékenyebb legyen a munka, Desits Zoltánék a családi gazdaság fejlesztését tervezik.


– Elsősorban a feldolgozásban szeretnénk előrelépni, mert az jelentősen megkönnyítené a mindennapos munkálatokat. Szeletelőt és hűtőpultot szeretnénk vásárolni, valamint szeretnénk egy hűtőkamrát. Mindezen túl szükségünk van egy hűtőpulttal felszerelt teherautóra, nagy segítséget jelentene a piacozásban. Úgy gondolom, az állatállományunk mérete és a feldolgozási kapacitásunk most pontosan akkora, amivel még elbírunk. Ahogy mondtam, a minőséget, a megszokott finom ízeket kell tartani…


Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Fotó: facebook.com/Desits-Hús