Az Év Agrárembere nyertes fiatal gazdája, Pecznyik Béla mindössze 12 hektáron állít elő kiváló minőségű, hivatalos besorolása szerint friss piaci zöldséget a Bács-Kiskun megyei Páhin.
A fiatal gazda azonban nem a helyi kisvásárra termel, hanem eleinte prémium ételeket készítő éttermeknek, ma pedig már a Lidl-hálózat hazai áruházainak is beszállítója. Gazdaságát folyamatosan fejlesztenie kell a hatékonyság és a sajnos megbízhatatlan minőségű munkaerő korlátozott utánpótlási lehetőségei miatt, ami most a növekedésnek is gátat szab. A 2022-ben fiatal gazda kategóriában Az Év Agráremberének választott szakember lát jövőt az ökogazdálkodásban, de ehhez a vásárlói keresletet és a technológiai hatékonyságot is növelni kell.
Széll Tamás Bocuse d’Or-os sikere is segített
A Pecznyik Tanya Ökofarm utóbbi években elért kibontakozást, sikerét különös módon nem egy tipikusan mezőgazdasági, hanem velejéig urbánus esemény tette lehetővé. – Régóta szállítottunk éttermeknek biológiailag tiszta, azaz ökológiai termesztéssel előállított zöldségeket: kezdetben voltaképp erre alapult a gazdaságunk. Aztán jött a 2016-os Sirha Budapest élelmiszeripari expó, ahol Széll Tamás megnyerte a Bocuse d’Or versenyt. Mivel ő évek óta az én zöldségeimmel főz, az ő világsikere a mi terményeinknek is új piacokat nyitott – vág a közepébe a harmincas éveit taposó gazda. Pecznyik Béla főállásban a Malagrow szaktanácsadója, a 2000-es évek első felében az Európai Unió fiatalgazda-támogatásait is igénybe véve fogott bele a területvásárlásba és a gazdálkodásba. De miért éppen a nehezebb utat, az ökogazdálkodást választotta?
Gyors átállás
Pecznyik Béla annak idején a gödöllői agráregyetem ötéves agrármérnöki képzésén ismerkedett meg dr. Ángyán József előremutató, a biogazdálkodás távlatait megmutató tanításaival. Ezért választotta az ökogazdálkodás szakirányt, majd a kétéves növényorvosi szakmérnöki képzést is elvégezte. – Ezek után már az első területeinket is bejelentettük átállásra a tanya körül, ami ma is a gazdaság központja – mondja a helyszínen a gazda. Mondania sem kell, hogy a mintegy 40 hektáros területhez tartozó tanya azóta küllemében is sokat változott. A kis lakóépület mellett épült csarnok tetején számtalan napelemes egység, benne válogató-, tisztító- és csomagológépek működnek, illetve egy nagyobb raktárrészt is kialakítottak, ahol a szállításra váró tételeket, a szaporítóanyagot helyezik el.
– A terület is sokat nőtt, mert az ökogazdálkodásnál a növényvédelem miatt különösen fontos a vetésforgó. Fő szabály szerint négyöt évente szabad újravetni a zöldségeinket: sárgarépát, burgonyát, petrezselymet, sütőtököt, céklát, hagymát, kápiát és zellert. A forgóban ezeket gabonák, napraforgó és őszi borsó váltja. Ez utóbbi a talajjavító és nitrogénmegkötő hatása miatt nagyon beválik – zárja a kört a gazda az immár mintegy 70 hektáros terület vetésforgójának ismertetésével.
A gazdaságban van egyébként 7 hektár szőlő is, de ennek jövedelmezősége – még a durván 400 ezres támogatással együtt is –, illetve a ráfordított idő, pénz és energia szempontjából nem éri el a zöldségekét. Nem kizárt, hogy ezt az ültetvényt felszámolják.
Pedig a multi segíti, preferálja a hazai árut
Az agrármérnök a hazai ökogazdálkodás súlyát, viszonyait érintő kérdésünkre némi szkepszissel válaszol. Úgy véli, beszédes, hogy a magyarországi ökoterületek 60–70 százaléka gyep, legelő, 20 százaléka szántó, és csupán a maradék pár százalékon osztozik az iparizöldség-, illetve tizedszázalékos nagyságrenddel a frisszöldség-szegmens. – Nagy szó természetesen, hogy végre megjelent a magyar termesztésű biozöldség a külföldi tulajdonú hazai áruházláncokban, de attól még nagyon messze van a hazai ökogazdálkodás, hogy mérvadó szerepet játsszon e téren – állítja. – Az én tapasztalatom az, hogy a multi kifejezetten segítőkészen, rokonszenvesen áll hozzá, preferálja a magyar terméket: amíg csak el tudjuk látni megfelelő minőségű és mennyiségű áruval, ők előnyben részesítik a külföldivel szemben. Csak akkor jön be az import, ha a magyarral valami baj van: nem elég, vagy szermaradvány mutatható ki benne, illetve ha nem jó minőségű.
Mindenesetre a Lidl már három éve forgalmazza Pecznyikék áruit, és a kis páhi gazdaságnak – ha nem is kirobbanóan, de folyamatosan – növekvő mennyiséget kell szállítania. – Ez például a sárgarépa esetében 100–110 tonnát, a burgonyánál 40–50, a petrezselyemnél 10 tonnát jelent. Mi ezzel a kibocsátással a Lidl-hálózatra eső egész hazai fogyasztást ki tudjuk elégíteni. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy egyelőre ilyen szűk a vásárlórétege ennek a termékkörnek. Nekünk mint kisgazdaságnak ez pont megfelelő volumen, ráadásul annak ellenére kiszámítható ez a piac, hogy prémium termékről van szó. Amikor ugyanis betör valamilyen gazdasági nehézség, válság, akkor az átlagfogyasztó például a zöldségtermékeken elkezd spórolni. De a biotermék kivételt jelent: azt egy fizetőképesebb, illetve az egészség- és környezettudatos réteg keresi, akik láthatóan nem jönnek zavarba attól, hogy 2-3-szor annyiba kerül a leveszöldség, mintha konvencionális termesztésűt venne – elemzi a termelő.
Bejutni, de bent maradni sem könnyű a biokereskedelembe(n)
De vajon tényleg megéri több pénzt fizetni? Valóban van répa és répa között akkora különbség ízre, beltartalomra, küllemre? A gazda rögtön kész eloszlatni a korábban bevett közhelyeket.
– Ma már régen nem igaz, hogy a vevő elfogadja, ha a biotermék kicsit csúnyább… Ma alapvető elvárás, hogy az ökotermesztésű termék is ép, egészséges, küllemre vonzó legyen. Ez az alap: ha valaki penészes, fonnyadt, sérült termékkel jelentkezne egy áruházláncnál, valószínűleg nem kapna megrendelést. Ez egy relatíve új piaci szegmens, nem szabad eljátszani a vevők bizalmát. Tudok olyan céget, amelyik visszaélt a bizalommal, és többé minden erőfeszítése ellenére sem jutott vissza a kiskereskedelmi hálózatba – mondja a gazdálkodó. Ami pedig a beltartalmi értéket, az ízvilágot illeti: elég csak arra utalnia, hogy a prémium éttermek séfjei, a gasztronómia vezető sztárszakácsai nem véletlenül választják a biotermékeket. – Van olyan szállodai konyhai séf ismerősöm, aki konvencionális sárgarépából például nem is tudja elkészíteni az ő répaspecialitását: amikor nem biót használ, a máskor édeskésen elkészített különlegesség íztelen vagy keserű lesz – idézi tapasztalatait a gazda. Szerinte már az is rengeteget számít, hogy ezek a növények nincsenek „felpumpálva” nitrogénnel, sok szerves trágyát és különleges tápanyag-utánpótlás kapnak, illetve mentesek bizonyos intenzív kultúrákban alkalmazott vegyszeres kezelésektől.
Mint megtudjuk, a Lidl egyébként nemcsak a hagyományos zöldségeknél tanúsít szigort (a megengedett szermaradvány-határértéknek is csak töredékét engedélyezi a beszállítóknak). A zöldség- és gyümölcstermékeknél évente 2000 esetben, összesen 350 hatóanyagra végeznek ellenőrző vizsgálatokat átfogóan és szúrópróbaszerűen is. – Magunk tapasztaljuk, hogy itt aztán már tényleg nem igaz az a piacokon joggal felmerülő szóbeszéd, hogy egyes őstermelők „éjszaka permeteztek”, vagy naplózás híján még párszor átmentek rajta eladás előtt…
A minőséget egyébként olyan, objektív mérések is visszaigazolják, mint a Nébih rendszeres vizsgálatai. Legutóbb például a hazai üzletláncokban kapható B főzési burgonya kínálatának elemzésekor a Pecznyik-farm terménye bizonyult a legjobbnak, míg a 2. egy osztrák gazda bioburgonyája, a 3. egy hazai gazdálkodó konvencionális krumplija lett. Vagyis a valóban profi módon folytatott biológiai termesztés minőségi eredményessége aligha kétségbevonható.
Két áruházláncban
Persze egy minőségi értelemben is nyugati színvonalú lánchoz bekerülni nyilván nem könnyű. Amikor erről kérdezem Pecznyik Bélát, rögtön hozzáteszi: sem bekerülni, sem bent maradni nem az. – Amit az előbb a minőségről mondtam, az igaz a szerencsére is: itt már egyik sem elég ahhoz, hogy egy gazdaság bekerüljön a terményeivel egy ilyen áruházlánchoz. Nekünk szerencsénk volt azzal, hogy Széll Tamás Bocuse d’Or-os győzelme ráirányította a figyelmet a biozöldségekre. De kellett hozzá az is, hogy egyszer véletlenül eszünkbe jutott, megkérdezzük Tamást, segítené a termékeink szélesebb körben való megismertetését. Így sikerült a Lidlbe és később az Auchanba is bejutnunk. De hangsúlyozom, a kifogástalan minőség és a szigorú ökológiai tisztaság az alap. Fontos az is, hogy olyan mennyiséget tudj tartósan bejuttatni a polcra, amit egy hálózat komolyan vesz. Ha csak egykét hónapra elegendő az árud, akkor inkább más forrásból biztosítja az állandóságot az áruház.
Ehhez az állandósághoz tehát a Pecznyik-gazdaságban is szükség volt a nagyobb volument kiszolgáló fejlesztésekre. Ekkor épült a post harvest profilokat magában foglaló hűtőház, konténereket és a növénytermesztéshez használt gépeket vettek.
Munkaerő? Amikor mára nettó 300 sem elég…
Ez aztán tüstént felveti a munkaerő-utánpótlás évek óta neuralgikus kérdését. Mint szinte minden más mezőgazdasági szektorban, itt is ez a szűk keresztmetszet. – Leginkább a felelősségérzettel van problémánk. Ebben a szűk szegmensben az is számít, hogy igényesen, gondosan válogatnak-e a munkatársaink: ha visszajön az áru azzal, hogy sérült, hibás, véletlenül penészes darab került a biozöldségcsomagba, az több száz ezres kárt is jelenthet. Sokszor hiába mondjuk el újra és újra…
Noha egy napszámos megkereshet akár 250–300 ezer forint nettót is, nemcsak a munka minőségével, hanem a munkára jelentkezők számával is bajban vannak: a mezőgazdaságban egyre kevésbé akarnak dolgozni, és már nem is csupán a fiatalok. – Mi szerencsénkre találtunk egy fiatal mezőgépészt, és jár hozzánk néhány régebbi helybéli, de egyre többször kell külföldi munkaerőt idehozni Erdélyből, akikkel a minőség nem mindig tartható – mondja Pecznyik Béla. Annyiban szerencsés helyzetben vannak, hogy az öko-zöldségtermesztés nem rövid, hanem hosszú szezonális foglalkoztatást biztosít, így, ha nehezen, de jelenleg még van elég munkaerő. De csak egyelőre: arra sajnos nem gondolhatnak, hogy bővítik a gazdaság produktivitását.
Mindez aggasztó képet vetít előre a hazai agrárium sokszínűségét illetően. Ha elfogy a megbízható kézimunkaerő, az magával vonja a birtokok koncentrációját és ezzel a diverzitás csökkenését. Továbbá a nem vagy nehezen gépesíthető szektorokból eltűnhet az élet. Máris látszik, hogy számos, régen híres magyar terméknek számító áru helyét átveszi az észak-afrikai, ázsiai import – nemcsak a gyümölcs-, hanem a zöldségágazatban is.
Nem eszköztelenek az ökogazdaságok
Mint már érintettük, az utóbbi években végrehajtott fejlesztések, a kertészetek gép- és üzemfejlesztéseit célzó pályázatok révén bő 50 milliós beruházással osztályozó-, mosó-, polírozó- és csomagoló-, illetve anyagmozgató gépek kerültek a gazdaságba. A gépparknak része az ökogazdaságokban előszeretettel alkalmazott gumiujjas kultivátor, folyamatban van a gyomszabályozó rendszer kiépítése. A gépesítés ebben a szektorban talán lassabb, összetettebb folyamat. Ahhoz, hogy a gyomok és kártevők elleni növényvédelem hatékony legyen, még mindig jelentős mennyiségű kétkezi munkára van szükség. Továbbá a biológiai növényvédelmi eszközök bevetésére, amik sokkal több tudást, odafigyelést és közvetlen beavatkozást igényelnek, mint mondjuk a szántóföldi konvencionális gyakorlat, például egy állománypermetezés. Ugyanakkor az ökogazdaságok gyakorlata szelektíven, a talajok számára természetazonos módon és kíméletesen jár el, s természetesen nem hagy szermaradványt a terményben, a talajban.
– Azt persze tévedés volna hinni, hogy a biogazdaságok semmiféle mesterséges terméket nem juttatnak ki. Van egy engedélyezett szerlista, amelyből mi is dolgozunk. Igaz, ezek között például nincs felszívódó, például taglózó hatású növényvédő szer, kontakt hatású is kevés. Ellenben vannak olyanok, amelyek biológiai úton érnek el védelmet. Ez a szegmens itthon lassabban, a világban egyre gyorsabban növekszik, így várható, hogy egyre több kutatás és gyártói fejlesztés eredményeként új eszközök is kerülnek az ökogazdálkodókhoz – mondja Pecznyik Béla. A páhi gazdaság kedvező helyzetét erősíti a Kiskunsági Nemzeti Park közelsége is. – Az ott folyó, természetesen teljes mértékig természetes, ökológiai alapú állattartás, a szürkemarha-állomány révén kiváló minőségű állati szerves trágyához jutunk. Így áll össze az a növénytermesztési technológia, amelyben a vetésforgótól a szervestápanyag-utánpótlásig, a biológiai növényvédelmen át minden eszközt felhasználunk.
Pecznyik Béla az angliai tapasztalataira és a hazai oktatásban szerzett tudására alapozott ökológiai gazdálkodás mellett a Páhi Gazdakör elnökeként gazdaesteket szervez, az Ifjú Gazdák Bács-Kiskun Megyei Gazdakörének elnöke, a Magosz megyei szervezetének elnökségi tagja, helyi önkormányzati képviselő, valamint evangélikus presbiter is. A kétgyermekes apa feleségével viszi a gazdaságot: míg övé a szakmai irányítás, Kingáé az adminisztráció, de mindennapos, hogy ők ketten is alaposan kiveszik a részüket a fizikai munkákból.
Forrás: Agrárágazat/ Kohout Zoltán
Fotó: Agrárágazat