Az utóbbi években robbanásszerűen nőtt a turisták száma a hazai erdőkben. Az állami erdőgazdaságoknak ezért egyre hangsúlyosabb feladata az erdők kezelése mellett azok védelmi, ökológiai és turisztikai rendeltetésének fenntartása, fejlesztése. Ahhoz pedig szélesebb körű ismeretterjesztésre és környezeti nevelésre van szükség, hogy a kirándulók maradéktalanul betartsák az erdőlátogatás írott és íratlan szabályait.
Fontos, hogy már a legkisebbek hiteles képet kapjanak az erdő- és vadgazdálkodásról, így később megértik az erdő működését, az erdész munkáját. Ha pedig a közjóléti és gazdasági tevékenységek fenntartható egyensúlyba kerülnek, javul a szakma megítélése. E célból adta át 2021 nyarán legújabb, Malomerdő tanösvényét a Vérteserdő Zrt. Az Országos Erdészeti Egyesület támogatásával létrejött kilenc kilométeres sétaút interaktív táblákkal segít eligazodni az erdő növény- és állatvilágában.
A Malomerdő tanösvény Budapesttől 80 kilométerre, a pusztavámi Malomerdő Panziótól indul, végállomása pedig a Csuka-forrás, ahol kakukkfű illatú erdei pihenő, esőbeálló és kiépített tűzrakó hely várja a túrázókat. Könnyed sétával körbejárható az útvonal, amely során több lehetőség is van a pihenésre.
A piros T jelet követve mindenki biztonsággal teljesítheti a távot. A túraútvonal remek félnapos programlehetőség az Erdei Vándortábor vértesi szakaszát teljesítő kalandorok számára is, és nagyszerű kiegészítése a Vajda János Erdészeti Erdei Iskola környezeti nevelésének, valamint erdőpedagógiai foglalkozásainak.
Ahhoz, hogy első kézből értesüljek az új tanösvény hatékonyságáról, az erdei sulitól indulva, kis szakaszon csatlakoztam a bodajki Törpe Ovi Tóthné Kőhidi Zsuzsanna és Domavári Zita óvónők vezette természeti tehetségterület csoportjához, a Cserkész Törpékhez, akik nagy izgalommal várták a kirándulást. A színes kezdőtáblán az erdőlátogatás írott és íratlan szabályaival ismerkedtek meg a gyerkőcök, majd Varga Csilla erdeiiskola-vezetőtől (Csilla nénitől) az erdei táplálékláncról tanultak. A Malomerdő Panziónál izgalmas forgatós tábla segítségével azonosították hazánk nagyvadfajainak trófeáit és lábnyomait, azután azt találgatták, vajon milyen állatok nyomait látták az út során.
Persze, Csilla néni minden kérdést megválaszolt a kíváncsiskodóknak. A panorámaforgató igazi menő játék, szerencsére a tanösvényen több is van belőle. Segítségével a gyerekek könnyedén tudták párosítani a Vértesre jellemző fafajokat levél, termés vagy kéreg alapján, majd erdei memóriajáték közben csoportosították a vadászható és a védett állatokat.
Aki az egész tanösvényt körbejárja, elhalad egy bányató mellett, mely gyógyulóban lévő tájsebként hirdeti az egykori barnakőszén bányászatának múltját.
Ugyanakkor tündöklő látványt nyújt, és nem utolsósorban a Csuka-tóhoz hasonlítva, szembetűnően mutatja a természetes és mesterséges állóvíz közti különbségeket. A tavak melletti táblák rajzosan ismertetik a víz körforgását, Szent László pénzének legendáját. A háromdimenziós modellek pedig az ehető és mérgező gombák, valamint a védett növények felismerését könnyítik.
A Törpe Ovi csoportjához csatlakozva nagyon jó volt látni, hogy a megismerés vágya és a felfedezés öröme váltakozva tükröződött a kicsik arcán.
A túra végén az óvó nénit is megkérdeztem, szerinte milyen szerepük van a tanösvényeknek a gyerekek természetszeretetére való nevelésében, és milyen hatással van testi és mentális fejlődésükre. De arra is kíváncsi voltam, hogyan tudják hasznosítani az erdőpedagógiai foglalkozás alatt tapasztalt élményeket az oviban. „Fontosnak tartjuk, hogy ne csak elméleti síkon történjen a nevelés, a gyerekek minél több érzékszervükkel tudják megtapasztalni az őket körülvevő környezetet, így ugyanis jobban rögzül az ismeret. Imádják megfogni, megnézni, megszagolni, hallgatni a szemléltető eszközöket, amire a természet végtelen lehetőséget nyújt. Tudják párosítani a levelet a fa termésével, élőben látva különbséget tudnak tenni őz és szarvas között, megjegyzik több növény nevét.
A kinti levegőn önfeledten szaladgálva felszabadulnak, közben pedig észrevétlenül fejlődik a mozgáskoordinációjuk. Az ilyen foglalkozás előhívja a kreativitást és fejleszti a türelmet.
A zárkózottabb gyerekek is feloldódnak, a félénkek önállóbbak lesznek, miközben játékosan szívják magukba a tudást”– mondta Tóthné Kőhidi Zsuzsanna.
Azt is hozzátette, hogy a szülők is örülnek, ha gyermekük a természeti tehetségterület csoportba kerül, hiszen így többet lesz a szabadban, ismerkedik a természettel, környezettel, mely rendkívül színes, új élményeket nyújt számára. A gyerekek kellemesen elfáradnak, felszabadulnak egy-egy tartalmas kirándulás alkalmával. Az erdőről szerzett ismereteket beépítik az óvodai tematikába, mely során állatokról szóló meséket fűznek a tanultakhoz, ezzel felelevenítve élményeiket. Az óvodában elsajátított készségeket pedig megerősíti a szabadban történő tapasztalatszerzés, tehát egymásra építkezve fejlesztik a kicsiket.
A Vértes minden évszakban gyönyörű természeti környezettel, remek túraútvonalakkal, izgalmas látnivalókkal fogadja az erdőlátogatókat. Várunk mindenkit, aki aktívan szeretne kikapcsolódni és közben maradandó élményekkel gazdagodni!
Szerző: Ruff Tünde
Forrás: A Mi Erdőnk, Magyar Mezőgazdaság
Fotó: A Mi Erdőnk