Dani János a Rákos-tanyán él több mint 40 éve; egyike azon keveseknek, akik az ősi juhászmesterséget űzik. Felesége, Zsuzsa pedig sajtkülönlegességekkel örvendezteti meg a piacok és tanyájuk látogatóit.
Traktorral érkezik a tanyaépülethez Dani János, éppen a juhoknak szánt takarmánynövényeket vetette el. Fontos az állatok jóltartása, de nem csak az élelem számít, a hodályban egész nap zene szól a rádióból. A hétgenerációs juhász tapasztalata szerint ez megnyugtatja az állatokat, és serkentőleg hat a tejtermelésre. Itt minden a juhokról szól, még Maci, a hatalmas kuvasz is áhítatos csendben van, amikor a hodály közelében sertepertél. A friss tavaszi szél pedig a gerendákra függesztett szikkadó gomolyagömböket lengeti.
Dani János a Makó melletti Bogárzón, a Rákos-tanyán él több mint 40 éve, egyike azon keveseknek, akik az ősi juhászmesterséget űzik.
Fejősjuhászattal foglalkozik, azt mondja, mindig a tej volt a gyengéje. Ebben nőtt fel, a mai napig szereti a tejet nyersen, de igazából bármilyen formában. Ma már nagyon kevesen vannak, akik a hagyományos módon tartanak juhokat és dolgozzák fel a tejet. Valamikor több száz tanya volt Makó körül, ma már csak hárman foglalkoznak itt juhokkal a szélfútta télvégi legelőn.
A Dani család hét nemzedéken át foglalkozik juhászattal. Dani Mihály, a juhászdinasztia alapítója Nagyszebenben született 1801-ben, több nemzedéken át Erdélyben juhászkodtak. Dani János nagyapja éppen Debrecen környékén legeltetett, amikor megkötötték a trianoni békeszerződést, és úgy döntött, itt marad, Romániában nem szeretne élni. Édesapja már Makón látta meg a napvilágot, aki nagyon kemény ember volt, sosem volt téeszben, amiért sokáig üldözték.
– Állandóan költöztünk, oda mentünk, ahol engedtek legeltetni, én az általános iskolát 11 településen jártam ki – emlékszik vissza Dani János.
Amikor megnősült, felépítette Bogárzón a tanyát, négy gyermekük született, de a felesége korán meghalt gyógyíthatatlan betegségben. Korábbi szerelmét, Zsuzsát hozta a házhoz, aki akkor szintén özvegy volt és egy fiú édesanyja, majd született egy kislányuk, így hat gyermekes családnak tartják magukat.
Cigáják helyett lacaune és keletfríz
Daniék generációkon keresztül cigájafajtát tenyésztettek, neki is nagy tejelőállománya volt, de a negyvenévnyi mindennapos kézi fejés megviselte a kezeit, kikezdte az egészségét, ezért át kellett állnia gépi fejésre. Kiépített egy 48 állásos fejő állást.
Ez viszont fajtaváltást igényelt, mint mondja, a cigáják nem tűrik a gépi fejést, állandó tőgyproblémákkal küszködtek.
Helyettük a lacaune fajtát választotta, amelyik francia tejelőfajta, és többek között arról híres, hogy a Roquefort-sajt elsősorban e juhok tejéből készül. Emellé még keletfríz fajtákat választott: a szakirodalom szerint ezek a legjobb tejelőfajták, és a gépi fejésre is alkalmasak.
A szíve csücske azért továbbra is a cigája maradt, egy kisebb állományt meghagyott, ami a génmegőrzést szolgálja.
Jelenleg az állomány 180 anyajuhból áll. A szaporulat közül mindig a legjobb termelőket tartják meg, és azokat tenyésztik tovább, mert az utódok várhatóan megőrzik ezt a jó tulajdonságukat. Takarmányként a legelés mellett lucernát és abrakkeveréket kapnak, amelybe kukorica, árpa és tritikálé kerül.
Tapasztalati szerint a cigája kizárólag a legeléssel is jól tejel, míg a lacune fajta abrakolás mellett nyújt megfelelő teljesítményt.
Dani János 76 hektár legelővel is rendelkezik, amelynek egy része kaszáló, a 14 hektár szántón pedig takarmánynövényt, lucernát, tritikálét, kukoricát termesztenek, kiegészítő takarmánynak a téli hónapokra.
Az elmúlt két év aszályos időjárása megviselte a legelőket. Hiába volt mostanában viszonylag sok eső, a juhász szerint ez messze nem elég, mutatja, hogy az ásott kútban 4 méterrel alacsonyabb a víz szintje, mint néhány évvel ezelőtt.
Júniusra a legelőn a fű teljesen kisül. Mivel a legelői a Körös-Maros Nemzeti Park területén, Natura 2000 természetvédelmi körzetben találhatók, kaszálni csak július 15. után lehet, amikor csak szalmaszárazságú takarmányt tudnak gyűjteni.
– Ott áll, halomban – mutat ki az udvarra –, az állatok nem eszik meg. Kénytelenek vagyunk helyette vásárolni. A szárazság a szaporulatra is hatással van, korlátozza a párosodást, így egyre kevesebb az ellés.
Az aszály miatt a legeltetés egyre nagyobb nehézségekbe ütközik
Arra a kérdésre, hogy eltartja-e a gazdaság a családot, azt válaszolja: – Ha számolnának, akkor semmit sem lenne szabad csinálni – szerinte a fiatalok azért nem gazdálkodnak, mert megtanultak számolni.
– Mi, ugye, még nem számoljuk az időnket, a plusz órákat, csak dolgozunk, mert ebben nőttünk fel, ehhez értünk és ezt szeretjük.
Pályázatok segítségével tudja fejleszteni, modernizálni a gazdaságot, ebből készülhetett el a napelemrendszer. A nyertes kisüzemi pályázat 5,5 millió forintjából pedig egy használt traktort vásároltak, és az állatállomány növelésére is jutott belőle.
Ízes gomolyák és a Facebook
Naponta 50-60 liter tejet fejnek, amit maguk dolgoznak fel. A tejből különféle ízesítésű gomolyát, túrót és ordát készít a juhász felesége, Daniné Kurunczi Zsuzsanna, több mint ötvenéves családi recept alapján. A natúron kívül fokhagymás, snidlinges, medvehagymás, kapros, diós, de még aszalt paradicsomos, sőt áfonyás is van – sorolja az ízesítéseket. Zsuzsa árulja a sajtokat, így közvetlen kapcsolatban van a vevőkkel; tudja, hogy a fokhagymás-füstölt most a legnépszerűbb.
Kevésbé volt ismert az édestúró, az orda, de ma már nagyon sokan szeretik és keresik ezt a finomságot is.
Legalább egy hétig levegőn szikkadnak a gomolyák
A sajtokat a makói, tótkomlósi, hódmezővásárhelyi piacon és rendezvényeken adják el, de sokan el is jönnek a tanyára vásárolni. A sajtok készítését a férjétől tanulta. Zsuzsa korábban a kereskedelemben dolgozott, itt a tanyán sajátította el a gomolyakészítés csínját-bínját, és ma már az ő dolga a napi 20 kg sajt elkészítése. Viszont a kereskedelmi tapasztalata jól jön az értékesítésnél, a piacok szervezésénél. A hagyományos tanyasi élet és a juhászkodás mellett is haladni kell a korral, Zsuzsa bevetette a közösségi médiát is: létrehozta a bogárzói juhgomolya, juhtúró Facebook-oldalt, amivel nagyon elégedett kereskedelmi szempontból, mert népszerűséget és vásárlókat hoz a tanyára. Itt hirdetik meg a tanyalátogatási programokat is. Évente többször szerveznek rendezvényeket, ahol tanyatúrából, fejési bemutatóból, sajtkészítésből, a pásztorságról szóló néprajzi előadásból és zenés műsorból áll a program.
Cél az állomány szinten tartása, a több állattal járó munkát már nem vállalná a 67 éves juhász, aki napi 16 órát dolgozik a gazdaságban.
De a folytatás akár pozitív irányt is vehet, úgy látja, lesz majd, aki továbbviszi az állattartást, hiszen két fia is a mezőgazdaságban dolgozik, és ha kell, most is besegítenek a szülőknek. Az egyik lány szintén szívesen jön a tanyára helyettesíteni a szülőket, ha ők rendezvényeken vannak. „Majd meglátjuk, kinek mihez fűlik a foga” – mondja bizakodva Dani János.
Forrás: Kistermelők Lapja/ Sárközi Judit
Fotó: Koncz János