Tehel Brányik Zsuzsa biogazdálkodást vezet a Komárom melletti Vágfüzesen. A családi vállalkozást édesapja alapította, most pedig férjével, fiával és vejével dolgozik együtt.
A 2023-as zöld jelentés szerint a biogazdálkodók száma 4 százalékkal 1305 főre emelkedett az előző évhez képest. Hasonló mértékben nőtt a megművelt területnagyság is, 261 ezer hektárt gondoznak a biogazdálkodás kritériumainak megfelelően. Ebből 141 ezer hektár rét és kaszáló, így nem csoda, hogy ezek a gazdaságok elsősorban szarvasmarhát és birkát tenyésztenek. Ilyen típusú szövetkezetet vezet a Komárom melletti Vágfüzesen Tehel Brányik Zsuzsa is. A családi vállalkozást édesapja alapította, most pedig férjével, fiával és vejével dolgozik együtt.
A Vágfüzesi Mezőgazdasági Szövetkezetet 1995 márciusában hozták létre, jelenleg négyszáz hektáron gazdálkodnak és 30 személyt foglalkoztatnak állandó munkaviszonyban.
A növénytermesztés területén 2005-től, majd 2015-től az állattenyésztésben is áttértek az ökogazdálkodásra. A bio-növénytermesztésen belül őszi búzát, napraforgót, borsót, mag- és silókukoricát termesztenek. Utóbbit az ökológiai állattenyésztésben használják fel takarmányként. Az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket biotanúsítvánnyal értékesítik.
A biogazdálkodás előnye a mikroelemekben, vitaminokban gazdag, kevés káros anyagot tartalmazó biotermék. Míg a szokványos gazdálkodásban a károsítók elleni védelem érdekében rovarölő és gyomirtó szereket használnak, addig náluk a megelőzésé a főszerep. Ezért például nem vetnek olyan növényeket egymás után, melyek azonos károsítókra és betegségekre érzékenyek, és nagy hangsúlyt fektetnek a gyomosodás mechanikus megelőzésére. Növényvédő szerek közül csak olyanokat használnak, amelyek egyáltalán nem hagynak káros szermaradékot, engedélyezettek ebben a művelési módban. Hozamfokozásra hormonok, antibiotikumok nem használhatóak fel, és nem termesztenek génmódosított növényeket sem.
Emellett a betakarított termények tisztítását és szárítását is maguk végzik.
Zsuzsa 2015-ben vette át édesapjától, Brányik Károlytól a szövetkezet irányítását, folytatva az ő elképzeléseit. Akkor még osztott gazdálkodást folytattak, tehát volt konvencionális része is a szövetkezetnek. Nem álltak át rögtön a teljes területen az ökológiai gazdálkodásra, ugyanis éppen talán az átállás a legnehezebb, legkockázatosabb, és akkortájt még szinte semmilyen piaca nem volt Szlovákiában az ökotermékeknek. Zsuzsa irányításával folyamatosan egyre több területet vontak be az ökogazdálkodási módba, majd állattenyésztésüket is erre állították át. Zsuzsa elmondása szerint az átállás idején kezdett el a piac éledezni, de a mai napig nem a szlovák piac a domináns.
Még ha szlovákiai partnerek is vásárolnak tőlük, rajtuk keresztül a nyugati piacokra, főleg Németországba kerül az áru.
Ennek oka nemcsak az, hogy ott fizetőképesebb a piac, hanem jobban fel is tudják dolgozni a bioalapanyagokat. Példaként említi, hogy Szlovákiában csak egy-két olyan vágóhíd van, amely ökológiai tenyészetből származó állatok vágására kiállított tanúsítvánnyal rendelkezik. A vágfüzesiek is Ausztriában vágatják a szarvasmarhák többségét, csak néhány kerül a hazai kisebb vágóhidakra. Azonban a Felvidéken is megjelentek már az első fecskék. Az ipolyszalkai Góra Róbert a biotermelésének feldolgozására nemcsak vágóhidat épített, de kész termékeket is készít. Zsuzsa még nem szaladna ennyire előre, egyelőre marad a termelésnél, és inkább a legeltetés kibővítésére helyezné a hangsúlyt. A helyi környezetvédők összefogásával az utóbbi években a Vág és a Nyitra folyók összefolyásánál található ártéri erdőkben legeltetnek. Elsősorban azért fordultak a környezetvédők a vágfüzesi gazdasághoz, mert ki szeretnék szorítani az invazív növényeket a területről, és a legeltetés erre ideális. Nem mellesleg ez a módszer nagyon gazdaságos, egy gond van csak vele: mivel ezek ártéri területek, figyelni kell az érkező nagyvizekre, és vészhelyzetben nem sok idő van az állatok szárazra menekítésére. Nem a Vág áradása okozza a gondokat, az a kiszámíthatatlan, hogy a pár kilométerre lévő Duna mennyire nyomja fel a vizet. A módszernek viszont megvannak az előnyei, az állatok az év nagy részében kint vannak, heti szinten ellenőrzik a kondíciójukat, ha szükséges, akkor hozzáetetnek. Az állatok is nagyon megszokták ezt a környezetet.
A folyamatos szabadtartás ellenére az állomány nem vadul el, amikor Zsuzsa kimegy az etetőjükhöz, megcsörgeti a kannát, fütyörészik, az állatok már mennek is a közelébe.
Az állatállomány alapját még azok a tehenek adták, amelyek 2005-ig az akkor megszüntetett tejgazdaságban voltak. Már akkor is szimentáli alapú, ahogy Szlovákiában hívják, szlovák-tarka teheneket tartottak. Ez kettős hasznosítású fajta, de mégsem tud annyi tejet adni, mint más modern intenzív fajta, viszont húsra kitűnő, és hozzászokott a helyi viszonyokhoz. Idővel pedig szépen megtisztult a vérvonal.
Az áttérés a hústípusú hasznosításra még az édesapa döntése volt, Zsuzsáé pedig a biotenyésztés. Ami tulajdonképp nem is volt nehéz, hiszen gyakorlatilag már a biorendszernek megfelelően tartották a marhákat, csak még nem volt róla papírjuk.
Zsuzsa bár agrármérnökként végzett a nyitrai főiskolán, de 25 évig a biztosítási szakmában dolgozott, igaz, ott is főképp agrárbiztosításokkal foglalkozott. Ez egy érdekes korszak volt, például a rendszerváltozás után minden nagyvállalatnak kötelező volt biztosítania az elvetett terményeket. Zsuzsa karrierjében eljutott a topmenedzserek közé, onnan érkezett vissza az édesapja vezette szövetkezetbe.
Nagyon élvezte, hogy szinte állandóan a természetben lehetett, de akkor jöttek csak az igazi kihívások.
Fel kellett frissítenie a tudását, ráadásul a biotermesztésben szigorúbbak a kritériumok és könnyebben jönnek a kudarcok is.
A teheneket és a szopós borjakat a szabadban tartják, néha még az ellés is az ártérben történik. A növendékállatok hizlalása már istállózott körülmények között zajlik. Így valóban kisebbek a költségek, de Zsuzsa fájlalja az ártérben maradt istállótrágyát, ami jól jönne a bio-növénytermesztésben. Főként gabonát, olajosokat, borsót termesztenek. Az elmúlt pár év azonban nagyon hektikus volt. A Covid utáni időszak igencsak megbolygatta a biotermékek piacát. Ebben a termesztési rendszerben mások a belépő költségek és mások a terményárak is, miközben általában kisebb hozamokkal lehet számolni. A kevesebb terményt viszont általában magasabb áron lehet értékesíteni. A járvány után a beindult élelmiszerár-infláció miatt viszont csökkent a kereslet a biotermékek iránt.
Zsuzsa arra is felhívja a figyelmet, hogy nagyon sok biotermék áramlik be más országokból, amelyeknek a minősége kétségeket ébreszthet. Egyes szomszédos országokban hirtelen nagy területeken kezdtek a biotermesztésbe. Ebben az évben talán kissé tisztulni fog a piac, megmaradtak a valós biogazdák.
Az sem segített, hogy a Nagybani Piacon a kommersz gabona ára nagyon lement, szinte teljesen paralizálta a biopiacot, így, mondhatni, semmit sem lehetett eladni. Ha egy éven keresztül nem tudják eladni a terményeket, vagy csak az önköltségi ár alatt, az megmutatkozik a gazdasági eredményeken is. Ilyen esetekben más növényeket kell bevonni a termesztésbe, a vágfüzesiek is a fehérjenövényekre kezdtek fókuszálni, főleg a borsóra, ami előveteményként bele is illik minden biotermesztési rendszerbe. Már két éve sokkal nagyobb területen termesztik a borsót, nagyon szép termésük is volt, két-három tonna között. Persze ez is parcellafüggő. A borsót már novemberben elvetették, áttelel, megedződik, így a terméshozam is biztosabb lesz, ki tudja használni a téli csapadékot, egy fél tonnával magasabb a terméshozam, vallja Zsuzsa – ez már az időjárás-változásra való reagálást jelenti.
Zsuzsa még az édesapjával közösen álmodta meg, hogy a kacsafarm helyén, a mellette fekvő kacsaúsztatóval Vadkacsa néven egy vendéglőt és panziót is üzemeltetne.
Konyhája kitűnő, és valódi nyugalmat sugároz a város zajától kissé távolabb eső panzió. Zsuzsa dicsekszik a berendezéssel, főleg a kerttel, amit a Covid alatti bezártságban alakított ki.
A szövetkezet egy panziót is üzemeltet Vadkacsa néven
A vágfüzesi szövetkezetben a vetéstől a termény tisztításáig, szárításáig minden folyamat fejlett technológiai háttérrel biztosított. Sikerrel pályáztak az itt meghirdetett európai programokra, valamint a magyarországi Baross-programban is. Szlovákiában nem írnak ki külön felhívásokat a biogazdaságoknak, viszont a támogatási arány 70 százalékos, szemben a konvencionális gazdaságok 50 százalékával.
A két ország kiírt pályázatait összehasonlítva kiemeli, hogy a Magyarországról érkező támogatásokhoz nem volt szükség profi projektírók segítségére, és a problémák megbeszélése is sokkal gördülékenyebb volt.
Most novemberben benyújtottak egy új kérelmet a szlovákiai ügynökséghez, kíváncsian várják, mennyire teljesülnek az ígéretek az elbírálás gyorsításáról. Márpedig szükség lenne rá, hiszen Szlovákia nem merítette ki máig az előző ciklus uniós pénzeit.
Zsuzsáék gazdaságában nem áll meg az élet, tervek továbbra is vannak, mostanság az agrárerdészeti rendszerek bevezetésével kacérkodnak.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Matus Tibor
Fotók: Tehel Brányik Zsuzsa