Cák a Kőszegi-hegység lábánál, Kőszegtől 5 kilométerre fekvő apró település. Lakói hosszú-hosszú időn át főképp mezőgazdasággal, azon belül szőlőtermeléssel foglalkoztak. A mesebeli, zsúpfedeles pincék nagyrészt a 19. század elején épültek. Faluk boronafal, gesztenye vagy tölgy gerendákból készült.
Az 1890-es évekig virágkorát élte itt a borászat, amikor azonban végigsöpört az országban a filoxérajárvány, elpusztította a szőlőültetvényeket. A következő években kisebb arányban újratelepítették ugyan a tőkéket Cákon is, de a terület nagy részére inkább gesztenye- és gyümölcsfákat ültettek.
A présházak általában egyterűek, földes padozatúak, boronafalúak, ollólábas, szelemenes tetőszerkezetűek. A szelemenes tetőszerkezet azt jelenti, hogy az orom alatt végigfutó gerenda, azaz szelemen, tartja a tető súlyát, és ezzel mentesíti a falakat az oldalirányú nyomástól. A szelemen alátámasztásának több változata ismeretes. A Nyugat-Dunántúlra jellemzően a cáki présházak esetében ollólábak tartják a szelement. Ez a fajta kettős erősítés a tető vázát rendkívül szilárddá teszi.
Gerincüket sározott zsúp fedi. Bejáratuk a rövid oldalon van, homlokzati bejáratosak. Csonkakontyos tetejük kinyúlik, előreugrik a homlokzat elé. Esővédett, munkavégzésre vagy megpihenésre alkalmas hely alakul ki így a bejárat előtt, melyet sokszor nagy, lapos kőlapokkal borítottak. A falakat agyaggal tapasztották. A kiálló boronavégeket gyakran tapasztás nélkül hagyták, előfordult, hogy földfestékkel vörösre színezték.
A pincesor Szabadtéri Néprajzi Múzeumként funkcionál.
Műemléki felmérése már 1962-ben megtörtént, de sajnálatos módon azóta is bontottak le néhányat belőle. Egyes esetekben még a szőlészetben, borászatban használatos, hagyományos eszközök is fellelhetők.
Megközelítés: Cákra érkezve a hegy felé tartva menjünk keresztül a településen. Táblák is segítik az eligazodást.
Forrás: Csodálatos Magyarország
Fotó: Zsuzsa Baditzné Horgosi