Generációváltás egy családi cégben és a családi minta – a vállalkozószellem – továbbvitele. Maximalizmusra törekvés, barátság, felelősségvállalás és összeérő utak – mind jelen vannak Geiger Győző és Kozó Ádám történetében.
A harmincas éveik végén járó férfiak egy ideje együtt dolgoznak azon, hogy egy kézműves termékre épülő vállalkozást sikerre vigyenek. Az indulásukról, szakmai múltjukról, motivációikról is beszéltek, úgy jutottunk el a „ma kihívásaihoz”.
– A családom Sárváron idestova 25 éve működtet egy üzletet. Mezőgazdasági termékeket forgalmazunk, és amikor eljött a váltás ideje, én vettem át édesapámtól a stafétát, nyolcadik éve vezetem a boltot. A szüleim, mióta az eszemet tudom, mindig valami újjal próbálkoztak. Egy kis faluból, Kenyeriből költöztek Sárvárra. Édesapáméknak hentesüzlete volt, emlékszem, ott lehetett kapni először pálcikás fagylaltot. Folyamatosan képezte magát: hatvanéves kora környékén németül tanulgatott. Hobbijának, a vadászatnak köszönhetően bőrkikészítéssel is foglalkozott. Édesanyám ugyanígy, tőle is az sugárzott: állandóan fejleszteni kell magunkat és keresni a lehetőségeket, amelyekben van valamilyen potenciál.
Ez az üzlet már egy jól bejáratott vállalkozás, de a működtetésében továbbra is nagy felelősségem van. Kijelenthetem, hogy ez a szüleim megvalósított álma volt – ezen felbátorodva én is létre akartam hozni valamit, amiben ki tudok teljesedni. Két kis gyermek, építkezés mellett vágtunk neki a feleségemmel az álom megvalósításának, a sörkészítésnek – meséli Győző egy szuszra, hozzátéve, hogy a családi gazdabolt révén az élelmiszerláncba bizonyos szempontból a termelési oldalról kapcsolódnak be, a saját új vállalkozásban pedig feldolgozott gabonából állítanak elő élvezeti cikket. A sör ugyanis élvezeti cikk is, amit ha mértékkel fogyasztunk, lehet a rajongás tárgya. Egy különleges sört megalkotni és/vagy elfogyasztani gasztronómiai élmény. Ő pedig érzett magában adottságot arra, hogy jól tudja variálni az alapanyagokat úgy, hogy azokból valami értékes tudjon megvalósulni.
– Felmértük, hogy évekkel később, amikor esetleg több szabadidőnk van, már nem lett volna piacra lépési lehetőség ezen a területen. Illetve ért egy impulzus: 2015 környékén kezdtem otthon sört főzni hobbi jelleggel. A feleségem 2020 áprilisában, a járványidőszak kezdetén lett harmincéves. A kerek évfordulóra szeptemberben csaptunk neki egy kerti bulit. Éppen aznap, amikor eredményt hirdettek egy házi sörfőző versenyen, amin én is indultam: a BJCP (Sörbíró Minősítési Program) pontrendszerében magas pontszámmal lettem holtversenyben első az adott kategóriában. Nagy örömömre az egybegyűlt baráti társaságnak is nagyon tetszett; perceken belül mindenki megkóstolta, ami erős lökést adott. A feleségemmel jó partnerek vagyunk, mindenben támogatjuk egymást. Akkor döntöttük el, hogy csinálunk erre egy céget, mellékállásként. Ő a másik munkahelyemen, ahol szintén együtt dolgozunk, sok tekintetben tehermentesített; számos feladatot átvett a munkakörömből. Ezt a szemléletet adjuk át a gyermekeinknek is: mindenki mindenkit támogat a családban.
Győző nagy ötletelő – rendkívül kreatív a sörreceptek tekintetében is. Nem talált rá utalást, hogy szűretlen, trópusi gyümölcsös illatú, nem keserű sört valaki házasított volna egy savanyított gyümölcsös fajtával – ők ezt megtették sikeresen. 2021 augusztusában indult a vállalkozás, 2023-ban nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetlen fejlődési lehetőségük az, ha találnak valakit, aki amellett, hogy hisz a termékekben, úgy tudja képviselni azokat, ahogyan ők szeretnék. Akkor került a képbe Ádám.
– Sárvári vagyok én is. Egy középiskolába jártunk, a Tinódi Gimnáziumba. 2005-ben érettségiztem, akkoriban még logisztikai területen akartam elhelyezkedni. Felnőttképzésben tanultam, de éreztem, hogy nem ez az én világom. Édesapám felszolgáló volt, őt követve egy sárvári kávézóban vállaltam munkát nyáron. Jó helyre csöppentem, egyre több ismerősöm lett. Akkor gondoltam komolyan először, hogy ez lehet a szakmai utam. Fél év múlva beiratkoztam egy pincériskolába, később felszolgáló mesterképzést is végeztem. Sárváron egy jó nevű vendéglőben 12 évet húztam le. Jól beszélek németül, angolul, mégsem vágytam külföldre. Fontosabb volt, hogy a komfortzónámon belül maradjak.
Egy idő után egyre többet jártam a legjobb barátommal, Győzővel kitelepülésekre, fesztiválokra – kinyílt a világ, nagyon elfáradtam, de élveztem is ezt az életet. Aztán eljött a nap, amikor főállású munkát ajánlott a barátom. A munka komplex: elsősorban a nagykereskedelmi értékesítés, a potenciális partnerek felkutatása a feladatom, akiknek az elégedettségét az eredményeken keresztül is lehet mérni. Megmaradt a vendéglátás közegként. Új területet, egyben új kihívást az értékesítés jelentett, aminek a lényege: „bízz a termékedben”. Én pedig 100 százalékig bízom, amellett látom, hogy Győző mennyi energiát, időt, pénzt fektet a történetbe.
A hangsúly a minőségen, az alkotáson és a fejlődésen van. Győző határozottan jelenti ki, hogy egy vállalkozónak – bár ez rizikó – előre kell menekülnie, különben megreked. Jó példa erre tavalyi nagyberuházásuk, egy büfékocsi megvásárlása. A minőségre törekvésről pedig: visszautasítottak komoly profittal kecsegtető megkeresést, mivel nem kötöttek kompromisszumot. Továbbra sem hajlandóak a sört üvegpalackba kiszerelni, mondván, abban nagyon hamar jelentősen csökken a termék minősége és élvezeti értéke.
– Győző elképesztően akkurátus. Ádi könnyen megtalálja a hangot másokkal és nagyon sok témában naprakész – mondja egyikük a másikról.
Küldetéstudatuk van: a közönség ízlésének formálása. Hisznek a csapatmunkában, és felelősséggel tartoznak egymásért és a vállalkozás jövőjéért.
Forrás: VAOL/ Tóth Katalin
Fotó: Unger Tamás