Ebben az időszakban a mezőgazdasági termőterületek zöldellő és virágzó táblái tárulnak a vidéket járó elé, sokszor ameddig a szem ellát. A természetjárás ma már szerencsére hazánkban is nagy népszerűségnek örvend, az egész évben látható természeti értékek mellett azonban ne feledkezzünk meg az ilyen időszakos, a mezőgazdasági termelők munkáját dicsérő, szívet-lelket melengető szántóföldekről sem, mint a bíborhere mezők. Hiszen nem mindennapi látvánnyal találkozhat az, aki a Nógrád megyei Ságújfalu közelében jár.
A bíborhere áttelelő egyéves pillangós virágú szálastakarmány. Spanyolországból és Algériából származik, innen terjedt el dél, nyugat és kelet felé. Hosszúnappalos, egyéves áttelelő, mészkedvelő (de mészhiányt eltűrő) növény. Nitrogénben szegény, kissé száraz, kötött vagy laza löszön kialakult talajon és homoktalajon extenzív viszonyok között termesztik. Kevésbé hidegtűrő, általában május közepén, egyes esetekben, - mint az idei év - kicsit később virágzik.
A bíborhere jó elővetemény, különösen a kalászosoknak, továbbá növeli a talaj termékenységét. Jó mézelő növény. A vetésterülete hazánkban 4–5000 hektár, amelyen nagyrészt vetőmagot termelnek. Napjainkban már a bíborhere díszítő jellegét is hasznosítják az esztétikus környezet kialakításában is. Nyugat-Európában a jó minőségű bíborhere vetőmag iránt pedig nagy a kereslet.
Mindemellett a hatalmas bíborhere mezőt érdemes meglátogatni a nyár eleji, testi-lelki feltöltődés érdekében is.
Források: Növénytermesztéstan
Fotó: MTI