Lánczné Milós Katalin szívén viseli Magyarcsanád sorsát, a település értékeit csokorba gyűjti és igyekszik megőrizni az utódoknak. A lelkes lokálpatrióta 40 évig dolgozott védőnőként Királyhegyesen, Kecskeméten, Magyarcsanádról ment nyugdíjba, jelenleg az „unokázás” mellett különleges hobbijának is hódol.
A település közösségi életének aktív résztvevője, Magyarcsanád díszpolgára egy látványos gyűjteménnyel büszkélkedhet, falvédőket és polccsíkokat őriz otthonában.
Harminc éve a szülei hagyatékának felszámolása közben született meg Katalin fejében a gondolat, hogy valamit meg kellene menteni az utódoknak, az utókornak.
Konkrétan megfogalmazódott bennem, hogy az édesanyám kézzel varrott falvédői lesznek ezek az ereklyék. Ezt tovább gondolva kezdtem el gyűjteni a feliratos falvédőket, polccsíkokat, szekrénydíszeket, kefe és fésű tartókat, kancsó terítőket, tálcakendőt és stelázsi csíkokat – mesélte Lánczné Milós Katalin a Sokszínű vidéknek.
A kezdeti sikerek gyorsan szaporították a gyűjteményt, és az asszonyt arra ösztönözték, hogy rendszerezze és némi tudatosságot vigyen a gyarapításába. Folyamatosan kutatta, kik és milyen célból készítették a falvédőket, és annyira beleásta magát a témába, hogy mára az értékes kézimunkák csanádi szakértőjévé vált.
Megérinteni a múltat
A páratlan gyűjtemény közel 300 darabból áll, 35 szekrénycsíkkal és stelázsi csíkkal. A polccsíkok némelyikén is látható rövid felirat, úgy, mint békesség, rendesség, takarékosság, tisztaság. A textilek nagyobb része Magyarcsanád településről származik, de néhány darab távolabbról általában helyi emberek távol élő rokonaitól került Katalinhoz.
Személyes kapcsolat alakul ki a falvédők, az ajándékozók és köztem. Saját gyermekkori élmények emlékek elevenednek meg az egyes darabokon, kötődés a múlthoz. Közös családi ebédek a falvédők társaságában, vacsorák, szegényes ételek, beszélgetések, konyhaszag és ínycsiklandó illatok.
A régi falusi élet mindennapos tartozékai sok mindent elárulnak a készítőkről, környezetükről és családjukról. A falvédők tarkák, színesek, egyszínűek, vidámak és szomorúak – egy szóval beszédesek. A feliratokat olvasva egy különleges „életérzést” tapasztalunk, a betű nélküli jelek is mély érzéseket hoznak felszínre. Ilyen „jelek” például a rozsdafoltok, szakadások, zsírfoltok, penészvirágok.
Többszörösen gazdagodtam a gyűjtés alatt, hiszen minden kézimunka mellé, kedves történetek is társulnak. Az ajándékozók életének a születéstől a halálig szemtanúi voltak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egy jobb, egy polgárosult élet felé fordulást, vágyat fejeznek ki. A sete-suta rajzok, a helyesírási hibáktól terhes rímek – mind mosolyt és együttérzést ébresztenek – sorolta a díszpolgár.
Az uraságtól levetett holmik
A hagyományőrző sokat és szívesen mesél ezekről a pompás darabokról az érdeklődőknek. A gyűjtő szerint kezdetben a tehetős polgárasszonyok kezdtek falvédőket varrni. Szerették volna a nagy festők, ismert képeit utánozni, de ritkán jártak sikerrel.
A 19. század végi kritikusok olyannyira értéktelennek tartották a különleges falidíszeket, hogy a polgárasszonyoknak elment a kedve tőle, sőt, gyakran rangon alulinak tartották a velük való bíbelődést. Közben szépen lassan a munkás- és parasztasszonyok is megtanulták a készítés fortélyait.
A szabadkéményű konyhákat a „takaréktűzhelyes” lakókonyha váltotta fel – a sparhelt és az ördögmasina (öntöttvas kályha). Nem volt akkora füst a helyiségben, így a díszítésre is lehetett gondolni. Az étkezőasztal és a tűzhely közeli falrészt részesítették előnyben, de készült „borító” a falvédőn kívül konyha asztalra, gyúró deszkára, mosogató padra, szenesládára, szennyesládára, szekrények és kredencek polcaira is.
Ezeknek a díszeknek a nagyobb része keskeny, csíkszerű alakban szabott és varrott textil volt. Persze festett papírból is árultak falvédőket, ezeket gyakrabban lehetett cserélni olcsóságuk miatt. A speciális alkotások a fal épségét védték, és a helyiséget díszítették, illetve egyszerre töltötték be mindkét funkciót.
Tipikus falusi karakterek
A kemencére is rögzítettek falvédőket, hogy védjék, amikor a padkára kucorodott a család apraja nagyja. Ugyanezt a díszítő-védő funkciót szolgálták az ágy melletti falra készített darabok is. Egyszerű a házban található bármilyen textil elfogadott volt, mint alapanyag. A varráshoz használt cérnák, fonalak is az adott időszak szegényes gazdasági állapotát tükrözik, viszonylagos olcsóságuk is segítette terjedésüket.
Az ábrázolt motívumok, alakok jellegzetesek, kevésbé változatosak: a jó háziasszony, a bájos gyerekek, galambok, cicák, madarak és a férfi gyakori szereplői a falvédőknek. Egyértelmű groteszkséggel mutatja a délceg udvarlót és a „háziasra szabott” férjet. Ezek vezettek oda, hogy nem vált népművészetté ez a tevékenység, inkább, mint tömeg művészetet említi az irodalom. A hímzett feliratos falvédők pedig túlnyomó részt hamisak és giccsesek
Örök emberi értékekről szólnak
Mivel a háziasszonyok elsősorban a konyhát díszítették velük, legnagyobb számban a konyhai tematikájú darabok maradtak fönn. Felirataik takarékosságra, mértékletességre, rendre, tisztaságra intenek, dicsérik a háziasszonyt, invitálják a vendéget.
A vendégek nem is rossz, ha a konyhára hasznot hoz.
Sütni főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz.
Szomszéd asszony elmehet, itt pletykázni nem lehet
Rendesség és tisztaság ékesíti a konyhát.
Ne gyere be a konyhába, ne avatkozz a nők dolgába
A szobai falvédők, inkább a szerelem témájába sorolhatóak, szövegük sok esetben népdal, nótarészlet, operett vagy éppen aktuális „sláger” szöveg. Vágyakozást, lelki állapotokat, hűtlenséget leíró szövegek:
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.
Ha van szíved, neked is fáj.
Melletted nincsenek hétköznapok.
A háborús és hazafias feliratok között is sok az érzelmi túlfűtöttséget, honvágyat kifejező relikvia:
Oly távol messze van hazám, csak még egyszer láthatnám.
Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar.
Bármerre visz sorsom útja, haza vágyom csendes kis falumban.
Horthy Miklós katonája vagyok.
A vallásos ihletésű darabok áldást kérnek, készítői szeretetet, békességet reméltek. Nyugalmat adnak a könyörgések, biztonságot kérnek Istentől a házra, lakóira, betérőkre, vándorokra:
Házi áldás
Egészség a bejövőnek, békesség a kimenőnek.
A szeretett soha el nem fogy.
Egyetértés, szeretett vezéreljen tégedet.
Isten áldása lebegjen e ház felett.
Lánczné Milós Katalin szerint a később készült, modern falvédők feliratai nem a régiek felújítását, másolását jelentik, sőt. Megjelenik rajtuk Zámbó Jimmy, Elvis Presley, John Lennon, Zalatnai Sarolta, Charlie, de a viszkis rabló – Ambrus Attila – is. Ezek távol állnak Katalin lelkivilágától, nem tartja őket hagyományőrzésre méltónak.
Boldog korok emlékei
Jóllehet, a falvédők torzítanak, mégis erős a leleplező erejük. Van, aki szerint sokkal közvetlenebbül tükrözik a valóságot, mint némely művészeti alkotás. Egy biztos: minden időben érvényes bölcsességeket hirdetnek, és elsősorban a háziasszony szemléletét tükrözik.
Ártatlan, konyhacentrikus boldogság vágyat sugároznak: a főzés, gondosság, tisztaság, és a „konyhapénz” fontosságát, és nem utolsó sorban a sokszor kimondatlanul is főszerepet játszó férj, férfi szerepét. Nem véletlen, hogy sokan szeretik és gyűjtik a hangulatos darabokat.
A falvédők a nemzet hagyományainak kosarában húzódnak meg. Kedvesek számomra, mert egy időben, faluhelyen szinte csak ezek jelentették a kultúrát, mégis boldogok voltak az emberek. A legidősebb és legértékesebb alkotás egyébként 1933-ban készült, és Leonardo Utolsó vacsoráját idézi. Ugyanilyen kedves számomra az 1939-ben készült, kettő darab nagyméretű (ágyhoz készült) falvédő is, ezek áldást, békét, jókívánságokat hordoznak– vallott a hagyományőrző, akinek nem mindennapi gyűjteményét közel két évtized alatt Apátfalvától Magyarcsanádon és Makón át Hódmezővásárhelyig számos kiállításon megcsodálhatták már az érdeklődők.
Forrás: Sokszínű Vidék/ Tóth A. Péter
Fotó: Lánczné Milós Katalin