Vízügyi szakemberek, műszaki egyetemi hallgatók, győri szakképző iskolai tanulók, oktatók találkoztak nemrégiben Győrsövényházon. A téma az Árpád-kori vízgazdálkodás megismertetése és az abban rejlő lehetőségek feltérképezése volt.
Németh Zoltán, a Tóköz Tájgazdálkodási és Örökségvédelmi Alapítvány elnöke együtt gondolkodásra hívta a témában érintetteket. A rendszert, amely egykoron táplálta őseink földjét, a testünket, s bennünket éltető érhálózathoz hasonlította. Eleink ugyanis jól szervezetten oldották meg a gravitációs vízkormányzást, ennek használata pedig új lehetőséget nyitna a gazdálkodásban, nyomelem-utánpótlásban, amely egészségügyi szempontból sem elhanyagolható. E nézetet osztotta, s a kutatási eredmények széles körűbb megismertetését, alkalmazását szorgalmazta Hancz Gábor alpolgármester is köszöntőjében.
Takács Károly régész több évtizede kutatja térségünket, ismeri annak minden szegletét. Terepbejárásai során sajátos szerkezetű árkokra lett figyelmes, amelyek bár első ránézésre elszórtan maradtak fenn, a kutatásai is alátámasztották, hogy összefüggő hálózatot alkotnak. Keresése nyomán a Tóközben a tájegységet lefedő Árpád-kori árokhálózat nyomai bontakoztak ki. Ahogy fogalmaz, a mai utak árkok, falu-, telek- és mezsgyehatárok az akkori mintázathoz igazodnak. Kiemelte, hogy a csatornarendszerek száma őseink idejében sokszorosa volt a mainak.
Többféle objektumtípust sikerült meghatározniuk, ezek közös jellemzője, hogy több párhuzamos medret ástak az elődeink és a kitermelt földet a meder közé töltésszerűen magasították fel.
– Az egyik alaptípus a hármas szerkezetű csatorna, két oldalán töltéssel és még ezenkívül két oldalsó mederrel – utalt arra, hogy ezáltal a víz akadálytalanul kijutott a medrekbõl elárasztáskor és zavartalanul vissza is került lecsapolás idején. A vízkijuttatás kontrollált, szabályozott volt. De jól funkcionáltak anno a kettős szerkezetű csatornák, ahogy felfedezni véltek úttal kombinált csatornát is, amely alkalmas volt közlekedésre.
Abban az időben közel 100 halastó volt a térségben, valamint rétek és kaszálók, amelyeket évről évre elárasztottak folyóvízzel.
A találkozón az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság is képviseltette magát, Gratzl Ervin ismertette az általuk működtetett vízpótló rendszereket. Felidézte, hogy míg anno a Tóköz és Rábaköz vidékén a vízbőség jelentette a problémát, napjainkban pont ellenkezőleg, vízhiány fordul elő a területen. Ennek kiküszöbölésére egy komplex öntözésfejlesztési tanulmány, valamint öntözési stratégia is készült.
Gratzl Ervin beszélt a hamarosan meginduló programról a Rábaköz–Tóköz vízpótlásával kapcsolatban. A beruházás olyan szempontból is érdekes lesz, hogy az odakormányzott víznek köszönhetően a Tóköz Tájgazdálkodási és Örökségvédelmi Alapítvány munkatársai Győrsövényház környékén létrehozhatnak majd egy Árpád-kori vízgazdálkodást bemutató területet. Ez kiválóan reprezentálja majd, miképp irányították a víz útját eleink, s a megfelelő eszközök és forrás biztosításával idővel optimalizálni lehetne nagyobb területekre, tájegységekre.
Forrás: Kisalföld
Fotó: Kisalföld