Nemesnádudvar Baja közelében, az Alföld déli részén, mesés természeti környezetben fekszik. A szorosan egymás mellett álló pincék nem csak zamatos borokat rejtenek, hanem hajdani borászati eszközöket is, tulajdonosai pedig az évszázadokon át apáról fiúra szálló tapasztalatokat birtokolják.
Nemesnádudvar természetföldrajzi adottságait tekintve, a táj arculatát kettősség jellemzi, hiszen a település a Duna-völgy és a Duna-Tisza-közi hátság találkozása mentén terül el, melynek köszönhetően változatos felszíni formákkal találkozhatunk, a lecsapolt árterektől, egészen a homokbuckás, szikes területekig.
Egykoron a honfoglaló magyarok Megyer nevű törzse szállt meg e vidéken. Először egy 1193-1196 között kelt okirat említi a települést. A Nemesnádudvar név csak 1900 óta használatos. A falu helye többször változott. Az elődtelepülés a lapályon volt, a mostani község és a Halasica-mocsár között. A török kiűzését eredményező harcok következtében elnéptelenedett a vidék, emiatt többször került sor a lakosság pótlására betelepítéssel. Az 1700-as évek elején idetelepített szerb és szlovák lakosok a jelenlegi falu és a Halasica-csatorna közé építették házaikat. Ez magasabban feküdt az előzőnél, mégis kedvezőtlennek bizonyult. Az 1720 körül a Felvidékről ideérkező magyarok közvetlenül a magas rész mellett, tehát a falu mai helyén építették fel házaikat.
1724 júniusában érkeztek meg az első német jövevények, szám szerint 25 család, akik virágzó települést alakítottak ki. Szőlőtermesztésbe kezdtek és létrehozták az első alacsony homlokzatú, keskeny, kisablakú, nagy ajtójú házacskákat. Ma több mint ötszáz présház található a pincesorokon, érdekesség, hogy annyi borospince van a faluban, mint ahány lakóház.
A sváb kultúra jellegzetes bélyegei köszönnek vissza a település leghíresebb Mária-völgyi pincesorának szorosan egymás mellett elhelyezkedő, apró, szinte vakítóan fehér kis présházain. A présházakban a szőlő feldolgozása történik, míg a föld mélyébe vájt pincék a kiváló minőségű helyi borok érlelésére, valamint tárolására szolgálnak.
A nemesnádudvari pincék falai között olyan kiváló borok találhatók meg, mint a hagyományos műveléssel termesztett Kadarka, vagy a kiváló minőségű Chardonnay, Rajnai rizling, Olaszrizling, Cserszegi fűszeres, Kékfrankos, Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon. A Magyar borvidékek pincéje, ahol nem csak hazánk 22 borvidékének nedűi, hanem a külhoni magyarok borai is kiállításra kerültek.
A településhez köthető helyi értékeket és látványosságokat, valamint kulturális programokat egyértelműen a szőlőtermesztéssel és a borászattal lehet azonosítani. A faluba vezető történelmi pincesor mellett halad el az 54-es számú fő közlekedési út. A pincefalu a Duna-parti löszfalba épült. A pincék közül néhány műemléki védelem alatt áll.
A településre érkezők a borkóstolás és a borospincék felfedezése mellett, megismerkedhetnek a hagyományos falusi szürettel és néphagyományokkal, a pincesor épületei között pedig megtekinthetik a Bormúzeumot, valamint faluközpontban a Falu- és Babamúzeumot, továbbá az 1736-ban épült római katolikus templomot is, melynek belső díszítése és freskói egyedülálló települési értéket képviselnek.
Forrás: Csodálatos magyarország
Fotó: Csodálatos magyarország/ Nagy Éva