Megadni, ami a szőlőnek jár

majort
2022. 08. 12., p – 08:48

A Zala megyei Tekenye szőlőhegyben ültetvénnyel rendelkező Lábodi Dezső borász szerint csak úgy érdemes szőlőt termelni és borászkodni, ha szívvel-lélekkel végzi a feladatokat az ember. Bőven van tapasztalata, hiszen már gyerekkorában is dolgozott a szőlőben, és minden mozzanatát elsajátította a növény gondozásának. 


De amellett is rendelkezik mezőgazdasági múlttal, hiszen 1982-től állatokat tartott és növényt termesztett, vállalkozóként.


– Szüleimnek és a többi felmenőmnek is volt már szőlőbirtoka. Azt műveltük a családdal, míg megörököltem. Aztán 2004-ben úgy döntöttünk, hogy nagyobb területen is megpróbálunk szőlészkedni – idézte fel a kezdeteket.


– Pályázati segítséggel sikerült 2 hektárt telepíteni. Azóta sikerült még két 0,3 hektáros szőlőt vásárolni a birtokhoz, így most összesen 2,6 hektárt művelünk.


Azonban, ahogy korosodik az ember, megváltoznak a dolgok. A feleségemmel ketten már csak az utóbbi két kisebb területet gondozzuk, a nagyobbat már a vőm viszi és munkálja meg. Elgondolkodtam rajta, hogy meglehetősen sokat dolgoztam a gazdaságban: 1982 óta vagyok vállalkozó. 1985-ig egy vendéglátóipari egységet üzemeltettem a faluban, utána tizennyolc fejőstehénből álló állományt tartottam, amellett mintegy 50 hektáron növényt termesztettem. Az idő haladtával a bérelt területeket visszaadtam. Maradt a saját birtok, összesen tizennyolc hektár. Azzal még elbírunk. Kukoricát, napraforgót, búzát és repcét termelünk. Meg hát persze a szőlőt. Négy fajtát gondozunk. Van Olaszrizlingünk, Cserszegi fűszeresünk, Irsai Olivérünk, Cabernet Sauvignonunk. A termés feldolgozásáról annyit, hogy amikor még én üzemeltettem a Horgásztanyát Zalaszentgróton, akkor minden fürtöt lepréseltünk. Ma a termés jelentős részét szőlőként, vagyis gyümölcsként értékesíti a vőm. A két kisebb birtok termését – Irsai és Olaszrizling – azonban teljes egészében feldolgozzuk. Ezt a bormennyiséget a vendégeinknek kínáljuk, értékesítjük.


Merthogy a szőlőhegyen csoportokat is fogad a család.


– Régebben – már évekkel ezelőtt – gyakran részt vettem fesztiválokon és más rendezvényeken, ahol a borainkat kínáltam. Manapság ez a fajta tevékenység inkább a szőlőhegyi vendégfogadásra korlátozódik. Ennek érdekében is jelentős fejlesztéseket hajtottutnk végre. Pályázati támogatással építettünk például egy kiülőt, ahol egyszerre negyven-negyvenöt főt tudunk fogadni. Rendelkezünk grillező- és bográcsozóhellyel, és egy kemencével is, amik népszerűek a látogatók körében. Ugyancsak jó, hogy a csodálatos panoráma mellett a szőlőt és a százhúsz fából álló kajsziültetvényt is megtekinthetik a vendégeink.


Természetesen a pincébe is betérhetnek. Ott is fejlesztéseket hajtottunk végre, látványos helyet alakítunk ki a palackozott boroknak.


Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy az emberek szeretik megnézni ezeket a helyeket, akár meg is tapogatják a borosüvegeket. A pandémia alatt sajnos nem tudtunk vendégeket fogadni. Reméljük, ez évtől minden másképp lesz.


– Beléptünk a Nyitott Porták Hálózatba, amitől a forgalmunk növekedését várjuk. De persze mi is teszünk ezért, elsősorban azzal, hogy minőségi borokat, no és ételeket kínálunk. Röviden, az a célunk, hogy a vendégek minden tekintetben jól érezzék magukat nálunk. Szoktam mondani, jó a bor, a feleségem pedig kiválóan főz, ez már jó alap a vendégek számára.


Vajon Lábodi Dezső szerint mi a jó bor titka?


– Sok összetevője van. A termőterületek gondozása, a növényvédelem, a zöldmunka megfelelő elvégzése, a szüret időpontjának helyes kiválasztása, a must, a bor kezelése és azt hiszem, még hosszasan sorolhatnánk a teendőket. Jót tesz mindennek a motiváció is. Kocsis László professzor például két évben is elvitte a boraimat Horvátországba egy rangos versenyre, és mindkét alkalommal aranyéremmel tüntették ki őket.


Ha már itt tartunk, el kell mondani, hogy a borászatban nincs két egyforma esztendő, évjárat, ami valahol jó is. A természet gondoskodik erről, de nekünk is haladni kell a korral, szükségesek a fejlesztések. A pincészetünkben egyebek mellett irányított erjesztés zajlik, hűtjük a mustot, és mindig nagyon, figyelünk a minőségre. De szükség is van arra, hogy állandó legyen a bor minősége, hiszen úgy lehet megtartani a vendégeket. Ha ízlik, visszatérnek. Ráadásul tény, hogy elmondják a baráti társaságukban, ha ízlettek a borok. Ez pedig egy igen jó reklám. Főként a mai világban, amikor hatalmas a kínálat. Említsük meg a külföldről behozott borokat, melyeknek mindig ellene voltam. A vásárló megveszi a nagy üvegekben kínált – szerintem sok esetben laboratóriumi munkákkal is színesített – borokat. A magyar gazdák régi és új, de ellenőrzött fajtákból készült nedűket kínálnak, melyek rendkívül értékesek. Így van ez még úgy is, hogy ha bevalljuk: az árakban nem nagyon lehet érvényesíteni a plusz költségeket, pedig azok meglehetősen sokat nőttek. Mit tudunk tenni? Dolgozunk, hogy a termésünk megfelelően alakuljon és a kínálatunk megfelelő legyen.


Lábodi Dezső azt mondja, amellett, hogy sokat kell dolgozni a mezőgazdaságban, a szőlőbirtokon, a szerencse sem elhanyagolható tényező.


– Nagyon oda kell figyelni, mégpedig folyamatosan. Nem szabad hibázni, a „lazításnak” könnyen terméskiesés lehet a vége. A szőlő egyébként is kényes gyümölcs ilyen szempontból, hiszen nagy gondot kell fordítani a megelőzésre. Itt főleg a gombabetegségek „kezelésére” gondolok. Mindent összevetve, meg kell állapítani a vegyszeres kezelések időpontját, ami nem könnyű feladat. Ráadásul mindig újabb és újabb problémák jelentkeznek. És akkor az időjárásról még nem is beszéltem. A legnagyobb gondot kétségtelenül az aszály okozza, kevés a csapadék. Az utóbbi években már-már megszokottá vált, hogy az életet jelentő csapadék szinte a huszonötödik órában érkezik. De legalább megérkezett, amivel a szőlő megmenekült – egy időre.


Milyen termés várható az idén? A gazda szerint ilyesmit megjósolni nem lehet, de a bizakodás, a remény mindig jelen van.


– Tavaly is aszályos év volt, ennek ellenére elfogadhatóan alakult a termés, sem a szőlő, sem a bor minőségére nem lehetett panasz. Télen alig volt csapadék, idén pedig összesen 40 milliméter hullott áprilisig. Áprilisban 25 millimétert mértünk. Ez a mennyiség tényleg a huszonötödik órában érkezett, nagyon jót tett az ültetvénynek. Kicsit késésben van a szőlő, megkésett a rügyfakadás, ami a szeszélyes időjárásnak és a csapadékhiánynak „köszönhető”. Talán a szép tavaszutó rendezi a dolgokat. Meg majd mi magunk, a gazdák. A trágyázással, a műtrágyázással, a növényvédelemmel, a munkánkkal. Mindez nem könnyű, nem olcsó és nehezen kivitelezhető – de szükséges. Őseink jól gondolták, amikor azt mondták: a szőlőnek vissza kell adni mindazt, amit kapunk tőle...


Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Fotó: Magyar Mezőgazdaság