Gergely László eredeti hivatását tekintve történész, de végül gazdálkodásra adta a fejét. A már hegyvidékinek is nevezhető Debrődön, felesége családjának földjén kezdtek bele, több mint 30 hektáron. Felesége, Gergely Papp Adrianna Debrőd polgármestere. A zsákfalu a vidéki turizmusban látja a kitörési lehetőséget. Ehhez nem elegendő a gyönyörű táj, az izgalmas túralehetőségek, ismertségre, szolgáltatásokra, helyi kínálatra van szükség hozzá.
Aki ezen a tájékon, Kassától kicsit nyugatra, a Bódva völgyében jár, elsősorban Szádelőt, a jászói premontreieket vagy a betléri kastélyt keresi föl.
A falu kataszterében kevés a szántó, azok is inkább gyenge minőségűek. Legelőből-kaszálóból van több, és persze erdőből. Vagyis a kezdet kezdetén világos volt számukra, hogy ez nem intenzív növénytermesztésre való terület, maradt az állattenyésztés. Gergely Lászlónak ahhoz azonban előbb le kellett gyűrnie felesége és szülei ódzkodását. Nem véletlenül ódzkodtak: a rendszerváltás után ők is próbálkoztak magángazdaként, de az akkori vadkapitalista időkben nem szereztek túl sok jó tapasztalatot. Viszont néhány öregebb gép állt még az udvaron, és istállókat is kialakítottak annak idején.
Gergely Lászlónak a fiatal gazdákat támogató programból sikerült kisebb gépeket vásárolnia a szénatermesztéshez, majd 2018-ban hozták az első 15 jerkét anyaállománynak.
Innen még lett volna visszaút, de a következő évben 43 anyával tovább bővítette az állományt. Még nem tart ott, hogy szelektálja őket, a bárányok közül szinte minden egészséges jerkét meghagy anyaállatnak. Így lassan már a százat közelíti a számuk. Ennyi állatból már lehet szelektálni.
Az első jerkék hústípusúak voltak, másodikként kettős hasznosítású cigáják érkeztek, amiket most lacaune kosokkal párosít.
A lacaune tejtípusú fajta, de Gergely László szerint a teje nem igazán zsíros.
Szlovákiában a ‘90-es években még 600 ezer felett volt a juhok száma, de 2004-re 300 ezerre csökkent az állomány.
A csökkenés összefügg azzal, hogy a szocialista alapokon szervezett szövetkezetek fokozatosan „beadták a kulcsot”, és átalakultak kereskedelmi társasággá, azok pedig „kimazsolázták” azokat az ágazatokat, amelyekben megfelelő haszon képződik. 2004 után támogatni kezdték az ágazatot, aminek a hatására vagy százezerrel nőtt a juhok száma. Jelenleg stagnál a számuk, vagy inkább enyhén csökken, így Gergelyék döntése bátornak nevezhető.
Bár a magyarlakta területek kisebb része, a nógrádi és gömöri rész alkalmas a juhtenyésztésre, de az ország hegyvidéki legelői szinte megkövetelnék ennek az állatnak a tartását. Sajnos elterjedt gyakorlat, hogy a réteket egyszer lekaszálták, majd felvették rá a területalapú támogatást. Ettől a legelők leromlottak, elfásodtak-elbokrosodtak.
Ma már Szlovákiában a terület alapú támogatásokhoz külön díjazás jár az állattartásra, amennyiben a legelő minden hektárja után van legalább 0,2 számosállat, azaz legalább két juh.
A juhtenyésztés visszaszorulásának számos oka van. Elsősorban a piaci viszonyokkal magyarázható. A gyapjú szinte eladhatatlan, a bárány húsának az ára csak a mostani élelmiszer-árrobbanással kezdett emelkedni, ahogy a tejé is. A másik ok az, hogy a juhtenyésztés napi foglalatosságot jelent, amihez már nem igazán lehet fiatal dolgozót találni.
A szlovákiai boltokban mindig is lehetett kapni juhtúrót, és az utóbbi években megszaporodtak a juhtejből készülő egyéb termékek, például joghurtok. Ahhoz, hogy a juhtenyésztő némi pluszbevételhez jusson, érdemes feldolgoznia a tejet – igaz, ez további embert, szervezést, befektetést igényel.
Ezzel folyamatos napi bevételhez juthat, ami jóval több, mint ha csak a húsvéti bárányok évi egyszeri eladására alapozhat.
A fejést áprilisban kezdik, és jó esetben októberig folytatni tudják. Egy juhtól naponta 7–8 deciliter tejet tudnak fejni. Ezért nem csoda, hogy a juhtej jelenlegi felvásárlási ára 1,2 euró körül mozog, amit a nagyobb juhtenyésztőktől két-három naponta el is visznek a tejüzemeknek.
A sajtgyártással keletkezik egy helyi termék, ami a térség kínálatát színesíti.
De nemcsak sajtot, hanem juhtúrót, vagy ahogy Szlovákiában nevezik, brindzát, illetve zsendicét és ordát is készítenek.
A zsendice egy könnyű habos ital, ami a savóból készül, melegítéssel. A zsendice leszűréséből keletkezik az orda, ami szintén túrószerű. A brindza nem tipikus túró.
Gomolyasajtból készül, pár napos érlelés után. A megérett sajt sárga kérgét levágják, majd a fehér részt ledarálják és sózzák.
Legjobb belőle a tavaszi brindza, amikor a legfinomabb a fű. A tejüzemekben készült brindzákhoz gyakran kevernek tehéntejet (maximum 50 százalékban engedélyezett), illetve a tejet a sajtkészítéskor pasztörizálják, amivel szintén megváltozik a tej íze, elveszti azokat a természetes kultúrákat, amelyek fontosak az egészséghez. Gergely Lászlónak minden hónapban be kell vizsgáltatnia a tejet, hogy pasztörizálás nélkül dolgozhassa fel.
Három éve készítenek sajtot. A termelést megduplázták, és egyre több a visszatérő vásárló. Szlovákiában nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a tejüzemekre.
Jóval egyszerűbb szabályok vonatkoznak az úgynevezett „szalasokra” (ezek tulajdonképp juhászszállások, ahol a juhász helyben dolgozza fel a terméket, és helyben el is adhatja). Viszont ők a saját tejből csak alaptermékeket készíthetnek. Gergely László ezért is gyárt egyelőre csak egyszerű gomolya sajtot. A kettő között még vannak kategóriák a tejfeldolgozásra, amire meg rendeletet is alkottak, de a továbblépéshez, sajnos, maga a közegészségügyi hivatal sem tud megfelelő tanácsot adni.
Pedig szeretne szintet lépni.
Gergely László részt vett a magyar állam által támogatott felvidéki mentorprogramban.
A mentora alapvetően a magasabb feldolgozottság felé való elmozdulást, minél nagyobb hozzáadott érték elérését javasolta. Lehetne mind a bárányhús, mind a sajt területén, bár László szerint elég egyszerre az egyiket meglépni. A programon belül lehetősége volt sajtkészítő manufaktúrákat meglátogatni, példát kapott, miképp mozdulhatna el a nagyobb értékű sajtok, például a brie vagy camembert típusú gyártása felé. A jelenlegi gomolya sajt kilójáért nem lehet többet kérni 10 eurónál, de a prémium termékeknek már más az ára. A sajt minőségét az is erősíti, hogy Gergely Lászlónál a tejtermeléstől a végtermékig minden egy kézben van, könnyen tudja bizonyítani, hogy terméke tiszta juhtejből készül.
Szlovákiában a fiatal bárányokat csak most kezdik értékelni. Sok tenyésztő igyekezett minél előbb megszabadulni tőlük, hogy elkezdhessék a fejést, mivel a tej lényegesen többet hoz, mint a bárányhús.
Mindezek szép tervek, de minden folyamathoz meg kell találni a megfelelő munkaerőt.
Ami a jelenlegi helyzetben az egyik legnagyobb feladat. Gergely László most elégedett, mert végre olyan juhászt tudott felfogadni, aki valóban szereti a munkát.
De azt is tudja, hogy pótlása rettenetesen nehéz volna, mert aki annyira szereti a természetet, hogy miatta vállalni tudja az egyedüllétet, a megszokott komfort feladását, a fiatalok között már nem találna.
A környéken hárman tartanak juhokat, de csak Gergely László tudta megoldani, hogy a fiatal állományt ne otthon, az istállóban tartsa, hanem kihajthatja legelőre.
Kosaraztatják a juhokat, azaz mobil karámokat készítenek „drángákból” (mozgatható karámoldalak), ahol a juhok éjszakáznak.
A karámot pár nap után mindig áthelyezi, hogy ne tapossák ki a juhok a füvet. Forrásvíz van fenn, a bárányok már ötkor kimehetnek legelni, csak nyalósót kell kivinni.
A nyáj pedig ottjártunkkor épp a Szent László csodatévő forrásánál lévő 15. századi romtemplom mellett legelt. Ez a terület a helyi turizmus egyik mozgatórugója, ami egyre inkább felértékelődik a falu életében. A templom alapjait kiegészítették, és a ráépített szimbolikus faszerkezettel idézik fel a valamikori formáját.
A templom körül, sőt, benne is fák nőnek, ezért növénytemplomnak is nevezik.
A templomhoz felmenni máskor is érdemes, mert a háromnegyed órás túra a faluból felér egy zarándoklattal.
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Fotó: Újszó.com/ Németi Róbert