Andik Szabolcs tíz éve vásárolt egy nagyobb telket a Somogy megyei Csurgón, és azonnal munkához látott: gyümölcsfákat ültetett, megvetette a családi gazdaság alapjait. Az első évben hagyományos módon gondozta gyümölcsfáit, majd érdeklődése a vegyszermentes kertészkedés felé fordult.
A házunkhoz tartozó telek 6640 négyzetméteres, ehhez az utcában sikerült még vásárolni területet, így jelenleg 2,4 hektáron gazdálkodunk. Ennek egy része erdő, a másik részén baromfinak takarmány és gyümölcsök is teremnek.
2015 körül halottam a pórszombati Kovács Gyuláról, aki több mint 2000 kárpát-medencei gyümölcsfa fajtát gyűjtött össze. Rengeteg előadást és riportot néztem meg az interneten, teljesen magával ragadott a munkássága. Óriási tisztelője vagyok– fogalmazott a kertgazda.
Szabolcs megkereste a pórszombati fajtamentőt, és tájfajtákat vásárolt tőle. Ma már csak olyan csemetéket nevel, amelyek a hazai talajviszonyokhoz és klímához alkalmazkodtak. Ezek a tájfajták metszés és permetezés nélkül is bőven és folyamatosan teremnek, a betegségekre, fagyra kevésbé érzékenyek.
A fiatal gazda annyira beleszeretett a régi magyar fajtákba, hogy két éve elhatározta, saját génbankot hoz létre portáján. A település utcáit járta, lehangolta a látvány. A régi, délceg körtefákat, cseresznyéket és vadalmákat smaragdtuják, ciprusok, és selyemakácok váltották fel.
„ Körbejártam a településünkhöz tartozó szőlőhegyet, ahol gyerekkoromban a szőlő mellett rengeteg gyümölcsfa, és a mi térségünkre jellemző szelídgesztenye fa élt. Ma már szőlő és gyümölcs alig van, ameddig a szem ellát csak karácsonyfának nevelt fenyőültetvényeket és akácosokat látok. Eldöntöttem, hogy megmentem az öreg gyümölcsfákat. Ezek évszázadok óta a falusi porták szerves részét képezték, ízletes gyümölcsük a hagyományos magyar gasztronómiától elválaszthatatlan” – emlékezett a kezdetekre.
Andik Szabolcs munkához látott, felkutatta a környéken fellelhető vadkörte, vadalmafákat és egyéb vadalanyokat. Ősszel elültette a gyűjtött magokat, a következő évben konténerbe átültette, „iskolázta őket”, és idén tavasszal elkezdte az oltást. Az oltás fortélyait ma is tanulja, segítségével jobb eredési arányt tud elérni, így több fajtát sikerülhet megmenteni.
„Amíg a vadalanyok növekedtek, google-térkép segítségével megjelöltem az összes olyan öreg fajtát, amit szaporítani akartam. Az oltóvessző gyűjtés már GPS-koordináta alapján megy, megszámozom az anyafa pontos helyét és mindent dokumentálok. A fa gyümölcse, a termésideje, a jellegzetes tulajdonságai fontos paraméterek. Nagyjából 300 fajtát szeretnék a saját kis génbankomba telepíteni. Később az állományból szaporítanék, és továbbadnám a csemetéket, biztosítva a fajták fennmaradását” – avatott be a részletekbe.
Sok fát elhagyott, évtizedek óta gondozatlan birtokokon talált, ezen fajták neve a múlt homályába veszett. A tekintélyes faóriás, a Széchenyi körtefa elmondások alapján eredetileg a Széchenyi család birtokáról való, a nemesi családhoz köthető. Az ilyen, és ehhez hasonló fajták évszázadokon keresztül a térség faunájához tartoznak. A vadkörték és vadalmák a térség makroklímájához, talajviszonyaihoz szoktak, káros rovarokkal és a gombabetegségekkel szemben a legellenállóbbak. Metszést és permetezést nem igényelnek, így a család asztalára vegyszermentes, tiszta gyümölcs kerül. Az ellenálló fajták egy része télálló, aszalásra, lekvárnak, rétesnek, vagy pálinkának kiváló alapanyagok.
Szabolcs egy éve létrehozott egy Facebook csoportot, így próbálja népszerűsíteni a háztáji-ökológiai gazdálkodást. Öko-s megoldásokban bővelkedik a portájuk, a család célja a lehető legtöbb egészséges, tiszta élelmiszer megtermelése, fogyasztása, és a felesleg értékesítése.
„Tizenöt madárodú kihelyezésével nagy mértékben sikerült csökkenteni a fák rovarkárosítóit. Csalán, dió és fokhagymalé permettel sikeresen tartom kordában a levéltetveket és egyéb fabetegségeket. A fák beporzásának elősegítésére építettem a kisfiammal rovarhotelt és foglalkozunk méhekkel is, hiszen a beporzóknak fontos szerepe van a gyümölcstermesztésben. Az őshonos baromfik több ezer négyzetméteren kapirgálhatnak, a fák gyökereinél sok pajort szedegetnek össze, emellett ellátják a családot tojással és hússal. Hiszem és vallom: A paraszt nem az utolsó a múltból, hanem első a jövőből”– összegezte hitvallását.
Forrás: Sokszínű Vidék 24
Fotó: Andik Szabolcs