Amire méltán büszkék lehetünk: díjazták hazánk legszebb szőlőbirtokait

majort
2024. 08. 31., szo – 06:50

A szőlőtermesztés és a borkészítés el nem választható attól a tájtól, amibe szervesen beleilleszkedik. Az idei Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címért vívott megmérettetés során kilenc jelölt kilenc borvidéket képviselt.

Sokak szerint a szőlő a legszebb tájalkotó kultúrelem. Ha ehhez hozzátesszük azt a harmonikus épített környezetet, amit a feldolgozó, a pince vagy éppen a vendégfogadó jelent, egy-egy szőlőbirtok maradandó esztétikai élményt nyújt. Nem véletlen, hogy a hazai táj, a belesimuló épületek egyre többeket vonzanak, hogy a különleges környezetben feloldódva kóstolják meg a szőlőhegyek kincseit.

A szőlőtermesztés és a borkészítés el nem választható attól a tájtól, amibe szervesen beleilleszkedik. Ezt felismerve a Bor és Piac magazin tizenhárom évvel ezelőtt életre hívta a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címért folytatott megmérettetést. Az első időszakban még méretsemlegesen folyt a verseny, öt évvel ezelőtt pedig újragondolva a koncepciót három kategóriát alakítottak ki, hogy méretarányosan lehessen összehasonlítani a pincészeteket.

 „A borászok a magyar agrárium azon részei, akik a leggyorsabban reagálnak az előttük álló kihívásokra. Nem csak megérzik, hanem diktálják is a divatot”- állította példaként a szakmát Nagy István. Az agrárminiszter a díjátadó gálán kijelentette, hogy az előttünk álló ciklusban 100 milliárd eurós összeg áll az ágazat részére borászati berendezések beszerzésére és innovációk támogatására. Prioritást élvez a határon inneni és túli borpromóció.

A nagybirtok kategóriában értékelt három díjazott közül a Dubicz a Mátrai Borvidékről, a Feind a Balaton mellől, míg a Frittmann Borászat a Kunsági Borvidékről érkezett.

Az alapos munkát végző szakmai zsűri végül a Frittmann Borászatot hozta első helyre.

Gondolom sokaknak nem kell bemutatni a soltvadkerti vállalkozást, s annak vezetőjét, Frittmann Jánost, aki sokat tett azért, hogy az alföldi borok visszanyerjék méltó helyüket a fogyasztók körében. A szakember sokakat megelőzve már 1982-ben önállósodott, saját gazdaságát az előítéletekkel megküzdve lépésről lépésre építette fel, ma pedig már a családi gazdaság – ahol a generációváltás szép példájával találkozhatunk – 60 hektárról szüretel, melyhez további 40 hektár ültetvényt integrál. Frittmann János nem csak a Kunsági Borvidéken dolgozóknak mutatott példát, de a magyar szőlőfajták felkarolásával, a rozé borok divatba hozásával is hozzájárult a borfogyasztás népszerűsítéséhez.

Középbirtok kategóriában az egri Bolyki Pincészet, a balatonboglári Ikon Borászat és a szekszárdi Vida Borbirtok került fel a jelöltek listájára. A nyertes borászat alapító-vezetője, Vida Péter elmondta, több, mint 50 éve dolgozik a szakmában, s mintegy három évtizede építi a családi vállalkozást, amelyben fia és lánya is tevékenyen részt vesz.

A 2011-ben az Év bortermelője díjat elnyert szőlész-borász hozzátette, az eltelt időnek, a szakmai alázatnak köszönhetően ma már az igazi szekszárdiságot mutatják meg boraikban.

A kisbirtok kategóriát a Pannonhalmi Borvidékről érkező Cseri, a villányi Fritsch és a móri Miklós Csabi Pincészet képviselte. Idén holtversenyben a Cseri és Miklós Csabi Pincészete végzett az élen. Mint elhangzott, ezek a borászatok amilyen kicsik, olyan nagy szívvel rendelkeznek.

Cseriék fajtaösszetételénél a nyugatias stílus érvényesül, kedvencük a Rajnai rizling.

A Pannonhalmi Borvidék szívében található üzem hamar a top éttermek beszállítójává vált, ám kiváló minőségű boraik nem csak a gasztronómiában kóstolhatók, hanem a lenyűgöző panorámában gyönyörködve helyben is fogyaszthatók.

Miklós Csabi fiatal kora ellenére már brandet épített. A szakember szőlészként kapott diplomát, ám szakdolgozatában a közösségi bormarketinget vette górcső alá.

Gyakorlati tapasztalatokat a Napa-völgyben szerzett, s egyik meghatározó élménye a 2012-es londoni olimpiához kötődik, amikor a magyar standon kilencszer énekelték el a magyar himnuszt, miközben 600-an itták a borukat.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu/ Viniczai Sándor
Fotó: magyarmezogazdasag.hu