A fejessaláta-fajták gyorsan cserélődnek, elsősorban a kórokozók új rasszainak felbukkanása miatt. Emellett újabb salátatípusok jelennek meg a termesztésben és épülnek be az étkezésünkbe. Ezek általában a fejes salátánál jobban tárolható és gépi betakarításra, feldolgozásra alkalmas fajok. Becsey Zoltán gyakorlott salátatermesztő, bár az utóbbi években számottevően csökkentette a mennyiséget.
Régebben a húsvét időszaka volt a fejes saláta főszezonja, később kialakult az őszi idény is, napjainkban pedig már egész évben termesztik, a technológia azonban évszakonként eltér, a kínálat pedig illeszkedik a fogyasztói igényekhez.
A korai hazai saláta általában februárban jelenik meg az áruházakban és onnan gyors felfutás következik április végéig. Sokan paprika után október–novemberben ültetik a növényházakba, majd a betakarítás után újra paprikát termesztenek.
Az Enza Zaden szaktanácsadója, Marosi Roland szerint az alföldi homoktalajon versenyképes áron, jó minőségben lehet termeszteni a salátákat.
A fajták iránti vevői igények eltérnek. A nagybanin a nagy méretű, félkilós fejekre van kereslet, az áruházakban az ennél kisebbek a népszerűbbek. Ehhez olyan fajtákat érdemes választani, melyek nem növesztenek nagy alleveleket, így jól sűríthetők. A színt tekintve a sötétebb zöldek terjednek, ezek ellenállóbbak is és egyszerűbb a termesztésük.
Gyors fajtaváltás
A zöldségnövények közül talán a salátánál a leggyorsabb a fajtaváltás. A Lactuca nemzetségbe tartozó salátákat (legfontosabb képviselői a fejes, a római, a lollo és a jégsaláta) betegítő peronoszpórának évente két-három új rassza jelenik meg, ezzel kell lépést tartania a nemesítésnek, a növényvédő szeres kezelésekkel ugyanis nem előzhető meg a kártétel. Egyetlen megoldás az ellenálló képesség naprakészen tartása, ezért kell újabb és újabb fajtákat termesztésbe vonni.
A szabadföldi termesztőknek általában van egy tavaszi fajtájuk márciusi ültetéssel fátyolfóliás takarással, majd az április–májusi ültetés következik, és ezt követik a nyáriak.
Így általában négy-öt fajtát termeszt az év során, aki szabadföldi salátával foglalkozik; míg a fóliás hajtatóknál vannak őszi, kora tavaszi, de áttelelő fajták is, említette Marosi Roland.
A fejes saláta Amerikában és Európa több országában már a múlt, azonban hazánkban és Romániában még van rá kereslet, bár sokan nem ragaszkodnak már az ecetes-cukros lében tálalásra. A jövőt pedig várhatóan a római saláta képviseli, ami hűtőben tárolva két hétig sem fonnyad. Ma ennél még elterjedtebb a jégsaláta, melynek nagy, tömött feje sokkal tartósabb, mint a mindössze néhány napig eltartható fejes salátáé, emellett jól kockázható és könnyebb az előkészítése is. A termesztése is egyszerűbb, munkaszervezés és munkaerőköltség szempontjából pedig nagy előny, hogy a szedése gépesíthető.
A géppel vágható, babyleaf saláták szintén mind nagyobb teret nyernek, mert a fogyasztók törekednek a kényelemre, szívesen veszik a zacskóban kínált, konyhakész termékeket.
Hatodára csökkent
Becsey Zoltán tavalyig a fejes salátán kívül szinte minden salátatípust termesztett balástyai családi kertészetében, azóta inkább a frisée és az endívia típus irányába tolódott a termesztés.
A termelő 1996-ban végzett a Kertészeti Egyetemen, és akkor bekapcsolódott édesapja kertészetébe, főként paprikát termesztettek.
Abban az évben a szerb és a horvát vevők azonban a háború miatt elmaradtak, a kínálat így nagyobb lett a belföldi keresletnél, ami nyomott árakat eredményezett. Ezért merült fel benne, hogy valami mással kellene foglalkozni.
Paradicsommal és fejes salátával bővítettek, majd amikor már fűteni tudtak, akkor télen is hajtattak. Jól döntöttek, mert a salátában kisebb volt verseny. A kertészet irányváltásait tehát a piac szabályozta. Nem azt kell csinálni, amit szeretne az ember, hanem azt, amire igény mutatkozik, idézte Becsey Zoltán az egyik egyetemi oktatóját.
A kertészetet először főállás mellett vitte, és a Rijk Zwaan cégnél szerzett tapasztalataira építve kezdett el jégsalátát termeszteni, melyet kezdetektől az Eisberghez szállított be. Ez még az EU-csatlakozásunk előtt volt, amikor igen komoly, 50-70%-os védővámok voltak a salátára, tehát nem érte meg a feldolgozónak behozni, helyette inkább a hazai termelésből igyekezett fedezni az alapanyag-igényét. Kölcsönösen jó együttműködés volt, a Becsey Kertészet gyakorlatilag korlátlan mennyiségben szállíthatott, a feldolgozó pedig megtakarította a védővámot.
Jelenleg három hektár fóliában hajtat és további huszonnyolc hektár szabadföldi területet művel, utóbbin az idén javarészt káposztafélék vannak, szabadföldön idén nem volt és nem is lesz salátája – egyebek között ennek okairól is beszélt a szakember a látogatásunkkor.
A megtermelt saláta mennyisége 2016-ig nagyon dinamikusan nőtt a kertészetében, a csúcs az évi 3,6 millió darab volt. Onnan csökkenés következett be, tavaly 1,7 millió volt a tőszám.
Akkor érezte úgy, hogy nem kell feltétlenül minden vevőt maradéktalanul kiszolgálni. Amikor olyan alacsony áron vennék a terméket, hogy azt annyiért nem éri meg megtermelni, akkor csökkenteni kell a mennyiséget. Például nyáron, homokon a frisspiaci darabáras salátát még meg lehet termeszteni jövedelmezően, a legtöbb eléri a minimumként előírt 250, jégsalátánál 350 grammos súlyt, de ipari feldolgozásra – amelynél tömegre megy az elszámolás – nem biztos, hogy megéri. A római salátánál a gazdaságossági szint 60 dkg, ám a nyári időszakban nem érhető el ez a méret. Tehát ebből a típusból jobb esetben a nullszaldóra dolgozott a kertészet, szélsőséges melegben pedig könnyen veszteségesbe fordulhatott a szezon. A nyári tíz hét nemcsak a termelőnek, hanem a vevőnek is kockázat, mert előfordulhat, hogy nem érkezik be a várt mennyiség, így külföldről kell pótolni az alapanyagot.
Becsey Zoltán ezért a nyári salátatermesztéssel 2016-ban felhagyott, június közepétől szeptember közepéig nincs betakarítandó salátája.
Radicchióból is 600 ezer darabot neveltek 2016-ban, de a következő évre nem tudtak megegyezni az árban a feldolgozóval. Pedig nálunk alapvetően jól termeszthető ez a típus, Lengyelországgal ellentétben elég meleg van a szép színeződéséhez, de nem annyira, hogy magszárba menjen, mint Olaszországban gyakran. Balástyán ezért kora tavaszi ültetéssel termesztették, június végén egyben felszedték és berakták a hűtőbe, majd júliustól szeptemberig a hűtőből szolgálták ki a vevőt; illetve ugyanígy az októberi szedésből februárig tudtak szállítani. Ezzel viszont az volt a baj, hogy a tárolással járó pluszköltséget (hűtés, apadási veszteség, az újabb tisztítás munkaerőköltsége stb.) a feldolgozó nem fogadta el. Az idén így már nem termelt tavasszal nyári kitárolásra.
A Becsey Kertészetben idén tovább apadt a saláta mennyisége, a teljes évre vetítve mindössze körülbelül 600 ezer tő lesz.
Annyira lecsökkent az árrés, hogy ha ebben nem lesz elmozdulás, nem is fogják visszabővíteni.
Idén endíviából az Anconi, frisée típusból a Domari fajtát ültették. A frisée termesztésének nehézsége, hogy levélszéle nagyon cakkos, ami nehezebben szárad fel reggelente, sőt ezt még a guttáció is lassítja, emiatt a levélszélek rothadása felmerülhet. A Domari nagy előnye, hogy az egész tavaszi szezonban végig biztonságosan termeszthető, és jó súlyt is ad. Ez egy igazi kertészbarát fajta, elviseli az időjárás viszontagságait. Így a tavaszi és őszi hajtatásban egyaránt termeszti Becsey Zoltán.
Bár idén a kertészetben nem termesztenek teljes szezonban salátát, várhatóan hamarosan növekedni fog a mennyiség, mert a felvásárlók sem számítottak a szállítási díjak 25-30%-os emelkedésére. Valószínűleg átgondolják, hogy talán mégis érdemes lenne a magyar termékért valamivel többet fizetni, és nem drágán behozni a valamivel olcsóbb salátát, véli Becsey Zoltán.
Arról nem is beszélve, hogy az olcsó termelés időszakának más országokban is vége, hiszen őket is sújtja a műtrágya- és az energiaárak emelkedése.
Éves menetrend
Amikor a megszokott termelés folyik a kertészetben, akkor január végén ültetik az első szakasz salátát a vészfűtéssel rendelkező fóliákba. A palántákat jelenleg Olaszországból rendelik meg, kedvelik az onnan érkező edzett, jó erőnlétű növényeket.
Hajtatásban 35 × 35 centiméter a térállás, szabadföldön pedig négysoros ágyásokban termesztenek, hogy az 1,5 méteres nyomtávú, keskeny gumikkal szerelt traktor el tudjon menni felettük. Így művelőút nélkül tudnak dolgozni.
Igyekeznek vetésforgót tartani, pihentetés nélkül nem lehet sokszor egymás után salátát termeszteni. A rövid tenyészidőnek köszönhetően egy évben akár három kultúra is lejöhet ugyanarról a területről.
Endíviából tavasszal nyolc hét alatt lesz készáru, ez nyáron öt hétre csökken, októberre pedig újra nyolc-kilenc hétre nő a tenyészidőszak. A jégsaláta termesztése ennél rendszerint egy héttel hosszabb.
Átlagos évben a szabadföldön hetenként ültetnek, de így is összecsúszhatnak a szakaszok a betakarításig. Ősszel a fóliában három-négynaponta palántáznak, mert ez a különbség betakarításkor már egy hetet fog jelenteni. Az a cél, hogy az ültetésből eredő időbeli különbségek a technológiában a betakarításig megtarthatók legyenek. Az állományokat tarra szedik, mert csak úgy kifizetődő. Fóliában van szegélyhatás, szabadföldön azonban nincs, tehát jó technológiával el kell tudni érni, hogy az 90%-nál egyöntetűbb legyen.
Nyáron tíz-tizenkét hétig nem termelnek, a tavaszi és őszi időszakban heti hat napon át napi nyolc órában megy a munka, az ültetés, szedés.
Csúcsidőben napi 70-75 raklapnyi salátát takarítanak be, ez 2-2,5 kamion naponta, körülbelül 12-14 kamion hetente. Ez heti 150-200 tonna.
A szedés április elején kezdődik a fóliából, és június elején fejeződik be szabadföldön. Az őszi betakarítási szezon szeptember végén kezdődik a szabadföldi állományokból és december elején fejeződik be a fóliákból, mondta Becsey Zoltán.
Nem várhat a szedés
A betakarítás nem húzható, főleg nyáron nem. Az optimális betakarítási idő előtt vagy után két nappal le kell szedni a salátát, különben romlik a minősége. A tárolásra szánt árunak pedig szedés után lehetőleg 30 percen belül a hűtőben kell lennie. Piaci zavarnál általában lezúzzák az állományt, ami teljes anyagi veszteség, és lelkileg is nehéz. A kissé leromlott minőségű fejek lelevelezése azonban akkora költség, hogy manapság nem éri meg.
A Covid idején a HoReCa-szektorba irányuló szállítások megálltak. Akkor a cseh piacra termelt salátákból 200 ezer darabot dobtak ki a Becsey Kertészetben.
Utána sem tudtak garanciát vállalni a szállításra a vevők, így azzal nem terveztek az ültetéskor. Az ipari értékesítésben is volt egy kis félsz, ott ezért hamarabb szedték le a fejeket, a kieső bevételt pedig a feldolgozó kompenzálta. Így legalább lett salátája, hiszen egyes helyeken nem volt ember, aki leszedje a járvány miatti korlátozásokból adódóan. A salátafélék választéka egyre bővül a hazai kínálatban, és mára a vásárlók is megkedvelték a hagyományos fejes salátától eltérő típusokat is.
A termesztés jövedelmezősége mindenesetre egyre inkább pengeélen van, véli Becsey Zoltán.
Forrás: Kertészet és Szőlészet
Fotó: Kertészet és Szőlészet