Van aki autót, más bélyeget, egy tényői erdész, Burkali Gergely pedig régi gyümölcsfákat gyűjt. Régi gyümölcsfajtákról oltóágakat gyűjtött, hogy azokat továbbadja azoknak, akik tovább éltetnék a régi gyümölcsöket.
Régen a falusi portákon számtalan fajta termett a különböző gyümölcsökből, lassan azonban elöregednek a fák, megszűnnek a gyümölcsösök, eltűnnek ezek az értékek, a régi gyümölcsfajták. Burkali Gergely elhivatottságból kezdett el foglalkozni településének, aztán a környékének elfeledett gyümölcshagyatékával.
Gergő nemcsak lajstromba szedi az öreg gyümölcsfákat, rögzíti termésüket, leírja, milyen felhasználásra a legjobbak, tovább is szeretné éltetni őket, ezért oltóágakat gyűjtött róluk. Így lesz a régi gyümölcsfajták megmentője.
Miért jók a régi gyümölcsfajták?
A túlnemesített fajtákkal szemben
- egészségesek,
- igénytelenek,
- metszésre nincs szükségük,
- vegyszermentesek,
- ellenállóak a betegségeknek,
- beltartalmi értékük magas,
- fogyasztásuk egészséges.
Gergő elhatározta, hogy létrehoz egy génbankot. A munkának nekiállt. Létrehozta a Sokoru tündérkertjei közösségi oldalt. "Fogadj örökbe egy ősi körtefát!" – felhívását mi is megosztottuk olvasóinkkal, ami értő fülekre talált. Sokan hívják és osztják meg vele információikat a régi gyümölcsfákról.
Oltóágakat gyűjtött
Gergő nemcsak lajstromba szedi az öreg gyümölcsfákat, rögzíti termésüket, leírja, milyen felhasználásra a legjobbak, tovább is szeretné éltetni őket, ezért oltóágakat gyűjtött róluk. Most volt ennek az ideje, tapasztalatairól kérdeztük.
– Tavaly nyáron, hála a sajtónak, az internetnek és a jószándékú embereknek, több ízben szólíthattam meg a környező lakosságot. Jó érzéssel töltött el, hogy a Sokoró környező falvai megmozdultak. Nyúlon különösen nagy volt a lelkesedés, ami Esztergominé Tóth Gizellának tudható be, aki idegenvezetőmként eljuttatott lelkiismeretes emberekhez és megbecsült régi gyümölcsfáikhoz. Nem véletlenül tartjuk itt márciusban majd az első oltónapunkat – jelezte előre Gergely, hogyan folytatódik a munka, mihez kell az oltóág.
Gergő gyűjtött oltóágat kimondottan a Sokoró táj saját egyedi arculatát, gazdagságát tükröző fajtákról, de körvonalazódik a térség sokszínű történelme is.
– A megkeresések azonban nem álltak meg a halom vidék határain belül. Jelentkeztek Győrtől–Máriakálnokig, s a Szigetközön át egészen Fertőhomokig. A vármegye határán kívül is sokan azonosultak a mozgalommal. Megható számomra ez a bizalom, s akikhez nem tudtam ellátogatni időm és a csalfa időjárás okán, azoknak a türelmüket kérem. Senkit sem hagyok cserben. Megtaláljuk a módját kedves fájuk megmentésére. Ugyanakkor nem panaszkodhatom a környéken tapasztalt fogadtatással kapcsolatban sem.
"A számok magukért beszélnek: több mint 130 idős körte- és almafáról gyűjtöttem oltóágat, melynek csekély hányada azonos fajtájú. "
Számos egyedi megjelenésű régi magyar fajtát talált
Gergő gyűjtött oltóágat kimondottan a Sokoró táj saját egyedi arculatát, gazdagságát tükröző fajtákról, de körvonalazódik a térség sokszínű történelme is. – A teljesség igénye nélkül: Vámosszabadin Vida Ágnessel, a Kisalföldi kosárközösség megálmodójával találkozhattam. Kedves portáján két törődött körtefa várja a megújulást. Tárnokrétin Tóth Ferenc vén almáskertjét volt szerencsém meglátogatni, mely kapcsán megtapasztalhattam a gazda feltétlen barátságát és rokonszenvét. Lipóton megtisztelő volt, hogy bebocsájtást nyerhettem dr. Války István András, Győr szerte megbecsült építészmérnök szülőházának udvarába, aholis a családjuk több száz éves „Tót körtének” nevezett aszaló körtefája áll. Megtiszteltetés, hogy azzal a bizalommal fordult hozzám, hogy családjuk fáját éltethetem tovább az ő tiszteletére és az utókor számára. De volt szerencsém meglátogatni Mérgesen egy vadkörtefát, mely a helyiek szerint már a török megszállás előtt is ott ált. 500 éves korához, méreteiből ítélve ehhez semmi kétség sem fér, de a Fertőhomokon megtekintett 300 éves Nyári körte csupán 200 évvel fiatalabb, de méreteiben alig maradt el az előzőtől. Nem nélkülözhetem az összegzésből a Sopronkövesden tevékenykedő Drimmer Márton cimborámat, aki a vadalanyok beszerzésével támogatott. Önzetlen segítségéért hálás vagyok neki – számolt be Gergő a legérdekesebb esetekről.
A gyökereinket tartja életben
A lelkes fiatalember csupán pár éve fogott neki a Sokorói kistáj gyümölcshagyatéka felkutatásának, de már most körvonalazódik a kép annak kimeríthetetlen sokszínűségéről. – Ha ezt megfejelem a térségben eddig felfedezett körte és alma fajtákkal, már akkor egy elképesztően csodálatos képet kapok az egykori Magyarország ezen szegletének gazdag és változatos hajdani gyümölcskultúrájáról, melyet a közösség lelkes együttműködésével megidézünk és egyúttal újból életre hívunk. Bús Jánost idézve:
„Közös múltunk a jövő”. Valahol mélyen mind ebben gyökeredzünk – vallja Gergő.
Forrás: Kisalföld
Fotó: Csapó Balázs