A tájházak népi építészeti értékű épületekben, a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal egy adott település vagy kistáj hagyományos tárgyi kultúráját jelenítik meg. Berendezésük a településen élők életmódját, lakáskultúráját egy meghatározott időszakra és társadalmi helyzetre vonatkozóan reprezentálja. 1962-ben nyíltak meg az elsők a megyei múzeumok támogatásával.
Magyarországon ma közel 300 tájház található. Ezek tárgyi kulturális örökségünk jelentős számú, több tízezer emlékét őrzik. Ezen épületek általában építészeti értékkel bírnak, vagy műemlékek. A magyarországi tájházhálózat az UNESCO Világörökség várólistáján szerepel.
A tájházak érdekképviseletére, szakmai koordinálására alakult 2002. november 26-án a Magyarországi Tájházak Szövetsége, mely 2003 óta rendszeresen odaítéli az év tájháza címet. Az idén első alkalommal nyerte el „Az Év Tájháza” díjat határon túli tájház. A Nagyberegi Tájházat 2013. február 15-én avatták fel. Fenntartója a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, programjait a Pro Cultura Subcarpathica szervezi. A tájháznak egy 1898-ban épült parasztház ad otthont. A három helyiségből álló házhoz egy kamra tartozik, valamint a kemencének helyet adó ,,sütő" és egy szín. Az udvart egy keresztcsűr választja el a kerttől. A tájház kertjében található a szintén a főiskola kötelékébe tartozó Szikura József Botanikus Kert, ahol több mint 500 növényfaj látható.
A Nagyberegi Tájház ,,élő tájház". A tájház és a hozzá tartozó gazdasági épületek megfelelő helyszínt biztosítanak a programok lebonyolításához, legyen szó akár táncházról, kézműves foglalkozásról, népi játékról vagy hagyományos kenyérsütésről. A beregi szőttes készítése kihagyhatatlan a tájház foglalkozásai közül, ennek megfelelően a kamra szövőházként funkcionál. A vászonkészítésre és a fonásra szánt alkalmakon a technikák elsajátítása mellett fontos szerep jut a közösségépítésnek és a tapasztalatcserének. A Nagyberegi Tájházban heti egy alkalommal hagyományőrző kézműves foglalkozásokat tartanak. A programok az iskolai tanévhez igazodva ősszel kezdődnek egy szüreti rendezvénnyel és tavasz végén, nyár elején zárulnak egy pünkösdi foglalkozással.
A jó tájház sohasem puszta kiállítás, hanem ideális esetben a helyi hagyományőrző programok helye, a találkozás színtere a helyi közösség tagjai, és a helyi tudás átadásának helyszíne a fiatal generációk és az odaérkező turisták számára.
Forrás: Tájház Igazgatóság
Fotó: Tájház Igazgatóság