Abaúj agrárfenegyereke

majort
2023. 12. 29., p – 09:42

Czina Györgynek nem kell a szomszédba mennie egy kis vagányságért. A ’60-as évek elején Abaújszántón született szakember nemcsak koptatta a padot, hanem kijárta az élet iskoláját is.

A természettel együtt gondolkodó mezőgazdász, aki gyümölcsöst, erdőt telepített, de fontos számára a fenntartható talajművelés, s ezt a tudását szívesen adja tovább. Volt falugazdász, munkanélküli, integrátor, egyéni gazda, 2021-ben pedig az Év mezőgazdasági vállalkozója.

Honnan a mindig megújuló erő? Erre kerestük a választ.

„Büszkén vallom magam földművesnek. Nagyapám még 35 kataszteri holdon gazdálkodott a ma Szlovákiában található Nagymegyeren. A Beneš-dekrétumok okozta lakosságcsere sodorta Magyar­országra, Elekre 42 éves korában, egy sváb házba. Gyönyörű portát hagyott hátra. Ő volt ott a helyi református főgondnok, piacot üzemeltetett. Két vagonnal kellett becsomagolnia az életét. Indulásnak kapott 4 kataszteri holdat. Abból is csak kettő maradt, mert a téesz elvett belőle. Úgy halt meg ’73-ban, hogy nem lépett be a közösbe. Édesapám agrármérnök lett, ’52-ben végzett Gödöllőn. A diplomaosztást követően Mezőhegyesre delegálták, majd a zűrzavaros időket követően Abaújszántón kapott állást. Megszerezte a mérnöktanári képesítést. Édesanyám ugyancsak pedagógusként dolgozott” – vázolta családfáját Czina György.

Sokan úgy gondolták, hogy pedagógus szülők utódaként könnyű dolga lesz. Hogy ne érje vád, inkább elment Miskolcra gimnáziumba, biológia tagozatra, majd onnan Gödöllőre, követve az apai hagyományt.

Amikor kikerült a szakmába, még vígan zajlott a szocializmus, de fiatalember létére stabil világképpel rendelkezett.

„13-14 éves koromra kialakult bennem egy kép, mit is jelent a teremtő munka, mi az a ciklus, amit évente a természettel együtt élünk. Erre büszke vagyok. Én mai napig földművesnek vallom magam”– mesélte. Falusi tanítónő gyereke lévén együtt játszott a helyiekkel, házhoz járt tejért, megfigyelte, hogyan tartják a tehenet, szántott, boronált.

Édesapját rendkívüli nagy tisztelet övezte a szakmában. Sok szövetkezeti elnök, főagronómus technikumban kezdte a pályát, onnan jutottak fel a ranglétrán. Amikor kikerült a téesz-mozgalomba, elég volt bemutatkoznia a szakmabeli kollégáknak; a Czina nevet mindenki ismerte.

„Már a munkám kezdetén arra figyeltem, hogy a termőföldre mint szakrális dologra és biológiai értelemben is mint az élet forrására tekintsek.

Annál nagyobb csoda nincs, mint amikor a földbe hullott mag kisarjad, utána kalászt érlel: megjelenik az új élet. Kicsit csodabogárnak néznek, mert a fenntartható gazdálkodás elkötelezett híve vagyok.

A csökkentett menetszámú, mulcshagyó, lazításra alapozott művelést képviselem. Mindez nagyon fontos napjainkban a klímakár csökkentése szempontjából, hogy védjük legfontosabb erőforrásunkat, a termőföldet” – magyarázta. Az utóbbi 50-60 év intenzív gazdálkodásával talajaink szervesszén-tartalmának mintegy 50 százalékát elveszítettük, egykor 6,5 százalékos humusztartalma 2,5-3 százalékra csökkent – a nagyüzemi gazdálkodás következtében.

Annak tükrében különösen figyelemre méltó Czina György véleménye, hogy a szö­vetkezeti mozgalomban kezdte munkásságát, amiben nemigen vették figyelembe, hogy mi volna jó a környezetnek, a természetnek, a földnek. Az ő idejében még az akadémikusok sem ezt a nézetet képviselték.

Ezek a gondolatok korán megfogalmazódtak benne, de csak akkor tudta megvalósítani őket, amikor magánzóvá lett, és addig sok víznek le kellett folynia a Hernádon.

A Taktaharkányi Petőfi Termelőszö­vetkezetben dolgozott, ami rendkívül jó adottságú gazdaság volt, de elhibázott döntések sorozata miatt komoly adósságot halmozott fel. A kárpótlás idején az volt az elképzelés, hogy minden tag kap vagyonjegyet és belső licitet rendeznek. Csakhogy a közgyűlés nem adta áldását az ötletre, emiatt a termelőszövetkezet bekerült a felszámolásba.

„Abban az időben fiatal középvezető voltam, a növénytermesztési ágazat vezetője. Sikerült megszerezni mintegy 500 hektár földet, és mellé a leggyengébb telepet, egy majorságot, ahol még szárító sem volt.

Kollégáimmal megalakítottuk a Czina és Társai Mezőgazdasági Kft.-t, 700 hektárt műveltünk együtt.

A tartozást már abban az évben kifizettük a felszámolónak. Csak az volt a baj, hogy a kollégáim úgy gondolták, hiába lett a keresetük a korábbi kétsze­rese, még több kell. Ezzel véget ért az alig bimbózó közös munka, s lettem föld nélküli munkanélküli” – emlékezett vissza.

Addigra a családi kárpótlás is elment mellettük. Falugazdász ’94-ben, 33 éves korában lett. Isteni szerencsének tekinti, hogy vállalkozó falugazdászként vette föl a BAZ megyei földművelésügyi hivatal.

Később egy környékbeli termelőszö­vetkezet még a szövetkezeti kettes törvény előtt került felszámolásra, amikor még a felszámoló rendelkezhetett a termőföldről is. Annak idején senkinek nem kellett a föld, Vizsoly és Hernádcéce határát nagyrészt gaz borította.

„Odamentem a felszámolóhoz: Hát, olyannak kell adni a földet, aki tud is vele mit csinálni.” Már az első termésből kifizettük”– idézte fel a jól sikerült tranzakciót a szakember.

Időközben megszülettek a lányai. Úgy tartotta, a termőföld olyan vagyon, amit tovább tud adni nekik, mert ha nekik nem is menne a gazdálkodás, akkor még mindig árendába tudják adni. Az akkori, erdővel együtt 160 hektárját mára 600 hektár fölé növelte. „Megvan az örömöm, mert újra van mit csinálnom legalább tíz évig: itt van a vőm. Bár pesti fiatalember, 8-10 éves koráig falun élt, és lelkesen csinálja, képezi mellettem magát.”

Amikor falugazdász lett, azzal a helyzettel szembesült, hogy a földhöz jutottak egy része szeretett volna gazdálkodni, de nem volt hozzá tudásuk. Felhívta a figyelmüket az állami támogatásokra és megosztotta velük a technológiai ismereteit.

„A rendszerváltáskor láttam, ahogy Aróval szántottak, Zsigulival boronáltak, dobermann kutyával vetették a hagymát, 2 hektáron. Hihetetlenül lelkesek voltak az emberek. A legalapvetőbb termelő eszköz, a föld rendelkezésükre állt, de se gépük, se pénzük nem volt hozzá. Ezt látva létrehoztam egy kis integrációt, magánvállalkozóként. Felvettem hitelt, és akinek az kellett, annak pénzt adtam vagy vetőmagot, mű­trágyát, növényvédő szert, a végén pedig elszámoltunk. Bejegyzett integrátorként 4 ezer hektárt fogtam össze. Sajnos, nem volt telepünk, mert csak magas összegért lehetett volna bérelni, az pedig elvitte volna a hasznot” – legyintett.

A többszöri kudarc ellenére is ragaszkodott a mezőgazdasághoz, de így is si­került kivívnia az emberek tiszteletét

Tanúja lehetett ennek édesapjánál, édesanyjánál, akik ha végigmentek az utcán, mindenki előre köszönt nekik. Nagy dolognak tartja, hogy a mai napig szinte mindenki ismeri a környezetében. Előre köszönnek, hogy „Hogy vagy, Gyurikám?” Megkérdezik tőle a gazdálkodótársak, hogy mit vessenek vagy mit hogyan csinálhatnának jobban.

Rendkívül széttagolt a birtoka, Taktaszadától egészen Göncruszkáig húzódnak a földek. A legtávolabb eső és a rendkívül rossz adottságú területeket, vagy amiket nem lehetett környezetkímélő módon, fenntarthatóan művelni, ahol minden második-harmadik évben annyi se termett, mint amennyit belefektetett, betelepítette fával. Eddig mintegy 100 hektár erdőt hozott létre.

„A 2000-es években tapasztalt óriási termésingadozást az akkori technológiával nem tudtuk kivédeni. Hagyományos technológiával megesett, hogy egyik évről a másikra a búza fele termett.

Akkor eldöntöttem, hogy 15-20 hektár egybefüggő területen megpróbálok almát telepíteni, csepegtető öntözésre berendezve. Ezek az almások most 21-22 éves körüliek, és van 6-7 hektár új telepítés is, azok 3-4 évesek.

Ennek ellenére úgy látom, hogy nem tudunk versenyezni a lengyelekkel ezen a területen. Úgyhogy csak a fiatal ültetvényt tartjuk meg, és megpróbálunk minél rövid ellátási láncon keresztül értékesíteni” – mondta el a szakember.

Volt idő, amikor közel 20 ezer gyereket láttak el almával az iskolagyümölcs-program keretében, de ma már csak 8 ezer körülit. Az alma mellett művel még 20 hektár meggyest. A fiatal ültetvény jövőre lesz nyolcadik éves, gyönyörűen terem. Gombnyomásra megy benne az öntözés, a táp­oldatozás. Fotovoltaikus napelemfarmon állít elő zöld energiát, de mint elmesélte, nehéz dűlőre jutni a kormányhivatallal. Mindenki haragszik a napelemparkokra, pedig egy négyzetcenti betonozás nélkül is fel lehet építeni őket. A támrendszer talajcsavarokra került, a napelemek alatt pihenhet a talaj. Huszonöt évre tervezte a működését, ennyi a napelemek élettartama. Utána csak ki kell csavarozni a támrendszert, és újra ott a termőföld. Mégis csak nagy küzdelemben sikerült kivívna, hogy ne vonják ki a szántó művelési ágból. Ma hat birka legel a telepen, úgyhogy minden szerves anyag visszakerül a talajba.

Czina György nyitott az innovációra. Azt vallja, hogy az egész vállalkozást nem lehetett volna másképp felépíteni, mint hogy követte a legújabb irányokat. Folyamatosan beruház és fejleszt, minden pályázaton elindulnak, amiben fantáziát látnak.

Nemrég zárták le a precíziós pályázatukat, aminek a keretében két 120 lóerős erőgépet, egy szántóföldi permetezőt és egy precíziós műtrágyaszórót szerzett a gazdaság.

„Az új projektünk célja a menetszám csökkentése. Még ma is sokszor látunk olyat, hogy egyesek 7-8 munkaművelettel jutnak el a vetésig. Ez mind víz- és szervesanyag-vesztéssel jár, és közben tönkreteszik a talajéletet. Első lépésként elértük, hogy takarva legyen a talaj, ami védi mind a napsugárzástól, mind a párolgástól. Húsz éve elfelejtettem az ekét, azóta követem ezt a szemléletet. Így a meglévő klímastressz ellenére sem fordul elő 50-60 százalékos termelés-ingadozás, mint korábban” – érzékeltette a lazításos technológia előnyeit.

A közelmúltban vásá­roltak egy speciális sáv­művelő gépet, amivel egy menetben el tudják végezni a talaj lazítását, a vetést és a műtrágyázást. Jövőre az a tervük, hogy az őszi árpát úgy vetik, hogy mellé pillangóst tesznek, mert ezáltal csökkenthető a kijuttatandó nitrogén mennyisége – sőt, meglehet, hogy teljesen el tudják hagyni.

Szerinte ahhoz, hogy valaki sikeres legyen mint vállalkozó, a nyitottság a legfontosabb. Nyitott kell legyen mind embertársai felé, mind az új dolgokra.

Szerencsére a mai gazdatársadalom még olyan, hogy ha az ember jókedvűen éli meg a hétköznapjait, akkor rendkívül sok információhoz juthat. Szívesen tölti idejét gazdatársak között, és ami ezeken a jó hangulatú beszélgetéseken elhangzik, annak mindnek érdemes utánajárni: melyik az a rendelet? Mi ez a technológia? Így lehet, hogy nem színházba megy, hanem felkutatja az érdekes hír hátterét. Ezután dönt, és vállalja érte a felelősséget.

„Természetesen mindent számokkal kell alátámasztani, mégis sokszor a megérzéseké a prioritás. Az egyik legfontosabb, hogy képben legyünk, és tudjunk dönteni. Amellett meg kell tanulni bánni az emberekkel. Tizenöten vagyunk. Ha valaki tizenöt embert nem tud kezelni, ott valami probléma van.

Egy nagygazdaságnak valószínűleg nem is lennék jó első számú vezetője, viszont büszkén elmondom, hogy akikkel kezdtem, azok 20-25 éve velem vannak” – mosolygott.

Azért elmondja, hogy a fiatalokat nehezen tudják megtartani mezőgazdasági gépésznek. Betanítják őket, aztán ők meg mennek a következő helyre, ahol többet ígérnek nekik, hiába, hogy mindent nála tanultak.

„Van még egy másik ismérve a jó vezetőnek: a stabil családi háttér. Amikor napi 13-14 órát dolgozunk, azt a családnak el kell fogadnia, el kell viselnie. Ugyanakkor fontos a kölcsönösség, ezt vissza is kell adni. A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy mindig volt közös családi nyaralás, síelés. A családi ünnepeket mindig megtartottuk, bármi legyen is. Még nem láttam olyan vezetőt, aki sikeres lett volna, ha ez nem volt rendben; azok általában tönkre is mentek” – figyelmezetett Czina György.

Felesége pedagógus. Szívesen jár gyerekkoncertekre, nagyon jó az énekkaruk. Felesége a szerencsi Hegyalja Pedagóguskórus tagja, annak a rendezvényein is mindig részt vesz. Azonkívül „kötelező” színházi programokat és mozilátogatást szerveznek.

Végül megkérdezem a Czina név eredetéről, de nem sikerült sokat kiderítenie róla. Megnézte az apai családfát, és abban eredeti névként Czányik vagy valami hasonló szerepelt valamikor. Egyet bizton állít: nagyapai őse a komáromi csatában olyan vitézül helytállt, hogy kisnemesi kutyabőrrel tért haza.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Viniczai Sándor
Fotó: Viniczai Sándor