Az önkormányzat megbízásából elkészült egy helytörténeti kötet „Szülőföldünk, Gönyű története” címmel, amit minden gönyűi háztartásba eljuttattak. Március 15-én pedig bemutattak egy filmet, amelyben olyan kincseket vonultatnak fel, amelyek időkapszulaként évszázadokon át őrizték a gönyűiek tetteit.
Gönyű – vagy ahogy korábban írták, Gueneu – neve egy 1222-ben II. András által kiadott oklevélben szerepel először. Az elmúlt évben az okirat keletkezésének 800. évfordulóját ünnepelte a település.
– Mi volt a film készítésével a cél? – kérdezte a Kisalföld riportere Bárány Krisztiánt, a film készítőjét.
– Koncepciónk volt, hogy "megszólaltassuk a kincseket”, felkutassuk és bemutassuk Gönyű múltjának ezidáig szinte ismeretlen relikviáit. Felemelő érzés volt Pannonhalmán a Főapátsági Levéltárban testközelből megtekinteni azt az 1222-es oklevelet, amelyet II. András király adott ki s írott forrásaink közül elsőként nevezik meg benne a szülőfalunkat. A gönyűi molnárok céhládája, amelyet a győri Rómer Flóris Múzeumban őriznek hasonlóan beszédes értékes emlék és még sorolhatnám. – felelte az alkotó.
A filmben számos újdonsággal ismerkedhet meg a néző. Forgattak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, ahol olyan páratlan kincseket érinthettek meg - az előírásoknak megfelelően kesztyűben -, mint a gönyűi vár középkori iratai. – Mivel maga a vár is eltűnt az évszázadok során, az emlékezetünkből szinte teljesen kikopott a vár létezésének ténye. Néhány 19. század végi tanulmányt ismertünk ezidáig. Horváth Richárd történész kutatásainak köszönhetően még a kötetünk összeállításakor arra is fény derült, hogy maga Zsigmond király is vendégeskedett a gönyűi erősségben. A híres gönyűi postakocsifogadó legkorábbi iratait, tervrajzait is bemutatjuk, ahogy annak első üzemeltetőjéről Rostaházy Józsefről is számos érdekességet tudhatnak meg a nézők. És hogy egy kis kulisszatitkot is eláruljak, az általam írt gondolatok egy kiváló színművész Borbiczki Ferenc hangján szólalnak meg. Ő a Vígszínház emblematikus színésze, Jászai Mari-díjas művész aki szintén gönyűi születésű – árult el néhány érdekességet a film készítője, akit erős érzelmi szálak fűznek a szülőfalujához.
Vajon átjön-e ez a filmben?
– Fontosnak tartom, hogy legyenek személyes benyomásaink, legyen szó akár a szülőföldről, a hazánkról. A személyes kötődés szerintem rendkívül fontos a mindennapokban is. Filmjeimben is keresem ezeket a megnyilvánulásokat, forrásokat, ilyenek lehetnek az interjúalanyaink is. Büszkén mondom, hogy a történelmi relikviák mellett több értékes személyiséget is megismerhetnek a nézők a filmben. Ilyen Szabó János nyugalmazott hajós, aki a dunai aranymosók világába vezet be minket, vagy Écsi Antal, a falu egyik legidősebb tiszteletreméltó tagja, aki nagypapám gyermekkori barátja. Tóni bácsi úgy gondolom, történeteivel, tanulságaival példát adhat a ma emberének. De ilyen Joó Richárd hajóskapitány, akivel együtt nőttem fel egy kis gönyűi utcában, sok csibészség van mögöttünk, ezer szállal összeforrt az életünk. Ma pedig keresztül kasul szeli Európa vizeit, s felelősséggel végzi munkáját. Fontosnak tartottam, hogy a filmben őket is bemutassuk. A gönyűiek mellett úgy gondolom a magyar társadalom egészének képesek példát mutatni.
Forrás: Kisalföld
Fotó: Gregus Bertalan /Filmever Stúdió